hirdetés
szerkeszti: Hegyi Réka
partnereink

HAMLET

deszka & vászon

sztár
keresés    

* Hegyi Réka

REFLEXIÓK 1.

Elkezdődött a színházi biennálé Sepsiszentgyörgyön

[2009. márc. 17.]

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

A zsúfolt nézőtér szolgáltatta az első nap ünnepi hangulatát: hivatalos megnyitó ugyanis nem volt. De nem kár érte. [fesztiválnapló]

Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója, a fesztivál megálmodója valamiért nem tartotta fontosnak, hogy csinnadrattával, ünnepi beszédekkel, díszmeghívottakkal fényezze az első alkalommal szervezett nemzetközi színházi biennálét. Nekem személy szerint nem is hiányzott: ez plusz késést jelentő időhúzás, ami többnyire úgysem a színházi ünnepről szokott szólni, hanem a felszólalókról.

A nézőtéren viszont egy tűt sem lehetett volna leejteni, az ülések közötti járatokat pótszékekkel zsúfolták tele, ültetők és önkéntesek egész hada segédkezett, hogy a káoszban mindenki megtalálja fenntartott helyét, melyre gyakran éppen utolsó percben váltottak jegyet. Nem tudom, hányan maradtak kint, de úgy tűnt, hogy akik kitartóan várakoztak, mind sikerült bejussanak. Csak azoknak fontos ez a részlet, akik szerettek volna jönni, de telefonon vagy más úton értesültek, hogy


minden jegy és bérlet elkelt a teljes fesztiválra!

A szervezők mindenféle protokollt mellőztek, viszont fontosnak tartották, hogy ma délben sajtótájékoztatón jelentsék be: a két éven keresztül tervezett, szervezett fesztivál már elérkezett a kezdés utáni pillanatba. Bocsárdi ezalkalommal mondta el, hogy minden bizonnyal az utóbbi 20 év legfontosabb délkelet-erdélyi színházi és kulturális eseményét sikerült tető alá hozniuk.

reflexelocsarnok
Nyüzsgés a színház előcsarnokában, röviddel a kezdés előtt

Nem csak a városi és megyei vezetés állt az ügy mellé, hanem a vállalkozók is: jelentős támogatások mellett 43, egyenként 1000 lejes mecénás bérlet talált gazdára. A nagy érdeklődés és a zsúfolt ház pedig arról tanúskodik, hogy a közönség is fel van készülve egy ekkora horderejű színházi eseményre. Az is említésre méltó, hogy a nemzetközi színházi biennálé egybeesik a Tamási Áron Színház 60 éves évfordulójával és a társulat fontos díjaival, jelöléseivel (Kaszás Attila-díj, Jászai Mari-díj, UNITER-jelölések).


Első nap

A szervezők a budapesti Katona József Színház többszörösen díjazott Zsámbéki-rendezésével indították útjára azt a találkozót, amelyiknek fő műsorában kizárólag olyan előadások szerepelnek, amelyeket Európaszerte számos szakmai elismerésben részesítettek.

reflexbufe
Egy fotókiállítással, függöny- és fénytechnikával igen hangulatos lett a színház büféje

A program viszont elég lazának ígérkezik, a majdnem két hetes rendezvényen délelőttönként csak azok a fiatal kritikusok fognak dolgozni, akik jelentkeztek a Színikritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICT-IATC) által szervezett szemináriumra. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a tervek szerint több előadás szerepelt volna a programban. A színház előtt pedig hatalmas sátrat szerettek volna felállítani, hogy napközben kísérleti produkcióknak biztosítsanak teret, esténként pedig a meghívott országok színházhoz kapcsolódó, alternatív együttesei koncertezzenek. A szűkös anyagi keretek miatt kellett lemondaniuk ezekről.

Technikai akadálya van annak, hogy két fontos, többszörösen díjazott hazai előadás, a kolozsvári Ványa bácsi és a nagyszebeni Faust (Silviu Purcărete rendezése) nem szerepel a biennálé programjában: egyiket sem lehetne bemutatni a Tamási Áron Színház színpadán.

reflexsajttaj
Sajtótájékoztatón Bocsárdi László fesztiváligazgató (jobbra) és Bodó A. Ottó, a fiatal kritikusok szemináriumának projektvezetője

A főműsor előadásait beszélgetések követik, és aki még ezután sem tud elszakadni a fesztiváltól, a színház előcsarnokában különféle helyi együttesek koncertjén mulathat. Az első nap menetrendje is eszerint alakult, előadás után beszélgetés: Alice Georgescu bukaresti színházkritikus és Bíró Béla publicista faggatta a rendezőt és a színészeket. A közönség többnyire csak passzív hallgatóként vett részt. A késő este kezdődő büfézéshez Dj Dzsakko álnéven a Csíki Játékszín színésze szolgáltatta a zenét. Az első negyed órában nem alakult ki fergeteges buli, de később állítólag sokan ropták a táncot a Balkan Sound Partyn...


Kortársunk, Goldoni

Zsámbéki Gábor előadásáról sok értékelő látott napvilágot. Lehet, hogy időközben az A karnevál utolsó éjszakája veszített frissességéből, az is lehet, hogy a spesiszentgyörgyi színpadi körülények miatt csorbult az előadás (ha jól sejtem a színpadnyilás sokkal szűkebb, mint a Katona József Színházban), mindenesetre rám nem gyakorolt akkora hatást, mint vártam volna. Persze nagyon hálátlan dolog bármiféle elvárással beülni egy előadásra, de mégis: a darabban játszó színészek miatt itt élő színháztörténetet lehetett látni.

A színpad túl zsúfoltnak hatott, a színészek játéka egyenetlennek. Különösen az első részben volt az az érzésem, hogy inkább a rutin, mint a tehetség az, ami egy-egy poénra élezett jelenetet éltet. Aztán mégis magával ragadott a történet, mégpedig azért, mert nem egy felhőtlen komédiát láttunk, hanem egy keserű vígjátékot.


Zsámbéki Gábor: A karnevál utolsó éjszakája © Papp & Schneider

A farsangvégi hangulatra rányomja bélyegét a csőcselék vandalizmusa, ami beszüremlik a színpadra is: egy drótról alácsüngetett, szétpukkanó színes égők zavarják meg a szereplők beszélgetését, akik keserűen kommentálják is a „mai” időket (közvetlenül utalva az előadás keletkezésével párhuzamosan zajló budapesti eseményekre, a 2006-os Televízió-fosztogatásra – tudtuk meg a beszélgetésen).

A fiatal Anzoletto (Ötvös András) egyrészt Goldoni színpadi alteregója, másrészt a mai Velence fiatal tehetsége, aki ragaszkodik ahhoz, hogy mást is csináljon, mint amit elvárnak tőle, hogy más környezetben is próbálja megállni helyét. Az előadás végén hagyományos mesterségek eltűnését is megsiratja, jósként látva, hogy a takácsműhelyek helyében szuvenírboltok nyílnak idővel.


Zsámbéki Gábor: A karnevál utolsó éjszakája © Papp & Schneider

Az előadás legnagyobb értéke, hogy minden szereplő sorsát igyekszik olyan hitelesen megrajzolni, mint Anzolettóét. És persze nem utolsó sorban sztárszínészeket vonultat fel: vajon mikor láthatjuk ismét viszont hazai színpadon Máthé Erzsit, Szirtes Ágit, Fullajtár Andreát, Jordán Adélt, Máté Gábort, Nagy Ervint?


Zsámbéki Gábor: A karnevál utolsó éjszakája © Papp & Schneider


Zsámbéki Gábor: A karnevál utolsó éjszakája © Papp & Schneider


Megosztás |

» Korábbi cikkek


Adatbázisunk folyamatosan bővül, az adatok még nem tükrözik a teljes valóságot.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
Érvényes XHTML    Érvényes CSS    Töltsd le a Firefox-ot    Creative Commons License