HAMLET - deszka & vászon :: erdély broadway

Színpadi szerepek:
Dada (Magyar Három Nővér, r. Kovács Levente, 1997.)
Pearce-né (G:B:Shaw: Pygmalion, r. Kovács Levente, 1997.)
- (Játék az operettel, r. Kovács Levente 1998.
- (Tamási Áron: Szüntelen királyság, r. Ferenczy István, 1998.)
Leonce (Büchner: Leonce és Léna, r. Tóth Miklós, 1998.)
Porkoláb (Shakespeare: Szeget szeggel, r. Keszég László, 1998.)
Nelli (Barta Lajos: Szerelem, r....
tovább ...

Tompa Klára

Azért, mert a Fény hull arcodra című román-magyar koprodukcióban készült filmben főszerepet játszott, de több magyar filmben láthattuk már. Azért, mert a Boldogtalanok című előadásban, legutóbbi színpadi munkájában, Novák Eszter, Anca Bradu, Alexander Colpacci rendezéseiben, néha nagyon eltérő szerepekben remek. Mert sokszor, sok szakmai fórumon díjazták. Mert tanít, és diákjaival együtt játszik a Stúdió színpadán. Nem utolsó sorban azért, mert a hamlet.ro olvasói úgy ítélték, hogy érdemes „fan clubot” nyitni neki a fórumon.
» adatlapja a Hamleten

Hamlet: Nem tudtad, hogy a Hamleten fan clubod van?

Tompa Klári: Nem, de nagyon jól esik. Majd utána fogok nézni.

Hamlet: Ezek szerint nem vagy túl közeli viszonyban az internetes, mondjuk virtuális történésekkel. Van e-mail címed?

Tompa Klári: Van, de a kézzel írott levelekért sokkal jobban rajongok. Személyesebbek.

Hamlet: Alig néhány éve fejezted be a színit, azóta sok színpadi és filmes főszerepet játszottál. Sztárnak érzed magad?

Tompa Klári: Nem. Távol állok én attól, hogy címlapon jelenjen meg a fotóm, és azt sem szeretném, hogy a magánéletemet kiteregessék. Azt hiszem, szerencsés vagyok, amiért ennyi főszerep jutott. Semmilyen szerepet nem adok vissza, elvből. Néha egy kis szerep is érdekes tud lenni: találkozás egy történettel, egy rendezővel, önmagammal.

Hamlet: Melyik eddigi szerepedben találkoztál legmélyebb vagy legérdekesebb módon önmagaddal?

Tompa Klári: Nem tudom rangsorolni, mindegyikre szívesen gondolok vissza, még akkor is, ha más-más erőket mozgatott meg bennem. Minden rendező más-más utat kíván bejárni, munka közben pedig nem tudjuk még hogy milyen lesz az előadás, hogyan fogadják. Ezért egyrészt lutri, másrészt gyönyörű tapasztalat, amikor kikerekedik a történet és eljutunk valahová.

Hamlet: Filmezés közben létrejönnek ezek a találkozások?

Tompa Klári: A filmezés más. Többször fel lehet venni egy jelenetet, elég egy szemöldökfelhúzás is, nem kell nagy gesztusokban gondolkozni, ezért jó. De a forgatás után gyakorlatilag vége a színész munkájának. Sok múlik a vágáson. Hátránya is van. Szerintem embertelenebb. Volt olyan eset, amikor csak engem filmeztek, amint „nézek a partnerre”. A filmeseknek természetes lett volna, ha egyedül játszom, de meg kellett kérjem a színészkollégámat, hogy üljön velem szemben, ne legyen annyira személytelen az egész.
Nyilván a színház az első szerelmem. A frissessége érdekel, hogy vajon minden este sikerül-e bejárnom ugyanazt az utat, sikerül-e lemenni ugyanazokba a lelki bugyrokba.

Hamlet: Úgy veszem észre, a személyes kapcsolatokat keresed a munkádban. A diákjaidnak mit tudsz átadni tapasztalataidból?

Tompa Klári: A tanítást úgy fogom fel, hogy keresgélés, kísérletezés. Ezt a diákjaimnak is elmondom. Amikor elkezdtem, izgalmas volt látni kívülről, hogyan működnek azok a módszerek, amelyekkel én is tanultam, amelyekben benne voltam addig. A színházban nincsenek rögzített szabályok, ezért minden nap megvívom azt a harcot, hogy most milyen alapon jövök be órára és mondok bármit is. Persze volt nekem is olyan tanárom, aki színpadon sokkal többet tudott nyújtani, mint órán, mert nem volt jó pedagógus, de olyan is volt, akit nem volt élmény színpadon látni, viszont nagyon sokat tanultam tőle. Nem tudom. Keresgélek. Számítok arra is, hogy mit gondolnak a diákjaim. Végülis ez is csak egy játék. Foci. Együtt kell játszanunk, mert ha egyedül rúgom a labdát, az nem jó senkinek.

Hamlet: Tanárként főiskolás diákokkal lépsz színpadra az egyetem Stúdió színpadán. Mesélj erről a kezdeményezésről, munkamódszerről.

Tompa Klári: Szívesen játszom bárkivel, számomra is kihívás az új partner. Ők még tanulnak, én már tanítok, de úgy fogom fel, hogy mindannyian tanulunk egymástól.

Hamlet: Te miért választottad ezt a pályát?

Tompa Klári: Nem én választottam, tulajdonképpen véletlen, hogy itt vagyok. Először pszichológiára felvételiztem, de nem jutottam be. Abban az évben Victor Ioan Frunza keresett statisztákat Satyricon című előadásához, jelentkeztem. Alapos válogatás után felvettek, és ez meghatározó volt. Érdekes előadás lett, meg is nyertük az UNITER-díjat abban az évben, de nem ez az érdekes... Nagyon komoly volt a próbafolyamat, hiszen 20 embernek egy-egy tangában, szinte meztelenül kellett jönnie-mennie a színpadon. Sokat tanultam, nagyon sok gyakorlatot kellett végezzünk például ahhoz, hogy levetkőzzük szégyenérzetünket. A rendező nagyon bíztatott, mások is, akikkel játszottam, hogy menjek színire. Végül összeállítottam a repertoáromat és következő évben felvételiztem. De ezt a szakmát is valahogy úgy fogom fel, mint a lélekbúvárkodást, az önmagammal való találkozást. Nem is biztos, hogy mindvégig színésznő leszek. Csak amíg szükség van rám.

Hamlet: A vásárhelyi társulatnál szükség van rád. Te választottad ezt a csapatot?

Tompa Klári: Ide hívtak.

Hamlet: A fórumon feltevődött a kérdés, hogy vajon te miért nem mentél el Budapestre abban az évben, amikor sokan a színház fiatal színészei közül megtették ezt.

Tompa Klári: Egyrészt engem nem hívtak, de ha hívtak volna, akkor sem.

Hamlet: Miért? Mit nyújt Vásárhely?

Tompa Klári: Bárhová elmennék szerepre, ha hívnának, akár Afrikába is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha el kellett volna mennem innen, eddig megtettem volna.

Hamlet: Két évvel ezelőtt láttalak a sípályán. Snowboardozol még?

Tompa Klári: Nem, csak akkor, négy napig.

Hamlet: Más hobbid van?

Tompa Klári: A porcelánfestés. Nagyszüleimnek Tordán volt porcelángyáruk, amit biligyárnak csúfoltak. Persze államosították, de úgy tűnik, hogy örököltem nagytatám kézügyességét, megtanultam a technikát, s néha szoktam festeni. Ha már szóba kerültek a családi hagyományok, akkor most elmondom, hogy sokan megkérdezik rokon vagyok-e Tompa Gáborral. Hát nem, egy másik Tompa-família leszármazottja vagyok.

Hamlet: A fórumon vitatéma a színpadi meztelenség is, de színészek, színésznők eddig nem szóltak hozzá a topichoz. Te hogy viszonyulsz ehhez? Mikor találod indokoltnak, hogy levetkőzzél?

Tompa Klári: Ilyen szempontból kicsit rám járt a rúd, sorozatban voltak olyan előadások, melyekben le kellett vetkőznöm. Azt gondolom, hogy az ember sokszor sokkal jobban le van meztelenítve talpig ruhában, mint pőrén – az életben is, a színpadon is. Ha a szerep szempontjából indokolt a meztelenség, akkor semmi gond nincs, de ha öncélú, akkor nem vállalom. Az utóbbira is volt már példa.