HAMLET

szerk.

KELL TANÁCS?

Szócsata a Tamási Áron Színház körül

[2005. Jan. 20.]

[sajtóvisszhang] A sepsiszentgyörgyi önkormányzat – a város színházainak a fenntartója – kifogásokat emelt a Tamási Áron Színház tevékenységével kapcsolatban.

Keresztély Irma, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat művelődési bizottságának elnöke nyilatkozott a Háromszék című napilapnak kifogásaikról: mint elmondta, szeretnék, ha a jövőben művészeti műsoruk összeállításánál az átlagembert célozzák meg, mert az avantgárd típusú rendezések kisebb közönséget vonzanak, kevés emberhez jutnak el, a tanács viszont az átlagember számára tartja fenn ezt a színházat.

Az igazgatóval kötött szerződés értelmében a Tamási Áron Színháznak évente legalább 150 előadást kell tartania, és legalább 50 000 háromszéki nézőt kell bevinnie a színházba. A kiértékeléskor azt tapasztalták, hogy a társulat cask 124 előadást mutatott be Sepsiszentgyörgyön – a többit megyén, illetve országon kívül tartották.

Ez önmagában nemes dolog,

és lehet, a színészcsoportot szakmailag kielégíti, ugyanakkor tevékenységüket elismeri, de a helyi tanácsnak az az érdeke, hogy a nézőközönség főként sepsiszentgyörgyi lakosokból, illetve a megyéből idevonzott bérletesekből álljon – mondta Keresztély.

A művelődési bizottság elnöke kijelentette, hogy a Nemes Levente igazgatóval a megkötött szerződést nem fogják módosítani, de a színház költségvetésének megítélésekor figyelembe veszik majd, hogy a különböző teljesítménymutatók mennyire fejlődtek az utóbbi években.

#i#Az életben egészen másképp van!#/i# - Don Quijote (Pálffy Tibor) és Sancho Panza (Mátray László) sírból kel életre (c) Barabás Zsolt / Tamási Áron Színház

A helyi tanács azt szeretné, hogy a színháznak jól meghatározott szerepe legyen a város életében, de nagyobb közönségréteget is vonzzon magához. Ilyen értelemben akár teljesítménybérezés bevezetése is lehetséges.

Nemes Levente színházigazgató így reagált: egy teátrumnak el kell döntenie, milyen fajta színházat csinál. Hogy a szórakoztatásra vagy a művészi produkcióra helyezi a hangsúlyt. A Tamási Áron Színház utóbbit választotta – kifogásolható valóban, hogy egy úgynevezett elitnek játszik, de ezt sem lehet felróni, mert ha jól csináljuk az elitnek a színházat, akkor nagyon meggondolkodtató azt mondani, ilyen színház nekünk nem kell, tessék szórakoztatóbb színházat csinálni.

Való igaz, csökkent a nézők száma, de mi is álljunk be a sorba, és csináljunk olyan előadásokat, amilyenek a tévés műsorok? Megpróbáljunk a tévével versenyezni, ne önmagunkkal, ne a világszínház szintjét próbáljuk megközelíteni, vagy éppenséggel átugrani? Nehogy azt higgye valaki, számszerűen

1989 előtt jelentősen többen jártak színházba.

Az akkori identitásmegőrző színházra csakugyan szükség volt. Identitást megőrizni továbbra is kell, de nem úgy, mint akkor. Különösen, ha vannak olyan művészek a színháznál, akik képesek magas szintű művészi produkciókat létrehozni.

A mindenkori bevételét a színháznak 1989 előtt egy sajátos ,,műfaj” kialakulása biztosította: a szilveszteri kabaré. Ezt tudta eljátszani a színház évente 150-szer, 200-szor is akár, ebből tartotta fenn önmagát.

A színház megpróbálta a kabaréjátszás hagyományát visszaállítani, de nem sikerült. A lelkét húzta ki az idő. Akik mégis kabarészínházat tudnak csinálni, azok a marosvásárhelyi Gruppenhecc társulat, de az egy vállalkozás. Ha erdélyi színházi életben gondolkodunk, figyelembe kell venni, hogy Nagyvárad egyfajta színházat csinál, a Csíki Játékszín másfajtát, a szatmáriak megint mást, és így tovább.

Ha globálisan nézzük, ezek kiegészítik egymást, s ebből részesedik a sepsiszentgyörgyi közönség is, hiszen mi elhozunk másfajta előadásokat, mesejátékot, könnyebb műfajt, történelmi drámát egyaránt.

Az önkormányzat részéről felmerült az ez idáig csak névlegesen létező művészeti konzultatív testület életre hívása, melynek az önkormányzat és a színház képviselői mellett külső, szakmabeli vagy legalábbis szakmához értő személyiségekből kellene állnia.

,,Azt kellene elfogadtatni, hogy igenis, negyed-félévenként szükség van egy ilyen testület összehívására, amely megtárgyalná a műsorpolitikával kapcsolatos észrevételeket, és esetleg konzultatív jelleggel jobbító javaslatokat is tenne” – véli Keresztély Irma.

A testület tagja lenne a színház igazgatója, Nemes Levente, Bocsárdi László művészeti vezető és a színészek képviselője is. A tanácsot a kulturális bizottságból Keresztély Irma, Kalamár György és Albert Ildikó képviselné. Meghívnák a háromszéki magyar művelődési élet színházértő képviselőit is.

» Korábbi cikkek