HAMLET

Michael Meschke

BÁBOS VILÁGNAPI ÜZENET

[2006. Mar. 21.]

A teljes erőtlenségben áll a báb igazi ereje...

Banda Aceh-ből, Szumátrából és Indonéziából való hazatértemkor írom ezt a szöveget: itt 2004 december 26-án, egy napsütötte reggelen lecsapott a szökőár. 126 ezer embert nyelt el néhány percen belül, talán éppen itt, ahol most állok. Szívettépő fájdalom, sivárság a túlélők arcán.

Néhány bábbal a bőröndömben mentem szórakoztatni az elveszett árvákat, akik a térdig érő, mérgezett pocsolyákban mászkálnak. Jobban tettem volna, ha téglákat cipeltem volna az izzadó munkásokkal, akik az összedőlt házakat építették újra, de nem bírták 57 éves csontjaim.

Bábjaim a bőröndben maradtak, amikor szembesültem azzal, hogy mennyi szerencsétlenség szakadt az áldozatok nyakába.

Dióhéjban ennyit arról, hogy eszközeink mennyire erőtlenek.

Más, az ember hatalmában levő romboló erők azonban nem pihennek: minden véres konfliktus után újabbat követel az emberiség. Bár a helyzet egyre romlik, az ember nem állja meg, hogy újból és újból kötéltáncot járjon a nukleáris fenyegetések közt – mintha ez önnön lényébe lenne írva. Mindannyian meg vagyunk fertőzve.

Ebben az évben, 2006-ban az emberiséget a korábbiaknál is nagyobb megosztottságra bátorítják a különféle fundamentalista, jobb- és baloldali eszmények mentén, úgy Keleten, mint Nyugaton. Hogyan? Bemocskolja azt, amit a másik a legszentebbnek tart, legyen az az iszlám, a szólásszabadság vagy az emberi méltóság.

Nevetséges egy bábbal érkezni ebbe a világba. Az embereket nevetésre ingerli a báb, ám nem a hagyományos értelemben gyönyörködtet, hanem azáltal, hogy annyira esetlen.

Mégis, ebben a teljes erőtlenségben áll a báb igazi ereje. Mert része annak a „mindennek ellenére” érzésnek, ami nélkül az emberi nem már régen elpusztult volna.

Az idők változnak. A bábos, aki tegnap meg akarta váltani a világot, ma már boldog, ha megél mesterségéből. Lehetünk hát szerények, de nem szabad defetistáknak lennünk: táncoljanak bábjaink, mert ez az, amihez mi értünk, mert abban a kiváltságban részesültünk, hogy azzal foglalkozhatunk, amit a legjobban szeretünk és mert jutalmunk az mindig is az öröm lesz, ami annyi szívben fellángol.

Fordította: Sipos Zoltán

Illusztráció: a Vilniusi Lele Bábszínház Zenélő doboz című előadása, Puck Bábfesztivál, Kolozsvár 2005.
A fotókat készítette: Páll-Gecse Ákos

A Világnapi üzenet szerzője Gdanskban született 1931-ben.
A világháború elől Svédországba menekült családjával. 18 évesen már rendez, később Harro Sigeltől tanul. A stockholmi bábszínház alapítója és igazgatója, 1976-1988 között az UNIMA alelnöke.

kapcsolódó írások

A bábjátszás világnapja 2005 SEGÍTSÉG!

» Korábbi cikkek