HAMLET

Hegyi Réka

MOZGÁSBAN A TESZT

Nyugtalanító mai előadások

[2011. May. 31.]

Bár a találkozó hat napja alatt bemutatott tizenegy előadás kevés közös vonást mutat, párbeszédben állnak egymással.

Hét végén zárult a Duna-Körös-Maros-Tisza (DKMT) eurorégió legjelentősebb színházi eseménye, a TESZT. A régió hat magyar színháza mellett három budapesti együttes és egy franciaországi társulat előadásai szerepeltek a programban. Kísérőrendezvényekben sem volt hiány: előadás előtt felvezető beszélgetések, előadás után közönségtalálkozó, színháziak koncertje, képzőművészeti kiállítás, színház-túra és élő könyvtár állt az érdeklődők rendelkezésére. A fesztivál eseményeiről a színház honlapján működtetett fesztiválblogon számoltak be a kolozsvári diákok.

BankettAz előadások többségében a tánc és a mozgás, a nonverbális elemek domináltak, de klasszikusokat és egyszemélyes produkciókat is láthatott a közönség. Nehéz lenne mindezeket közös nevezőre hozni, de nyilvánvaló, hogy ez senkinek sem volt célja. Ha mégis megpróbálunk közös vonásokat találni, az első az lenne, hogy mindegyik produkció valamilyen szempontból izgalmas, kérdéseket felvető, sőt, mondhatjuk: nyugtalanító.

A nyitóelőadás, a TranzDanz táncegyüttes Bankettje Kovács Gerzson Péter rendezésében Miroslav Krleža horvát író regényéből inspirálódik. A koreográfia, a látvány, DJ Palotai zenéje (a színpadon DJ Wondawulf szolgáltatja) tömörítve, koncentráltan fogalmaz meg egy életérzést: a végeérhetetlen partykban, hajnalig tartó multaságokban, bankettekben kiégett társadalmat. Egymástól elidegenedett emberek szűkebb vagy tágabb közösségét látjuk, ironikus fénytörésben, de annyira nem eltorzítva, hogy ne ismerjünk magunkra bennük, hogy a mosolyunk ne keseredjen meg esendőségüket látva.

Mellékhatások (Kis elemlámpával Istent keresik.) fotó: Bíró Márton

Pőre embereket látunk a Mellékhatásokban is. A temesvári társulat a TranzDanz egyik táncosával, Katona Gábor rendező-koreográfus irányításával hozta létre előadását Woody Allen novelláiból inspirálódva (dramaturg: Gyulay Eszter). Bár ebben a produkcióban is fontos szerepük van a táncelemeknek, a replikák ugyanolyan súllyal bírnak, mint a látvány. A meztelenség pedig nem jelenti a ruhák levetését, hanem csak a tabuk, a legintimebb ének feszegetését, felszínre tárását: a magányt, a szexuális kielégítetlenséget és nemi identitás-válságot, a hétköznapi, de nyomasztó kompromisszumokat és végül, de nem utolsó sorban: az istenkeresést.

Szentivánéji álom © fotó: Csaba

Az Újvidéki Színház a tánc nyelvére fordította le Shakespeare Szentivánéji álmát. A vonzódások és vonakodások kifejezésére kitűnő a tangó, a mesteremberek humoros jelenetei kiválóan érvényesülnek a steppben, Puck és a tündérek is remekül megtalálják világukat a táncos akrobatikában, de az előadás valahogy megmarad az igényes, pazar kivitelezésű revük szintjén. A történet, bármennyire is leegyszerűsíthető, nem érthető: nem tudjuk, mi okoz konfliktust Titánia és Oberon között, nem derül ki, mi történik az erdőben a szerelmes párokkal (nem lehet őket megkülönböztetni) stb. De persze a történet másodlagos, és tulajdonképpen szinte mindenki ismeri, így nagyon jól szórakozunk a Puskás Zoltán jegyezte előadás egy órája alatt.

Karc - Szabad ötletek színészekre és táncosokra fotó: Dusa Gábor

A Karc című előadást hat év után látom viszont. A táncos - humoros etűdökre emlékszem, mégis jókedvre derítenek: a reklámszatyrokban bóklászók, a halandzsázók, a vécépapírosok, a kis ablakon ki-be néző, bújó alakok. Arra is emlékeztem, hogy a kezdetben vicces fejrázás groteszké, hátborzongatóvá válik, amikor már az arcok elmosódnak a nagy sebességtől, amivel ide-oda mozdítják őket. De az előadás előtt vetített Ernst Süss Füstölgők című rövidfilmjére nem emlékeztem, s arra sem, hogy előadás előtt mindegyik színésszel kezet lehet fogni, hiszen mindannyian bemutatkoznak. Úgy látszik, a keretek nem annyira fontosak számomra. De rendben is van, szelektív a memóriánk. Az előadók például a temesvári előadás utáni közönség találkozón bevallották: mai szemmel naivnak látják a 2004-ben bemutatott előadásukat.

A fajok eredete

A fajok eredete, nyilván a benne játszó színészeknek köszönhetően a TESZT legnépszerűbb előadása volt. Mucsi Zoltán és Scherer Péter évek óta sztárvendége a találkozónak. Idén Thuróczy Szabolccsal közösen mutatták be Tasnádi István „rémesen vicces” darabját (copyright by Upor László). A nyilvánvaló szórakoztatni akarás és tudás mögött ez az előadás is kényes témákat feszegetett: ki, miért és hogyan sodródik a társadalom perifériájára, van-e onnan visszaút, ki, miért és hogyan köt kompromisszumot, hogy művészete hírnevet, megélhetést is hozzon számára stb. És ha a cselekmény több, látszólag párhuzamos szálon is fut, egyszer csak rájövünk: ugyanazok a szereplői, esetleg más idősíkban vagy más dimenzióban.

Ahogy tetszik fotó: Bíró Márton

A temesvári társulat az Ahogy tetszik című előadását is bemutatta a találkozón. Koltai M. Gábor rendező és Sediánszky Nóra dramaturg meglátása szerint a városból, a civilizációból nem is kell messzire menni, ha menekülni szeretnénk, elég az erdő széle, ahová a hasznos haszontalanságokat is felhalmozzuk, ahová a biciklis futár még kihozza a pizzát, de már van patak és avar (díszlettervező: Kalmár Bence). És itt elég eljátszani, hogy nem vagyunk önmagunk, hogy itt, ilyen környezetben nem ismerünk rá egymásra, mert nem ehhez a világhoz tartozunk.

Nagy érdeme, és egyben gyenge pontja az előadásnak a több hangszeren eljátszott, ismert zeneszámok (Sziámi, Európa Kiadó, Trabant). Az előadás ritmusát megtörik, de a kiegyensúlyozott, színvonalas színészi játékot megtoldják a jó énekhangok és hangszeres játék élményével. (Talán ha elmaradnak a rendező megszólalásai a közönségtalálkozón, sokkal koherensebb képünk maradt volna meg az előadásról, hiszen kiderült, hogy szándékai néhol homlokegyenest ütköztek azzal, amit egy-egy néző „kiolvasott” a látottakból.)

Béres Márta One-Girl Show

Béres Márta One-Girl Show címmel a szabadkai művésznő saját életéből ihletett, Urbán András rendező irányításával strukturált egyszemélyes produkciót mutatott be. Döbbenetes őszinteséggel, humorral, provokálóan, de mégsem bántóan játszott el megtörtént (vagy csak elképzelt, megálmodott) jeleneteket magánéletéből. És ha nem is tudunk teljes mértékben azonosulni vele, biztos, hogy mindannyian, fiatalok és idősek, nők és férfiak megjegyeztünk egy-egy mondatot, egy-egy jelenetet, ami akkor és ott rólunk szólt.

Cselédek

Sokkal nehezebb volt azonosulni az Aradi Kamaraszínház Cselédeivel. Jean Genét darabja Radu Dinulescu víziójában egy transzvesztita szexshopjában zajlik, ahol a fotós műteremként berendezett kabinban szado-mazo játékokat űznek „cselédek” és „mádámok” egyaránt. A koncepció érvényességét sajnos ebben az előadásban nem támasztotta alá a színészi játék.

A kisnyovi rózsa
fotó: Molnár Edvárd

A kisinyovi rózsa fotó: Molnár EdvárdTolnai Ottó költeményét, A kisnyovi rózsát a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház mutatta be Urbán András rendezésében. A produkció költészet, képzőművészeti kompozíció, posztdramatikus színház, színháznak is beillő installációk sora – együtt és külön-külön is érvényes kijelentések, de talán egyik sem fedi teljes mértékben a valóságot. És megtoldhatjuk még azzal, hogy szabad ötletek jegyzéke (akárcsak a Karc), vagy esetleg: mese a véletlenekről, hiszen az a jerikói rózsa, amelyik a címet (is) ihlette, egy következő előadás alkotóitól került a költőhöz… A képek és hangok befogadása pedig mindenkinek személyes, külön bejáratú élménye: valakiben asszociációk sorát indítja el, másvalakit álomba szenderít percekre, lehet terhes a látványvilága, lehet követhetetlen a motívumok ritmikája, de bizonyára senki számára sem közömbös.

NóraA Szabadkai Népszínház Ibsen Nóráját mutatta be a találkozón. Szekeres Csaba rendezésében a családi történet ma nem a női emancipációról szól, hanem az életet jelentő hazugságokról, illetve arról, hogyan válhat egy történet hatására a még gyermek feleség érett nővé. A babaházban baba-megjelenésű szereplők vonulnak fel (díszlet: Szilágyi Nándor, jelmez: Pesitz Mónika) és némelyek úgy tesznek, mintha a kávéscsészében valóban lenne kávé, az italos üvegben valóban lenne ital. De nincs. Sokáig ez a játék a Nóráé. De az utolsó jelenetekben kiderül: Helmer kezdeményezte ezt. Nóra érett nőként meghozza első döntését: elhagyja férjét, de Helmer akkor is folytatja hazugságait, amikor egyedül marad.

Five For Two

A TESZT záróelőadását a Kobez - Centre Memoire du Corps Toulousse-i társulat két művésze, Döbrei Dénes és Varga Heni jegyzi. Valamikor egy japán táborba készülve hoztak létre egy zene nélküli koreográfiát, amelyet Pilinszky Beszélgetések Sheryl Suttonnal című beszélgetés-regénye ihlette. Egy fesztiválon Szelevényi Ákos is megnézte az előadást, és zenéjét, amit ez a koreográfia ihletett, az alkotók azóta is használják az előadásban. De a véletlen összefüggések sora ennél sokkal hosszabb és szövevényesebb, mint kiderült a közönségtalálkozón. És természetesen a Five for Two háttérinformációk nélkül is teljes értékű előadás sok-sok emlékezetes pillanattal: tíz percnyi kompozíció, amint egy nő feláll egy székről, a férfin szétszakadó inggel, nő és férfi között feszülő dobozzal, egymásba fonódó karok átka és áldása, füvek, tücskök bogarak hangjával kísért tánc.

kapcsolódó írások

MOZGÁSBAN A TESZT MOZGÁSBAN A TESZT

» Korábbi cikkek