HAMLET

Hegyi Réka

ALTER NATIVE 12

Csapból is animáció folyt a fesztiválon, a fődíjat belga film vitte

[2004. Nov. 8.]

Ada Milea-koncert, gyakorlatilag egybemosódó, szünet nélkül egymást követő produkciók és fáradságtól csillogó szemek: véget ért az idei Alter Native. A gálaest a két bemondó srác improvizációi miatt mosolygósra sikeredett.

Javában zajlott a délutáni verseny-tömb vetítése, amikor pénteken becsöppentünk a vásárhelyi filmfesztiválra. Pillanatok alatt újra belejöttünk az oldalról, sötétben megközelíthető helyek cserkészésébe a sorok között, majd jóformán egymást érő, pár perces filmecskék és animációk kavalkádjába. Este játékfilmek, koncert, az előcsarnokban nyüzsgés: a női mosdó mellett kijelölt helyről áradó tömény cigarettafüst, sörök és napok alatt összegyűlt

fáradságtól csillogó szemek

a Vár homályos bástyájában – jóformán semmi sem változott tavaly óta. Sok ismerős arc, sőt, a függöny helyett szolgáló kis reklámspotról is két kolléga, a tavalyi Transindex-tudosítók mosolyognak a közönségre.

Az igazi megszállottak a filmek közti szünetben sem adják fel

Bár csak keveseknek adatott meg, hogy minden versenyző rövidfilmet megnézzenek, a fáradság és a gyakorlatilag szünet nélkül egymást követő produkciók annyira egybemosódtak, hogy díjazáskor a címek felsorolása nem volt elegendő. A szervezők számítottak a mindent felzabáló közönség figyelemtompulására: a beazonosítást egy-egy perces emlékeztető vetítésével segítették elő.

Mindez szombaton este történt, miután a zsűri döntött az Alter-Native 12. Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díjairól. A gála néhány perces szpícsekkel kezdődött: Gáspárik Attila, az fesztivál művészeti igazgatója és Fischer István, a zsűri elnöke egyaránt sikeresnek értékelte a szakmai megmérettetést, és mindketten köszönetet mondtak a Maros megyei MADISZ-nak a jó szervezésért.

Az est jó hangulatához

hozzájárult a két bemondó srác is (sajnos, nevük nem szerepelt a rendezvény publikációiban), akik (angolul is) improvizálva, humorosan kötötték össze a díjátadások pillanatait.

A díjazott produkciók fele animációs- illetve kombinált technikával előállított film, tehát a zsűri döntései is megerősítik a fesztiválon kialakult általános nézetet, miszerint a versenyprogramban az ilyen alkotások előtérbe kerültek. Fischer szerint ennek több oka lehet: egyik, hogy az animációt technikailag sokkal nehezebb kivitelezni, mint egy pár perces videó-szösszenetet, ezért csak az igényes munkák életképesek, a másik pedig, hogy a néző is jobban ráhangolódik a groteszk, általában poénra kiélezett rajzfilmecskékre. Hogy mennyire

a csapból is animáció folyt,

mi sem bizonyítja jobban, hogy mikor a Várban berendezett fesztiválkocsmában szakik mellé sodródtunk, újdonsült ismerősünk sörözés közben az első (és eddig egyetlen) magyar nyelvű, animációfilmes szakportálról mesélt.

Este buli a Vár pincéjében. A fotón látható halovány effekt a cigifüst

A kísérő programok is gazdagabbak voltak, mint az előző években. A kisteremben alkotóműhelyek mutatkoztak be, a Mediawave fesztivál legjobb alkotásai, dokumentumfilmek és gyermek-rajzfilmek pörögtek. A koncertek közül feltétlenül meg kell említsük Ada Milea fellépését, aki színészkollégáival közösen egy pingvin abszurd utazásának epizódjait adta elő, majd egyedül, fekete szárazgitárján, fiús alkatát és félelmetesen jó imitáló-képességét is játékba hozva szórakoztatta a közönséget.

A nagyjátékfilmek közül talán a szombat délután bemutatott Magyar vándornak volt legnagyobb sikere, bár azt a közönség már a mozikban is láthatta. Török Ferenc Szezon című alkotása három srác nyári kalandjairól mesél, akik a Balaton-parton vállalnak pincérmunkát, de elégedetlenek helyzetükkel. Többre, jobbra vágynak, kalandra, szerelemre,

egyikük pedig a pornóiparba szeretne

betörni. Az idei Filmszemlén díjazták mellékszerepben látható Nagy Ervint, a Szezon pedig internetes közönség-díjat érdemelt ki.

Ugyancsak a Magyar Filmszemlén mutatták be először és díjazták (legjobb látvány) Hajdú Szabolcs Tamaráját, melyben tanyasi állatok mesélik el halandzsanyelven fura gazdáik történetét: a világtól visszavonulva, feleségével és testvérével él egy fedél alatt az ismert fotóművész. Idilli, színes világukba egyszercsak betoppan egy rejtélyes nő, Tamara, és a film végén sem egyértelmű, ki borította fel jobban a másik nyugodtan csordogáló hétköznapjait...

A Kontroll című Antal Nimród-film is szép utat járt már be európai szemléken: a Cannes-i Fesztiválon elsőfilmesnek járó díjat ítéltek oda a rendezőnek, de vetítették már az egyre jelentősebb Transylvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is, Kolozsváron. A metrók ismerős környezetében, alagutas dzsungelében

egy csuklyás démon garázdálkodik,

a sínek közé lökve az ártatlanokat. Bulcsú BKV-ellenőr: ide menekült a „külvilág” felelősségei elől, a film végén legyőzi a Rosszat. Természetesen sok, néha morbid humor-helyzetet teremt a BKV-ellenőrök munkája – a főhőst, Bulcsút, angyaljelmezes szerelme menekíti ki a mélyből.

Román film is szerepelt az esti programokban, Titus Muntean Vizsga című alkotása, melyben két diák forgat dok-filmet egy fura történetről, melynek antihőse egy csapodár taxisofőr. 1977-ben igazságtalanul bezárják, egy brutális gyilkosságot varrva a nyakába. Öt év után előkerül a gyilkos, csak hogy közben életek mennek tönkre: a kommunista nomenklatúra bünbak-kereséséről szóló film, krimibe illő fordulatokkal fűszerezve – mai fiatalok szemével.

Csak a szokásos: mindenki mindenkivel összefut a Kultúrpalota előcsarnokában

A 12. Alter-Native Csehországra fókuszált. Ennek szellemében a szombat éjszakai nagyjátékfilm is egy aranyos Vladimir Moravek-film volt, Unalom Brnoban. A több szálon futó szerelmi afférok egy lakóház lépcsőházában futnak össze, ahol a két főhős

első légyottjára koncentrál

a népes szomszédság. A filmben csapolt habos ínyencségektől felvillanyozva, várbéli szerény söröcskéink felé bandukolva a marosvásárhelyi ködös éjszakában arról beszélgettünk, hogy hang nélkül, előzetes információk nélkül is rájöttünk volna, hogy csakis cseh film lehet – annyira ott bujkált a fekete-fehér kockák között Hrabal, Kundera és Menzel...

A díjazott alkotások:

A fesztivál Nagydíját, vagyis a Román Nemzeti Filmintézet által felajánlott 30 millió lejt Micha Wald kapta Alice és én (Belgium) című alkotásáért.

Marosvásárhely város díja (30 millió lej) – Daniel Greaves: Apróságok (Anglia)

A MADISZ által felajánlott Simó Sándor Emlékdíj a legjobb elsőfilmesnek (a Román Nemzeti Filmintézet támogatásával: 20 millió lej), valamint Aáry-Tamás Lajos oktatási ombutsman által felajánlott Waldmann töltőtoll – Marten Klingbers: Viktor és testvérei (Svédország)

Az Illyés Közalapítvány díját (200 ezer forint) megosztva két angliai alkotás kapta – Lizzie Oxby: 21-es belső (EXTN.21) és Matthew Gravelle: Csapok

A Radio România Cultural díja megosztva (20 millió lej összértékben) – Ovidiu Georgescu: 99% Bukarest és Nurit Sharett: Személyazonosság (Izrael)

A Duna Műhely díja (félmilló forint értékű gyártási kapacitás biztosítása egy rövidfilm elkészítéséhez) – Radu Vasile Igazság: Félnapos forradalom (Boborul) – Románia

A Magyar Filmlaboratórium díja (500 ezer forint értékű laboratóriumi munka) Pálfi Szabolcs: A busz (Sárgabusz) – Magyarország

A zsűri különdíja és a Magyar Független Film- és Videószövetség által felajánlott ajándékcsomag: Florin Piersic jr.: Advertising (Románia)

kapcsolódó írások

A pénteki Alter-Native tudósítás A fesztivál honlapja

» Korábbi cikkek