HAMLET

szerk.

A VARáZSLAT ELEMZéSE

Elhunyt Kacsir Mária (1929-2005)

[2005. Apr. 4.]

Ma reggel váratlanul elhunyt Kacsir Mária. A Hét néhai színikritikusának pályáját Gálfalvi Zsolt, a lap egykori főszerkesztője így méltatta:

Születése kerek évfordulóján, jó esztendővel ezelőtt, Kacsir Máriát köszöntve némi rezignációval jegyeztem meg: az idő viszontagságos sodrában a napi- és hetisajtó malmában őrlő-őrlődő színikritikus sorsának esendőségei és a kisebbségi léthelyzet korlátai méltánytalanul késleltetik szellemi rangjának nyilvános elismerését. Már csak ezért is lelket melengető örömmel írom le: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2000. március 15-én Aranytollal tüntette ki Kacsir Máriát. A rég megérdemelt elismerés fényét az is növeli, hogy az Aranytollat olyanok társaságában vehette át, mint a költő Faludy György, a televíziós Vitray Tamás, a szintén színikritikus Földes Anna vagy az erdélyi magyar sajtó munkásai közül Sylvester Lajos.

A színházi előadás tünékeny varázslat. E varázslat esélye a maradandóságra a színikritikusok tollában rejlik. Kacsir Mária közel fél százada az esély legavatottabb hazai valóra váltói közé tartozik. Kivételes érzékenységgel és szakmai tudással műveli a színibírálatnak azt a változatát, amelyet a varázslat leírásának nevezhetünk. A színházi előadás a közönséggel való találkozás pillanataiban varázslat – kialakulásának folyamatában rendhagyó szabályokhoz igazodó építő munka. Összetevői leírhatók, nevesíthetők. Gondosan megformált színikritikáiban Kacsir ezeket az elemeket idézi fel, emeli a figyelem villanó fényébe, kirajzolva az egymással ölelkező jelentéses mozzanatok szövedékéből a mű teljességét. Sajátos jellegük függvényében világítja át a szöveg, a rendezői elképzelés, a színészi játék, a díszlet, a jelmez, a világítás, a hang, a mozgás egységes látvánnyá sűrűsödő összefüggéseit. Szétszedi és összerakja a látvány szerkezetének elemeit, az egész gondolati ívére, és a részek töltésére egyaránt fogékonyan.

Kacsir Mária Írásai hitelesen tájékoztatják a szakma művelőit és barátait arról, ami ma a színpadon történik, és beszédes, megbízható adatok az egy-egy időszak, társulat jellemző törekvéseit, irányjelző előadásait felidézni kívánó színháztörténész számára. Kacsir Mária írásainak megközelítési módja és alkatának nyitottsága révén már a hetvenes években lényeglátóan jelezte a színházművészet nálunk is megújuló tendenciáit, az önálló színházi látvány sajátos törvényszerűségeinek értékteremtő térhódítását. A drámairodalom klasszikus értékeihez vonzódó, a szövegek megítélésében toleránsan konzervatív ízlésű kritikus példásan fogékonynak bizonyult a korszerű színpadi formanyelv különböző változatainak befogadásában. Ezt tanúsítják például a kolozsvári magyar társulat méltán nemzetközi visszhangú kibontakozását nyomon követő írásai, vagy a kortárs román színházművészet jelentős teljesítményeinek leíró elemzései.

Szeretném remélni, hogy Kacsir Mária aranytolla kiváltja valamelyik rangosabb kiadónk figyelmét, és lehetővé teszi újabb írásainak kötetbe foglalását is.

(Gálfalvi Zsolt méltatása a Romániai Magyar Szó 2000. március 21-ei számában jelent meg, Kacsir Mária Aranytoll-díja kapcsán)

KACSIR MÁRIA

1929. január 7-én született Kolozsváron.
1935-47 között a Marianumban, 1947-51 között pedig a Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom szakán tanult
1951-1958 az Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó lektora
1958-1970 Az ELŐRE kulturális rovatának szerkesztője
1970–2003 a Bukarestben megjelenő A HÉT színikritikusa

Kötetei
1981 – Régi és Új Thália (A HÉT színházi évkönyve)
1982 – Színjátszó személyek (A HÉT színházi évkönyve)
1985 – A varázslat elemzése – Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
2002 – A minden és a semmi gazdái – Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely
2004 –Ágak a családfán: Szűkülő-táguló színházi világunk – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár.

Díjak, elismerések:
2000 – A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll-díja

(szerk. megj: az összíállítást a megjelenés után két ízben is kiegészítettem/pontosítottam)