HAMLET

Sipos Géza

PERPATVAR A SENÁK KÖRÜL

Szatmárnémeti: hány "bazeg" hangozhat el egy előadásban?

[2006. Feb. 4.]

A finanszírozó csak kerülő úton szólhat bele egy színház műsorpolitikájába, mert a társulatok függetlenségét törvény garantálja.

Törvénybe ütközik az egyik Szatmár megyei tanácstag azon ötlete, mely szerint a testület "aktívan vegyen részt" a szatmárnémeti Északi Színház műsortervének összeállításában.

Muzsnay Árpádot, a tanács kulturális bizottságának elnökét egyrészt az háborította fel, hogy megítélése szerint túl nagy frekvenciával szerepelnek a bazmegek és hasonló kifejezések Háy János A Senák című darabjában, melyet tavaly november végén mutatott be a Harag György Társulat (HGyT) Lendvai Zoltán rendezésében.

A tanácstag – mint ahogy az Új Magyar Szó napilapnak kifejtette – azt sem hagyhatja szó nélkül, hogy a városi színház román tagozata olyan plakátot jelentetett meg, mely meztelenül ábrázolta a társulat tagjait. Az ominózus plakátok városszerte hirdetik A tavasz ébredését (Gelu Badea Wedekind-rendezését).

"Fejlett demokráciákban is a legtermészetesebb dolog, hogy aki a pénzt adja, beleszólhat annak felhasználásába, véleményt mondhat, milyen színvonalú előadásokra költhetik azt: tehát mi is szóljunk bele!

Nem azt mondom, hogy nem kell kísérletezni, s akár ilyen darabokat is bemutatni, de ne a nagyszínpadon, és ne bérletes előadásokon tegyék, ahová a gyermekek és diákok is járnak, hanem a stúdióteremben, ahol mindent ki lehet próbálni, ahová külön elmehetnek azok, akik igényét kielégíti a kocsmanyelv.

Nem cenzúrát, több felelősséget és színvonalasabb előadásokat akarunk. Nem támogathatunk közpénzekkel olyasmit, ami a közízlést semmibe veszi" – nyilatkozta a bizottsági elnök. Muzsnay erőteljesebb kontrollt javasló kezdeményezésével a megyei tanács minden tagja egyetértett –

Nagy Orbán (Rák Jani), Rappert Gábor (Gabi agitátor), Nagy Csongor Zsolt (Pali agitátor), Bessenyei István (Senák)

csak az nem világos,

hogy lehet ezt a gyakorlatban és jogszerűen is kivitelezni. A színházak, operák, zenekarok működését szabályozó 504/2004-es törvény 4. paragrafusa ugyanis kimondja, a társulatok teljes önállóságot élveznek repertoárjuk színrevitelében.

A törvényből az következik, hogy a fenntartó intézménynek – jelen esetben Szatmárnémeti városi tanácsának és a megyei tanácsának – még akkor is kötelessége finanszírozni a színházat, ha az olyan darabot tűz műsorra, amelyet a fenntartó nem talál ízlésesnek.

A fenntartónak akkor van beleszólása

a műsorpolitikába, mikor elfogadja a színház igazgatójának pályázatát, illetve ötéves menedzseri szerződést ír alá vele. Az igazgatónak joga – de nem kötelessége – művészeti tanácsot alakítani, és abba tagokat meghívni, de e testületnek csak konzultatív szerepköre van a jogszabály szerint.

Valószínűleg erre az testületre célozhatott Lőrincz Ágnes, a HGyT igazgatója, mikor a tanácsi javaslatot az ÚMSZ-nek kommentálva kifejtette, jogosnak tartja a határozatot, merthogy erről már korábban is szó volt: "jöjjenek csak a tanácsbeliek, és lássák, hogy az adott lehetőségeken belül milyen nehéz összeállítani a műsort, kiválasztani egy-egy darabot és rendezőt találni hozzá" – mondta.

Az igazgató különben most másodjára adta be lemondását a megyei tanácshoz arra hivatkozva, hat év után itt az ideje a váltásnak. A tanácselnök a decemberben egyszer már meggyőzte Lőrinczet, folytassa a munkát a társulat élén, s most is erre készül.

Nagy Orbán (R.J), Maskulik Dávid (Gyerek), Méhes Kati (Mama), Némethy Zsuzsa és Fehérvári Péter (A két ló), Csiki Orsolya (Marika)

Ami a szóban forgó darabot illeti,

Háy János művének szüzséje a hatvanas évekbeli erőszakos kollektivizálás. "Játszódik egy vidéki településen, az első felvonás 1960-ban, a második hat évvel később" – hangzik a darab elején a szerzői utasítás.

A kis faluba Budapestről megérkezik két "elvtárs", hogy nyélbe üsse a téeszesítést. A kocsmában hozzájuk csapódik egy részeges, beszámíthatatlannak tűnő, de agyafúrt helybeli – Senák –, aki azt javasolja, azt kell megtörni, akit követve majd mindenki belép a termelőszövetkezetbe. Az áldozat a kisgyermekes apa, Rák Jani. Az agitátorok addig verik éjjel a redőnyt, felriasztva az újszülöttet, míg Jani nem bírja a gyermek ordítását, és felesége kérlelésére aláír.

(részlet a darab II. felvonásából)

JANI – Magát is úgy kéne leállítani, mint a Herda Pityu a Hoffer traktort.
GYEREK – Hogy állította le Pityu bácsi a Hoffer traktort?
JANI – Hogy rábaszott a szelepre az ötkilós kalapáccsal egy kurva nagyot.
MARIKA – Ne beszélj így a gyerekkel, majd ezt fogja megtanulni.

GYEREK – És megállt?
JANI – Meg, csak szétbaszódott az egész motor, úgyhogy most is szerelik.
MARIKA – Tényleg ne beszélj a gyerek előtt így.
JANI – Úgy beszélek, ahogy akarok, mert csak úgy tudok.
MARIKA – Azért jó?
JANI – Micsoda?
MARIKA – A vacsora.
JANI – Jó.
MARIKA – Tegyél bele erős paprikát. Ez a bogyiszlói olyan, mint a méreg. Állítólag a Turák Sanyi bácsi bekente a kutyája seggét vele, a kutya meg két napig seggencsúszva közlekedett az udvarban.
JANI – Mekkora marha ez a Sanyi.
MARIKA – Úgy hajtotta a macskákat.
JANI – Úgy, hogy a két lábán húzta magát, a seggét meg nekifeszítette a földnek?
MARIKA – Csak úgy porzott utána az udvar.
GYEREK – Seggenfutó.
MARIKA – Különben a Senák kapta a lovainkat.
GYEREK – Mégis voltak lovaink?
JANI – Hát tulajdonképpen nincsenek, csak voltak, de a téeszé lett.

Méhes Kati (Mama), Csiki Orsolya (Marika), Nagy Orbán (Rák Jani)

A szerző ezt nyilatkozta a Szatmári Magyar Hírlapnak a bemutató után:

"Egy előadásnak három akarata van: a szerzőé, aki megírta a szöveget, a rendezőé, aki értelmezi, és a színészé, aki mindezt megjeleníti a színpadon. Hogy jó előadás szülessen, ennek a három akaratnak kell egy irányba húznia.

És itt ez történt. Szerintem a közönség többsége

is ezt érezte, s az apró hibák, izgalmi zavarok ellenére szerette az előadást, mert tudta, hogy alapvetően jó. Némelyeket megzavart a darab nyelvezete, s durvának érezték azt a szöveget, amiben nekem mégiscsak benne van a szívem." A bemutatón a nézők egy része tüntetően kivonult a teremből.

A darab nyomán kipattant vita után a HGyT és a Kölcsey Főgimnázium vitát rendezett a színházban, melyen a szerző is jelen volt, aki nyilvánosan elnézést kért azoktól, akiket sértett a darab nyelvezete.

Háy emellett azt nyilatkozta egy lapinterjúban: "A tanácsurakat az efféle megnyilvánulásért megvetem. Mit képzelnek? A hivatalt akarják ráuszítani a művészetre, ez felháborító. Egyébként a szatmárnémeti előadás nagyon szép munka. Olyan erősen jönnek le az érzelmi tónusok a színpadról, mintha kést vágnának a szívedbe. És ez a lényeg."

(részlet a darab I. felvonásából)

MAMA – Én megmondtam, hogy ilyen, hogy ez az ember ilyen, hogy ne menjél hozzá, mert ez életveszély, most már a lovai sincsenek, akkor meg mit ér, minek ez nekünk, hogy a puskák miatt...
JANI – A mama ne mondjon semmit, mert a mamának egyszer vége lesz, az biztos, hogy a favágó baltával fogom lenyesni a nyakát, az biztos, a mamának a favágó baltával, és a mamát nem fogja senki keresni utána, mert bedobom a mamát a budiba, az kurva isten, hogy ott lesz a mama, és senki sem fogja meglátni a mamát, mert a mama nem különbözik a szartól, az kurva isten, hogy a mama összeolvad a szarral.
MARIKA – Mért kell így beszélni a mamával, a mama tényleg jót akar.
JANI – Azt mondtam, még megkeserüli a mama.

A darab szövege körüli perpatvar elképzelhető, hogy használt a nézőszámnak: mint a HGyT titkára, Vékony Borbála elmondta, általában teltházzal játsszák A Senákot.

A darabról különben Muzsnay Árpád lapunk kérdéseire nem volt hajlandó nyilatkozni. "– Az újságírók foglalkozzanak csak a maguk dolgával. Én szívesen nyilatkozom bármely irodalmi alkotásról, de A Senák csak trágárságok tömkelege, nem irodalom" – mondta a megyei tanács tagja, a kulturális bizottság elnöke, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnöke és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, majd csattanóként lecsapta a telefont.

» Korábbi cikkek