HAMLET

Hegyi Réka

CIMBORÁK KÖZT 2.

Véget ért az Erdélyi Bábos Találkozó

[2009. Apr. 26.]

Remélhetjük, hogy néhány év múlva a rendezvény kinövi gyermekbetegségeit és a bábosok is frissebb, gazdagabb, korszerűbb előadásokkal jelennek meg a szemlén.

Öt napig zajlott Spesiszentgyörgyön a Cimborák névre keresztelt Erdélyi Magyar Bábos Találkozó, a Szentgyörgy Napok rendezvénysorozat keretében. Az esemény legnagyobb jelentősége, hogy újra felvette és folytatta a 2005-ig Kolozsváron szervezett találkozók hagyományát, lehetőséget teremtve a hazai bábos szakmának, hogy lássák egymás produkcióit, hogy közösen vitassák meg a látottakat. Bár a rendezvény az összes gyermekbetegségen át kell essen, remélhetőleg jövőre ismét sikerül megvalósítani, és kevesebb programváltozás, kevesebb késés és kevesebb technikai-szervezési malőr jellemzi majd.

Az Erdélyi Magyar Bábos Találkozó fénypontját a Nagyváradi Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház magyar társulatának előadása, a Csillaglépő csodaszarvas jelentette. Rumi László rendező átható erejű, képi szimbólumokban gazdag, kitűnő, félig élőben előadott zenével (a bábosok énekeltek, de Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás zenéje felvételről szólt) és bábos játékötletekkel

gazdagon fűszerezett legendát varázsol a nézők elé.

A produkcióban kiemelt szerepet kapnak a természetes anyagokból készült tárgyak: az életfát jelképező szerkezet alatt gyertyalángok lobognak, körülötte totemek, maszkok, lófejek csoportosulnak, a játékteret záró lepleken ősi ábrázolásokból ihletett rajzok díszelegnek.

#i#Csillaglépő csodaszarvas#/i#

A bábszínészek lenvászon ruhát viselnek, sámándobjaik pedig holddá, nappá, vadakat jelképező árnyfigurákká, majd lovakká alakulnak. A maszkok megfordítva Hunort, Magyart és vitézeiket mutatják fel, mint ahogy egy későbbi jelenetben a halak alakulnak át táncot lejtő lányokká. Az eszköztárat néhány fából készült rúd egészíti ki, és természetesen a „főszerepet” játszó, gyönyörűen faragott, házi szőttesekből és csipkékből kialakított szarvasünő.

A házigazda társulat, a Tamási Áron Színház Bábtagozata A fülemile című előadását is meglehetősen “rongyos” állapotban mutatta be a találkozó közönségének: bizonyára rosszat tett a produkciónak, hogy a szereplők szrevezők is, és nem sok lehetőségük volt próbálni, felfrissíteni az előadást. A játékstílus túl harsányra sikeredett, a kis színpadon rosszul sikerült filmvígjátéki remixként röpködnek a rongyból készült díszlet-házak és virágok. Simó Enikő egyébként

nagyon expresszív Pétert és Pált tervezett,

szintén rongyhulladékból. Nagy Kopeczky Kálmán rendező és Nagy Lázár Kincső dramaturg Arany János költeményét kerettörténetbe helyezte: ez is a némafilmek korát idézi, szavak nélkül, börleszk nagyzolással jelenítve meg egy köpönyeges uracs (Nagy Lázár József) és egy falusi ember (Nagy Kopeczky Kálmán) találkozását a vonatállomás padján. Elég nehézkesen térnek át a tulajdonképpeni bábos jétékra, s bár a jószomszédként, példamutatóan viselkednek a padon, a rongybábokkal kezükben még a példabeszédbeli Péter és Pálnál is agresszívebben tűznek össze a fülemile-perben.

#i#A filemile#/i#

Az első nap bemutatott A szegény ember királysága mellett a sepsiszentgyörgyi társulat egy harmadik előadást is játszott a találkozón: a Tűzálló Pál műfajában eltér a másik két produkciótól, hiszen árnyjáték, egy valamiben mégis hasonlítható hozzájuk: az alkotó (Nagy Kopeczky Kálmán rendező) fontosnak tartotta, hogy ebbe is beiktasson egy keretjátékot, melynek során

a közönség apraja bevonható az előadásba.

A másik közös vonása a három előadásnak, hogy a bábok mellett megjelennek a hús-vér szereplők, és ha az elől mozgatott bábok esetében ez nem zavaró, a törékeny, kétdimenziós árnyjáték-figurák esetében már nagy töréshez vezet.

Tamási Áron eredetileg rádiójátékként képzelte el a Tűzálló Pált, ezért sok részletet elmesélnek a szereplők. A bábos adaptációban az elmesélt részket is eljátsszák, nem csak a dialógusokat, ezért megesik, hogy a játék és a szövegben elhangzó replikák kioltják egymást. Ugyanakkor azok a részek, amelyek nagyszerű lehetőséget teremtenek a bábszínházi csodákra (az álöltözetbe-bújás, jégből-tűzből való szabadulás) nem történnek meg.

A kolozsvári Puck Bábszínház a Búbocska című Orbán János Dénes-darabot mutatta be. Sajnos ez az előadás nem a legkisebbeknek szól, hanem a kamaszoknak, felnőtteknek, a kis bábstúdió terme viszont zsúfolásig megtelt óvodásokkal és kisiskolásokkal. Számukra a szünettel játszott, közel másfél órás előadás hosszúsága is elég nagy megpróbáltatás lett volna, de ráadásul a szöveg is, a színpadi megvalósítás is csak felnőttek számára érthető poénokkal van tele.

Talán még az sem lenne baj, ha például a Faustra történő utalásokat vagy a hisztériás ördög-mostoha nyomulását (még) nem értik, ha a bábos megoldások, a játék elég színvbnalas lenne ahhoz, hogy magukkal ragadja őket.

Az egyetlen jelenet, ami működik

és emlékezetes számukra az az óriásbábként megjelenő Lucifer színrelépése: a jól sikerült báb és tehetséges megszólaltatása (György László) sajnos egy nagyon negatív dologhoz, a cigarettázáshoz társul. Egyébként nagyon meglepő, hogy a Kolozsváron felnőtteknek szóló előadásként is játszott produkció, illetve a fesztiválon bemutatott “gyermekverzió” között egyetlen különbség van: a színváltásokat kísérő zene pár szavas szövegében tequila helyett kakaó szerepel. Az alkotók kicsi fantáziával sokkal gyermekbarátabb verziót is varázsolhattak volna a hálás gyermekközönségnek.

#i#Biciklizős előadás#/i#

A marosvásárhelyi Tamacisza Társulat Vacogó-reszkető királyfelmelegítő című produkciója zárta a találkozót. Móra Ferenc verses meséjét (A didergő királyt) gyakorlatilag keretként használják fel egy versfüzér előadásához.

Egyrészt a vers megszerettetése a legkisebbekkel dícséretes alkotói szándék, és szemmel láthatóan a közönség lelkesen is fogadja – különösen azokat a rímeket, amelyeket óvodából, iskolából ismert és együtt mondhat a reneszánszkori viseletbe bújtatott mesélővel vagy együtt énekelhet a fűtőt is játszó zenésszel (Kozsik Szabolcs) –, másrészt viszont ehhez talán

kicsit színesebb színészi előadásmód dukált volna:

Kozsik József nagy energiabevetéssel lát hozzá feladatához, minden verset egyforma hangerővel skandál, lábával is dobogtatva a ritmust, néha pattogva ugrál percekig, közben karjával hatalmas köröket rajzol a levegőbe, hogy a közönséget tapsra, szavalásra, aktív részvételre bíztassa. Nem csoda, hogy a produkció végére kicsit elfárad, és lankad az előadásmód intenzitása.

Az előadás bábos része sokkal visszafogottabb, és teljes mértékben egy színészre, Kozsik Ildikóra hárul, ezért elég feltűnőek azok a pillanatok, amikor kénytelen a főszereplő királyt szögre akasztani. A király egyébként jó báb, talán sokkal több játékra is képes lenne, mint amennyit megmutat, de a gyerekeket nem zavarja, hiszen elől ott az ugráló mesélő…

#i#Játékos kezek#/i# - jelenet a marosvásárhelyi elsőévesek bemutatkozásából

Az elődások bemutatása és megvitatása mellett a találkozó nagyszerű alkalom a bábszakos diákok bemutatkozására is. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió karának harmadéves színészhallgatói bábos vizsgaprodukciójukat, Gryllus Vilmos dalaira épülő Biciklizős előadásukat mutatták be, elsőéves kollégáik pedig, akik alig két hónapja tanulnak bábozni,

nyílt órára invitálták a találkozó közönségét.

A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem végzős bábszakos évfolyama bunraku-vizsgáját és a Játék a függöny mögött című paródiát, míg az elsőéves bábosok néhány gyakorlatot mutattak be.

A kolozsvári elsőévesek nyílt órája Sajnálatos módon elmaradt az a szakmai beszélgetés, amelynek témája a hazai bábképzés lett volna, és a vásárhelyi diákok sem tudták megmutatni teljes repertoárjukat (egyik kollégájuk rosszul lett), illetve időszűke miatt (?) utolsó percben lefújták a kolozsváriakkal közös nyílt óra tervét is.

Ám így is jó volt látni, hogy a fiatalok nyitottak, szívesen tanulnak, szívesen kísérleteznek a varázslatos műfaj lehetőségeivel. Remélhetjük, hogy néhány év múlva nem csak a rendezvény növi ki gyermekbetegségeit, hanem a hivatásos és magántársulat formájában működő bábosok is frissebb, gazdagabb, korszerűbb előadásokkal jelennek meg a szemlén.

Fotók: Henning János

kapcsolódó írások

CIMBORÁK KÖZT 1.

» Korábbi cikkek