HAMLET

Gergely Edit

FIGURA-ÉVSZAK A ZSINÓRPADLÁSON

Kollokviumi beszámoló

[2009. Oct. 7.]

VIII. Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma

„Van végre stúdiótermünk... de hová ültessük a két teremre való nézőt?” – tevődik fel szervezői a kérdés esténként.

A szerdai nap Gyergyóba esőt hozott. A fával fűtött termekben finom, halvány füstszag, csempekályha melege. A belső udvaron az éjszakai koncert figura-emberkés mécsesei a fán. Fenn az erkélyen kiértékelő utáni csevegés. A földszinti irodában Virág és Andi nyomdának válogatja az esti előadás felvételeit. A zsűri sietősen félrevonul villámegyeztetésre. A Figura társulata ugyan házigazda, de Bukarestbe indul, gyerekszínházi fesztiválra – a kisebbségi színházak közül egyedüli meghívottként. A főbejáratnál a kolozsvári színisek búcsúznak. A sofőr rákérdez: „Şarpele e înăuntru?” A kigyó az esti Fizikusokban lépett fel (a stúdióelőadáson incidens nem történt).

„Minden színházban vannak bolhák. Nálunk már nincsenek.”
Béres Laci (Kollokvium-szállóige, in. Kolli-baci, papírverzió)

A hazai hivatásos kisebbségi színházak kétévenkénti seregszemléjeként honos fesztiválnak idén két jellemzője mutatkozik Gyergyószentmiklóson: az előadáskezdésekkor fürtökben kicsüngő nézőraj, és a napi két kiadással jelentkező fesztiválújság.

A „nézőtöbblet”, a szervező Figura Stúdió Színház szívéhez szólván ugyanakkor azt a vicces krízist fordítja le: noha a színház épp a Kollokvium nyitányán avatta fel a Figura névadója és alapító tagja, Bocsárdi Angi Gabriella nevét viselő stúdiótermét, némely kollokviumra hozott előadást a nagyszínpadon kialakított „stúdiótérben” játszanak.

Romeo & Julia (Fotó: Páll Olivér)

Hétfőn szinte közelharcot vívtak a szervezők Uray Péterrel, akinek a sepsiszentgyörgyi M Stúdiónál rendezett Romeo & Juliája kezdésekor három stúdióteremre való néző toporgott, köztük persze a kollokvium résztvevői is. A rendező ugyanis az előadás szakmai színvonalának sérülésétől tartott, amennyiben a nagyszínpadon kialakított tánctérre rányitja a függönyön kívüli, hagyományos nézőteret is. Végül kalandosan meredek feljárón a zsinórpadlásra terelgették a várakozók javarészt fiatalokból, illetve a fesztivál Kolli-baci néven megjelenő háziújságjában közlő egyetemi hallgatókból álló részét, akik a lap virtuális verziójában ezt követően egyedi élményről számoltak be. Főként, midőn kiderült, hogy a kakasülő állapota közveszélyes.

„Azért nem nézek előadásokat, mert ez csak összezavar.”
Egy színész (Kolli-baci, papirverzió)

A szapora Kolli-bacik (negyedik nap délig megjelent a 8. lapszám!) beviszik az átlagnézőt a kollokvium színpadon kívüli életébe, rányitnak a mögöttes zsizsegésre. Elmondva száraz, hogy a seregszemle napi ritmusát a gyergyói kollokviumokon hagyományos, seregszemlékre jellemző műhelymunkák és szakmai kiértékelők teszik még sűrűbbé. A nézőközönség munkaidejében a kollokvium zsűrije a kolozsvári és marosvásárhelyi dramaturgia-, illetve rendező szakos hallgatókkal, valamint a fellépő színházakkal közösen elemzik előadásaikat. Ám mindennek úgy leképezése az elegáns műsorfüzetként ingyen kínált Kolli-baci, hogy az estére kicsinosított néző felveszi az előtérbe kitett asztalról, beleolvas, és aztán beül vele a Kollokvium-évszakba.

Délelőttönként Eduard Gabia koreográfus workshopján mozognak a színészrésztvevők (Fotó: Páll Olivér)

A színház kávézója ekkorra már a kollokviumlakókkal közös „Living room”, ahol délelőttönként asztalra tett lábakkal gépelgetnek laptopjaikon a kollibacisok. A lap zsonglőrmutatvány, ugyanis idén nem tellett nyomdában kivitelezett fesztiválújságra. A hosszában kettőbe hajtott A4-es formátumú lapon a fesztiválon keltezett szállóigéket is rögzítik a szerkesztők.

„Új vagyok itt, mint a kézdivásárhelyi színház.”
Ismeretlen (Kolli-baci, papirverzió)

Felolvasószínházi hagyományt is ápol a kollokvium Gyergyóban. Ezúttal a gyergyói Csuszner Ferenc Hátrahagyaték című, a marosvásárhelyi színházi egyetem 15-25 évesek számára meghirdetett pályázatának idei második díjas alkotását olvasták fel a Figura színészei.

Kolli-baci játéka: egy amuletthez – a figura-emberke, hasán a 25-ös évszámmal, mindez ezüstből – juthat, aki bármi furfanggal elcseni Béres László fesztiváligazgató nyakából a kitűzőjét

A kollokviumon megalakulásának 25 éves jubileumát ünnepli a Figura. Alapítóinak sikerült már a nyitányt családiasra hangolni. (Ami ekkor már nem látszott, az az, hogy a szombati megnyitó előtti éjszakán még vállt vállhoz vetve kalákáztak a jelenlegi és egykori figurások a színházépület előcsarnokának vikszolásáért; itt most naponta frissülnek a fesztivál előadásain készült fotók.) A stúdióterem avatása is figurás térvisszafoglalás, s mint ilyen, házi legenda. Huszonöt éve ebben a teremben zajlottak az „ősfigurások” próbái, utána a művelődési ház diszkónak adta bérbe. Előfordult a két évvel ezelőtti kollokviumon is, hogy beszüremlett innét a színházterembe a manele, de Béres László színházigazgató miccsszagra is emlékezik, midőn a színészek alig 12 fokban próbáltak a színpadon.

A Török Zoltán által összefogott ősfigurások úgy álmodták meg a jubileumot, hogy Bocsárdi Angi Gabriella bronzba metszett arcképe immár itt köszönthessen az egykori-új terem előtt minden Figurához érkezőt, továbbá fatörzsre rögzített bronzlemezkék őrzik az előtérben az összes valamikori figurás nevét, mindenkiét, aki akár egyetlen előadásban amatőr színészként fellépett.

„Kész vagyok, mint a Figura előcsarnoka.”
Ismeretlen (Kolli-baci, papirverzió)

Csíki Játékszín: Nagykutyák (Kolozsi Borsos Gábor fotója)

Temesvári Állami Német Színház: Faust (Fotó: Kolozsi Borsos Gábor)

Figura Stúdió Színház: 3 tánc Beckettre (fotó: Kolozsi Borsos Gábor)

kapcsolódó írások

JÓ JÖN SZÍVÜNKHÖZ

» Korábbi cikkek