HAMLET

Sipos Zoltán

KEZÉBEN A ZSINÓR

Mona Chirilă: ha nagy baj van, mélyre fúrok!

[2005. Jan. 28.]

A rendmániás óvónéniket, nem a sutyorgó gyerekeket tiltaná ki a kolozsvári Puck Bábszínház új igazgatója. A magyar tagozat nagyobb szabadságot kapna, a bábosfesztivál valószínűleg marad, de gyökeresen átalakul.

Mit gondol, mire van szükségük a mai gyerekeknek bábszínház terén?

– Azt hiszem, elsősorban olyan történetre van szükség, ami könnyen érthető. Ma konkurenciát jelent az animációs film, a számítógép és a mozi. Azonban a bábszínház arhetipikus hely marad.

A bábot, illetve a történetet a gyerekek nem úgy fogják fel, mint mi. Ugyanakkor nem szabad azt gondolni, hogy a gyerekek naivak csak azért, mert kevésbé beszélnek helyesen. Valójában képzeletük a miénknél gazdagabb: elég csak elnézni a rajzaikat, hogy rájöjjünk, mennyire szabad és ugyanakkor komplikált a maga nemében világuk.

A történetnek tehát szavak szintjén egyszerűnek kell lennie. Ugyanakkor gyors vizuális és hangulati váltásokra van szükség, hogy ne váljék unalmassá az előadás. A szereplők legyenek olyanok, kiket szeretni lehet – a gyerekek nagyon tudnak kötődni a pozitív hősökhöz és viszolyognak a negatív szereplőktől.

Mona Chirila: "nem lehet két hónapot késni a bemutatóval azért, mert a szobrásznak hat hónapra van szüksége egy papírmasé báb legyártásához" A történetnek úgy kell felépülnie, hogy a pozitív hősök minden jó tulajdonsággal rendelkezzenek, a negatív hősök pedig nagyon rosszak legyenek. Ez hozzásegíti őket, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól, később pedig hogy fel tudják fogni a jó és rossz közti árnyalatokat. Nagyobb gyerekeknek készülő előadásokat úgy kell felépíteni, hogy rájöhessenek: a jó és rossz néha nem is különböznek annyira.

Így az előadásokat korcsoport függvényében kell kategorizálni. Az óvodásoknak szóló előadások egyszerű szövegre kell épüljenek, a vizuális világuk viszont érdekes kell legyen: a kisgyerekek képi felfogása fejlettebb. Ezután következik a kisiskolásoknak szóló kategória, körülbelül 4-5. osztályig.

A repertoárt ennek függvényében kell kialakítani, és persze egyfajta piackutatást is kell végezni: be kell ülni a gyerekekkel a nézőtérre. Ne felejtsük el, a neolatin, vagyis a román gyerek beszél. A nézőtéren állandó alapzaj hallható – kommentálják azt, amit látnak.

Egyszer kitiltottam a gyerekeket folyton rendre utasító óvónéniket: abban a pillanatban, mikor gyerek kommentálja a látottakat, akkor az azt jelenti: történik valami, megragadta a figyelmét az, ami a színpadon történik. Ha ez a suskus zajjá erősödik, akkor van a baj: azt jelenti, hogy az előadással valami nincsen rendben.

Milyen változtatásokat tervez menedzsment-szinten?

– Pontosabban utána kell néznem, mi történik. Jelenlegi elképzeléseim egy ideális színházra vonatkoznak – előfordulhat, hogy kiderül: nagy baj van, és akkor mélyre kell majd fúrnom.

Egy dolog gyanús: a bemutatók elfuseráltak, más előadásokból származó bábokkal játszták ezeket, ami szerintem megengedhetetlen. Ez valószínűleg amiatt történt, hogy a műhelyek nem voltak képesek időben legyártani a kellékeket. Egy bábszínháznak nagyon jó műhelyekre van szüksége – nem lehet két hónapot késni a bemutatóval azért, mert a szobrásznak hat hónapra van szüksége egy papírmasé báb legyártásához.

Itt bábok nélkül semmihez nem lehet kezdeni. Mit csináljanak a színészek? Felolvasó-színházat? Én akkor kezdek el a színészekkel foglalkozni, amikor a műhely már szinte készen áll a díszletekkel. Nagyon kevés olvasópróbát tartok, a színészek akkor kezdik felépíteni a szerepüket, amikor kezükben van a báb.

Fog-e változni a magyar tagozat státusza?

– Egyáltalán nem. Miért?

Mi úgy tudjuk, hogy nincsen saját költségvetése a magyar tagozatnak...

– Igen, a bábszínház költségvetése a két tagozat közt oszlik fele-fele arányban. Nem tudom, hogy ezt a magyar tagozat esetében betartották-e. Azt hiszem, hogy enyhén hátrányos helyzetben voltak a magyarok az utóbbi időben. Évekkel ezelőtt nagyon jó, érdekes előadásokat csináltak a magyar bábosok Kolozsváron.

A magyar tagozatnak lehetőséget adnék saját projektek futtatására, valamint magyarországi támogatások megszerzésére. Úgy tudom, korábban elestek egyes támogatásoktól, mivel gondok voltak a határidőkkel, a vezetőség nem vett figyelembe egyes projekteket, valamint feltételeket.

A magyar, illetve a román tagozat egyenlők lesznek mind az anyagiak, mind a kötelezettségek szempontjából: tudniillik mindkét tagozat egyenlő számú előadást kell bemutasson évente. Ezek mögött pedig egyenlően elosztott pénz lesz.

Hogyan tudná megoldani a bábszínész-utánpótlást?

– Amikor Kolozsváron rendeztem, bábszínészekkel és színisekkel dolgoztam együtt: a bábszínház fele próbáltam orientálni a tanítványaim. Tudni kell, hogy az összes negyedéves diákom jelentkezett a bábmozgatás-kurzusomra, pedig az opcionális: érzik, hogy ez olyan mesterség lehet, amiből megélhetnek.

A konstancai bábszínházban sok kiváló bábos volt, akik a végzettséggel nem rendelkező fiatalabbakat tanítgatták. Azt hiszem, hogy Kolozsváron is vannak jó, tapasztalt bábosok, akik akár velem együtt elkezdhetik tanítani a fiatalokat.

Mi lesz a Traian Savinescu volt igazgató által indított bábosfesztivállal?

– Én nem követtem különösebben figyelemmel a Puck AnimaFest-et. Úgy hallottam, hogy a meghívott társulatok sokat panaszkodtak a fesztiválra: például a szervezés olyan volt, hogy egyik nap megérkeztek a truppok, bemutatták az előadásukat és már mentek is – díjaikat postán küldték utánuk.

Fesztivált akarok csinálni, de nem tudom, hogy AnimaFest lesz-e a neve. Ez elsősorban a pénztől függ: azt szeretném, hogy a meghívottak egy teljes hétig maradhassanak, úgy, ahogy a konstancai fesztiválon volt szokás. Ott találkozhattak, minden produkciót megbeszélhettek, workshopok voltak, hazai és nemzetközi személyiségeket hívtunk meg.

A kolozsvári fesztivál a díjakról szólt: a díjak nagy részét a kolozsváriak kapták, hadd látsszon, mennyire jók. Szerintem iszonyú képmutatás volt ott, egy olyan zsűrivel, melynek tagjait lasszóval fogták, majd finomságokkal elcsábították.

Milyen rendezőkkel szeretne együtt dolgozni? Kit hívna meg vendégrendezésre Kolozsvárra?

– Bábművészetben vitathatatlan tekintély Cristian Pepino. Kovács Ildikóval is szeretnék együttműködni – őt nagyon tisztelem. Nagyon fontos személy báb-rendezői életemben. Jelen pillanatban nem tudok további neveket mondani, el szeretnék menni Bukarestbe körülnézni a rendező szakon, lehetséges, hogy vannak ott tehetséges fiatalok, akiket érdekel a bábszínház.

» Korábbi cikkek