HAMLET

Lőrincz Ildikó

CARLO GOLDONI: VELENCEI TERECSKE

Bemutató a Kolozsvári Színházban

[2005. Jan. 28.]

Mona Chirilă színpadi változatában a XVIII. századi Velence alakjaival találkozunk, a karnevál talányos időszakában.

A szűk és mégis bensőséges kis terecske lakói között ott van Donna Catte és eladósorban levő lánya, Lucietta, akinek a házaló kalmár, Anzoletto csapja – nem túl határozottan – a szelet; a szintén férjhez menni vágyó Gnese és anyja, donna Pasqua; a különc Fabrizio és fennhéjázó unokahúga, Gasparina, valamint a fánksütő Orsola asszony és Zorzetto, a fia. Az időt szerencsejátékkal múlatják, amely hamarosan, annak rendje s módja szerint heves vitába torkollik. A karnevál idejére Velencébe látogató különös, idegen lovag felbolygatja az amúgy sem túl csendes terecske kedélyeit, a félreértések sorozata, amolyan olasz módú, hirtelen fellobbanó féltékenykedéshez és oktalan veszekedésekhez, sőt, verekedésekhez vezet, míg végül mindenki párjára talál, és Gasparina régi vágya is teljesül: a lovag kíséretében elhagyja Velence partjait, s a terecske nyomorúságát.

Fotók: Makara Lehel

Velencei terecske

Engem is, ha meglát valaki, azt mondja rám, hogy vén vagyok. Pedig nem is vagyok olyan öreg: A cúg tett tönkre.

De addig itt van a nyakamon a lányom. Pedig az esküvőt én már alig várom. Menjen férjhez Gneze, hogy mehessek én is, Még ha süket vagyok, és egy kicsit vén is!

CATE: Nem vagyok már zsenge lányka, elvesztettem, amim volt hajdanába’, fiatalon. De négyet is tudok, aki csak rám vár. PASQUA: Az a legjobb házasság, s megkötném még ma, ahol a feleség süket s a férj néma.

Egy kis szívességre kérném.

Én meg fiatal eladó lány vagyok, és még szűz ráadásul. Kész vagyok, édes úr, hogy...

GASPARINA: Mondja, ön „kegyelmes úr”? LOVAG: Van, ahol így szólítanak.

LOVAG: Mennyit szán neki? Mennyit ad? FABRIZIO: Ha majd jó férjet talál, adok annyit, amennyit a parti megér...

Köszönöm, Jönnék, ha tehetném... de nem mehetek a bácsikám nélkül. Ugye megérti? Egy hajadon helye a szobájában van.

Hölgyem. Kész vagyok önnek adni szívem! Nagybátya férjhez akarja adni önt.

Ég veled, drága Velence, Ég veled , én Velencém! Ég veled Velenceiek! Ég veled drága terecske!

kapcsolódó írások

az előadás adatlapja A Kolozsvári Színház műsora

» Korábbi cikkek