HAMLET

szerk.

KISVÁRDAI PANORÁMA

Részletek a fesztiválújság első lapszámaiból

[2009. Jun. 23.]

Erdélyi előadások, körkérdések, mini-interjúk és kritikák tükrében. Az újság lapszámai elérhetőek .pdf formátumban is.

Nem először döntünk amellett, hogy a Kisvárdai Lapokban megjelenő cikkek utánközlésével hozzuk képernyőre a fesztivál hangulatát. Az viszont újdonság, hogy a teljes lapszámok .pdf formátumban is olvashatók.

A Kisvárdai Lapok letölthető itt

[kisvardai.lapok.1]
[kisvardai.lapok.2]
[kisvardai.lapok.3]
[kisvardai.lapok.4]
[kisvardai.lapok.5]

Az idei (új) csapat sok érdekes és laza csemegével teszi színesebbé a szakállas fesztiválújságot, olvasható benne a műsort válogató Urbán Balázs blogja, a grafikai megoldás is érdekes, úgyhogy szerintünk érdemes belekukkintani munkájukba.

De mielőtt nagyon elkalandozunk a témától: köszönjük a szerkesztőknek és a szerzőknek, hogy a Hamlet.ro portál rendelkezésére bocsátották írásaikat!

[kör.kérd]
Mindhalálig Beatles - Szatmárnémeti

„Bár fiatal vagyok, a dalok többségét szüleim révén ismertem. Mégsem a zene fogott meg az előadásban, hanem hogy a klasszikus színházi díszletek között jól ötvöződött a dráma egy tribute band (jó értelemben vett „koppintós” zenekar) magával ragadó koncertjével, s mindez csipetnyi stand-up comedyvel fűszerezve.”

„Engem a dalok köré szőtt történet leginkább Az öreg hölgy látogatására emlékeztetett. Az elején még úgy gondoltam, sovány lesz a remek Beatles-muzsikához írt sztori, de a végén kellemesen csalódtam. Igaz, a história végét előre sejteni lehetett.”

„Voltaképpen a Mindhalálig Beatles-ből már némi ízelítőt kaptam, illetve kaptunk a pénteki Hegedűs a háztetőn előadás alatt, ugyanis a zene bizony erősen áthallatszott – különösen a darab elején – a Várszínpadra. A szatmárnémetiek produkciója szerintem megérdemelt közönségsikert aratott; bizonyára a hideg idő okolható azért, hogy nem voltunk még többen.”

„Ilyen gyenge darabot rég nem láttam. A szöveg kegyetlenül kínos.”

„Én elsősorban a Beatles számok miatt jöttem, de a színészeknek köszönhetően ennél jóval többet kaptam. Hiszen nemcsak visszafiatalodtam néhány évtizedet – ha csupán bő két órára is –, hanem a nosztalgiázáson kívül kellemes színházi élménnyel is gazdagodtam.”

#i#Mindhalálig Beatles#/i#

[magam.magam]
Csíki Játékszín
Válaszolt: Parászka Miklós, igazgató

Melyik előadást lett volna jó még látnunk a társulattól?

A János vitézt, mert világunkról formált, vállaltan provokatív véleményünket mondtuk el vele. A Fekete Pétert, mert abban több kollégánk is igazán kitombolhatta magát, s most lemérhetnénk, hogy Kisvárdán ugyanúgy veszik-e a poénokat, mint Csíkszeredában. Az Ibusár-megállóhelyet, hogy mindenki láthassa: Benedek Ágica producerként és színészként is jól vizsgázott. Jó lett volna látni tőlünk a Hamletet, Gavril Pinte okos és szuggesztív rendezését Veress Bercivel a címszerepben, valamint a Lila ákácot és a Nagykutyákat: azaz az egész évadot. De hát csak A kék madarat hoztuk el, amiben mondhatni benne van az egész évad, sőt fennállásunk elmúlt tíz éve is.

Mit fognak jobban csinálni a következő évadban, mint a mostaniban?

A következő évadban megpróbáljuk még érzékenyebben kisúlyozni a klasszikus, az avantgárd és a szórakoztató színházi kínálatunk arányát, hogy ezzel tovább erősítsük kötődésünket a közeghez, amiben élünk. Az eddiginél is fontosabb lesz számunkra a színház iránti érdeklődés gerjesztése.

Mi a jó abban, hogy otthon élnek, dolgoznak?

Kétféleképpen lehet élni: sodródva és építkezve. Az egyik kiszolgáltatottságot és szorongást; a másik küzdelmet, önmegvalósítást, harmóniateremtést jelent. A két változat ritkán adódik vegytisztán, viszont itthon nagyobb esélye van a saját célok meghatározásának, annak, hogy életünket formáljuk, és ne elszenvedjük.

Melyik az a mostanában látott előadás, ami valamiért nem hagyja nyugodni?

Sok előadást láthattam az utóbbi időben különböző színházaknál, engem mind közül leginkább Zakariás Zalán Zűrzavaros éjszaka-rendezése fogott meg. Megragadott a közlés ereje, személyessége, szellemessége. Néhány évvel ezelőtt ugyanettől a fiatal kollégától egy nehezen osztályozható, maníros vizsgaelőadást láttam. Most pedig a Zűrzavaros levett a lábamról. Gratulálok hozzá! Nagy örömmel tölt el, hogy vannak ilyen csodák a színházban!

Jelenet a Csíki Játékszín #i#Hamlet#/i#jéből (fotó: Sándor Levente)

[báb]
S.M.: Mozgó képzőművészet

Kiállítás nyílt a Művészetek Háza előcsarnokában a tavaly elhunyt Kovács Ildikó kolozsvári bábrendező emlékére. Festményeit és Sipos László grafikáit Szebeni Zsuzsa, az OSZMI munkatársa gyűjtötte össze, aki egyben szerkesztője is volt a Kovács Ildikó bábrendező című kötetnek. Szebeni Zsuzsával és Sipos Lászlóval beszélgettünk.

Nem klasszikus tanulmánykötet készült…

Szebeni Zsuzsa: Szerkesztés közben derült ki, hogy alig vannak források, elemzések, összefoglaló művek Kovács Ildikó rendezéseiről, így a szerkesztés mellett, amihez sok segítséget kaptam szakemberektől, például Pályi Jánostól is, belecsúsztam egy újabb szerepbe, és elkezdtem interjúkat is felvenni. Igyekeztem közben teljesíteni az Ildikó által szabott két feltételt is: egyrészt, hogy a kötet vizuális részét Sipos Lacival képzeli el, másrészt hogy ne elsősorban róla szóljon a könyv, hanem a bábos szakmáról, az egész alkotó csapatról.

Sipos László: Ha megnézzük a kötetben is szereplő neveket, ez a csapat hihetetlenül márkás: az akkori kulturális élet igazán neves zenészei, képzőművészei találhatók itt. Tulajdonképpen igazi közös munkaként nem is a bábdarabokat említeném, hanem a két közös könyvünket, egy rendezői szakkönyvet és az 1974-ben megjelent Báboskönyvet, melyben bábdarabok szerepeltek, és az én feladatom az volt, hogy ezekhez terveket készítsek, amiket majd az óvónénik, tanárnők kivitelezhetnek. Közel hetven rajzom található benne. Szívem csücske a Kisvárdán is látható Kámpec ördög, Tamási figurája, akit angyalszárnyakkal képzeltem el. Úgy érzem, hogy ezek a rajzok harminc év távlatából is megállják a helyüket a pályámon. És talán méltók Ildikó emlékéhez is.

És Kovács Ildikó festményei?

Sipos László: Ildikó komolyan érdeklődött a képzőművészet iránt, ő maga is ügyesen festett. Művészi felfogása szerint a bábszínház mozgó képzőművészet.

Szebeni Zsuzsa: Festményeit nem szánta a nyilvánosságnak, inkább önkifejezésnek tekintette, nem akart belőlük kiállítást. Szerencsésen alakult az is, hogy Ildikó végigpróbálta a művészetek több formáját attól kezdve, hogy mozgásművészet és Dienes Valéria, majd fotóssegéd is volt, Budapest vezető műtermében segédkedett, aztán Mattis Teutsch Jánosnál tanult, majd pantomimmel foglalkozott, később népművészettel, néptánccal. Az egész palettát végigfutva jutott el tudatosan a bábművészethez. Kiemelném például a Don Quijote figuráját, ami tulajdonképpen egy Kovács Ildikó-önarckép. Minden interjúnál többet elmond ez a tekintet, egy átható, ugyanakkor sebezhető lény néz vissza ránk.

Sipos László: Valahogy sohasem fogtam fel a korát. Időtlennek képzeltem, aki mindig itt marad. Aki mindig megtalálható lesz Kolozsváron a Donáth út kilencedik számú tömbházának negyedik emeletén…

#i#A kék madár#/i# (fotó: Sándor Levente)

[fókusz]
Dömötör Adrienne: Kemény kontúrok
A kék madár – Csíki Játékszín

Ha egy ismertetésben azt olvasnám A kék madár valamely előadásának első jeleneteiről, hogy a lepusztult grundon füvező-szipuzó fiatalok között indul a klasszikus mese, és hogy az első jelenetekben az árvaságra jutott, éhező Tyltylt és Mytylt édeskés hangú tévéreklámok szembesítik a jaj-de-jó-a-habos-sütemény életérzéssel, majd az Emlékezés Országában mentőágyak és egy trabantroncs társaságában találkoznak halott szüleikkel – szóval ha ezt így leírva látnám, egészen biztosan arra a következtetésre jutnék: a színpadon maga a didaxis uralkodott el. És könnyen igazolva is látnám ezen benyomásomat, ha további részletekre is kiterjedne a felsorolás, megemlítve – többek között – a gyémántot helyettesítő kézilámpát, az Éjszakát csillagokként elborító izzó vasreszeléket, a madár pusztultát jelezni hivatott csirkecombot.

Ha viszont ezek után megnézném a csíkszeredai előadást – hiszen az előbbiekben felsorolt részletek innen valók –, igencsak meglepődnék. (Bár a Frunză–Grand alkotópáros nevéhez fűződő élményeim azért valószínűleg már korábban is gyanút ébresztettek volna bennem.) A kemény kontúrokkal ki- és átrajzolt történetben ugyanis nem a didaktikus vonatkozások a meghatározók, hanem a sokféle – szemet gyönyörködtető vagy éppen elrettentő – képből, mozgáskompozícióból, fényekből, hangokból, dobogásokból és élőzenéből szőtt színpadi világ, középpontjában a viseltes lakókocsival, csodák és borzalmak titokzatos, zöld fényű helyszínével. Igaz: a tér használata nem minden jelenetben egyformán szerencsés. És igaz az is, hogy a zörejek, kiabálások és olykor a zene is elnyomják, érthetetlenné teszik a szöveget. Bár ezzel kapcsolatban leginkább arra gondolnék: hazai pályáján rendben lehetett az akusztika, és talán a műszak takarás nélküli tevékenykedése sem zavarta az összképet. (A válogató szíves személyes közlése megerősítette feltételezéseimet.)

A második rész kidolgozottsága, hatása egyenletesebbnek mutatkozik az első felvonásénál, s némi koherenciateremtő erővel bír visszamenőlegesen is. S egyszer csak feltűnik: már rég el is felejtődött, hogy a – felnőtté válás útjára kényszerült – fiatalok annak idején voltaképpen a boldogság kék madarának keresésére indultak. Az előadás végén pedig maguk is beleenyésznek a mindenen elhatalmasodó semmibe.

Eleddig három egészen nagyszerű és három figyelemre méltó, de korszakosnak nem mondható Frunză-bemutatót láttam. Bár A Kék madár nem az előbbiek számát szaporítja, abban mindenképpen bizonyos vagyok: a tíz évaddal ezelőtt alapított csíkszeredai társulat fontos állomásához érkezett ezzel az előadással mind tartalmi-repertoárépítési, mind formai – stiláris és játéktechnikai – tekintetben.

[magam.magam]
Székelyudvarhely
Válaszolt: Nagy Pál, igazgató

Melyik előadást lett volna jó még látnunk a társulattól?

Carlo Goldoni A patikus című darabját, Csurulya Csongor rendezésében, off programban, mert ez egy mozdítható, szórakoztató, könnyed vásári komédia.

Mi az, amit a következő évadban jobban fogtok csinálni, mint a mostaniban?

Több bemutatónk lesz, és mindent, amit csak lehet, jobb minőségben szeretnénk csinálni, több vendégelőadást hívunk meg, és a dráMA kortárs színházi találkozó programja is sokkal színesebb, erősebb lesz, ha terveinket teljesen fel nem borítják a válság okán jelentkező megszorítások. Szokás szerint megpróbáljuk kielégíteni mindenki (a nézők, a szakma) igényét – miközben igyekszünk folyamatosan javítani a művészi színvonalon –, ami viszont sok kompromisszummal is jár.

Mi a jó abban, hogy otthon éltek, dolgoztok?

Hogy itthon vagyunk. S tényleg csak ennyi, mert sem az anyagiak, sem az adott körülmények nem adnak túl sok okot az elégedettségre.

Melyik az a mostanában látott előadás, ami nem hagy nyugodni titeket?

Engem személy szerint a saját előadásaink nem hagynak nyugodni. A többit vagy élvezem, vagy elfelejtem.

kapcsolódó írások

[kisvardai.lapok.1] [kisvardai.lapok.2] [kisvardai.lapok.3] [kisvardai.lapok.4] [kisvardai.lapok.5]

» Korábbi cikkek