HAMLET

szerk.

TESTKÖZELI SZÍNHÁZ

Sokkezes a kolozsvári Születésnapról

[2011. Oct. 6.]

A formabontó térhasználat miatt a színészek közelsége tapintható. A brutális történet elől nincs menekvés, a nézők torkán megakad a sajtgombóc.

© fotó: Biró Isván / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Hegyi Réka: Színház, nem film

Az előadás egy film (Thomas Vinterberg és Mogens Rukov Festen című, 1998-as alkotásának) színpadi adaptációja. Mint ilyen, önkéntelenül is adja magát az összehasonlítási alap. S míg a Suttogások és sikolyok esetében a két műfaj azért vált el egymástól, mert a film forgatókönyve csak egyik komponense Andrei Şerban előadásának, a Születésnap esetében Robert Woodruff rendezőnek és a színészeknek köszönhetően azért született öntörvényű, az ihletül szolgáló filmtől teljesen elszakadó alkotás, mert nem akar több lenni, mint vegytiszta színház.

Kellenek a technikai mankók. A filmezőgépek, a színészek arcára erősített mikroportok is, mert kint és bent, lent és fent, előttünk és mögöttünk is zajlik a családi esemény, a születésnap. Csak így lehetünk ott minden mozzanatán. A színészek pedig sokszor akkor is a figyelem középpontjában vannak, amikor nem rájuk fókuszál a történet. A kamerák más jelenetet vesznek, de éppen ők vannak karnyújtásnyira tőlünk, így hát sokkal jelenvalóbbak, mint a tér másik sarkában lévő szereplők. Még akkor is, ha szoborrá merevedve ülnek, elfordulnak vagy arccal buknak az ágyra...

A térhasználat egyébként nagyon formabontó. A színház új stúdióépületét és egész környékét kihasználják, autóval jönnek a bejáratig, kamerák veszik a felvonulásokat és kirohanásokat. A filmezés és kivetítés szerepe pedig egyszerűen ennyi: azokra fókuszál, akiket éppen látni kell. De egy-egy jelenetben fontos a játékpartner reakciója is, amit viszont csak az lát, aki éppen szemben ül.

A nagy családi eseményen ugyanis egy asztalnál ül néző és színész... A stúdióelőadásokkor már megszoktuk, hogy nagyon közel vagyunk (lehetünk) a színpadi eseményekhez, de a Születésnap ennél is több: szinte minden néző mellett, előtt, mögött ül egy vagy több színész. A közelség valóban tapintható. A vibráció, a jelen-létük annyira közeli, hogy közelebbi nem lehet. És így működik ez akkor is, ha éppen játszanak, vagy éppen nincs rajtuk a kamera. Ha a szereplő szól hozzánk, akik jelen vagyunk a családi eseményen, vagy ha a színész civilként kérdez valamit. És megteszi. És nem zavaró, természetes. De persze ettől a pillanattól az objektív kívülállóságnak annyi. Erről az előadásról nem lehet csak szubjektív hangon, impresszionisztikusan írni. S a történet maró brutalitásáról még nem is szóltunk.

Még egy szubjektív megjegyzés, és átadom a stafétát: brávó az egész társulatnak! Ha már az előbemutatón ezen a szinten teljesítettek, frenetikus lesz ez az előadás.

Próbafotók © fotó: Biró Isván / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Rácz Tímea: Sikítás helyett

Ha meghívnának egy születésnapi vacsorára, ahol mindenféle förtelemre derül fény, ahol sikoltani tudnál az undortól és a dühtől, miért nem rohannál ki mégsem? Két lehetőség van: vagy minden horror ellenére kíváncsi vagy a fejleményekre, vagy valamiféle berögzült társadalmi viselkedésforma, illendőség szögez a székedbe. Vagy mindkettő együtt.

Ezért ülöd, nézed, statisztálod végig a Születésnapot is. Az első pillanatban még talán érdeklődéssel figyeled az újszerű megoldásokat, kapkodod a fejed a párhuzamos történeteken, de gyorsan beleilleszkedsz a szerepbe, amelyet a rendező szabott neked. Bájologva bólintgatsz ide-oda, megköszönöd, ha töltenek, mosolyogsz, ha kínálnak. Aztán mellbevág a bejelentés, a lehető legborzasztóbb: védtelen gyermekek estek a perverz apa áldozatául.

Elfelejted, hogy ez itt, most nem a valóság, senki sem bántotta igazából a másikat. Legszívesebben felpattannál, és a pedofil képébe vágnád a poharad. Kihívnád a rendőrséget. Két tenyered a füledre szorítva szaladnál végig a folyosón, hogy egy szót se hallj többet. De nem teszed meg. Ott ülsz, csendben figyelsz, néha belekortyolsz a borodba, esetleg elropogtatsz egy sajtgombócot. Mert te civilizált színházlátogató vagy, aki nem zavarja meg az előadást.

Az előadás könyörtelenül tudatja veled: ha azt hinnéd, nem vagy része a történetnek, pusztán a szemlélője, nagyot tévedsz. Az itt zajló nem-valódi mese egyik lehetséges forgatókönyve a világ tetszőleges pontján, tetszőleges időben elkövetett milliónyi borzalomnak. Te meg végignézed, mert kíváncsi vagy és civilizált. És néha belekortyolsz a borodba, esetleg elropogtatsz egy sajtgombócot.

© fotó: Biró Isván / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Gál László: A szabadság nehéz mámora

A Születésnap ünnep, de nem Helge, az apa ötvenedik születésnapját ünnepeljük, ahogyan azt előzetesen gondolnánk, hanem a szabadságot.  A társadalmi konvenciók, szabályok, elvárások és előírások bábjaként mozgó fiú, Christian felszabadulását a ki nem mondás alól.

Helge keményen bánik gyerekeivel és a családjával, erős egyéniség, aki véghezviszi akaratát és irányítja őt és őket. Michael fiának, mintegy nagylelkű gesztust színlelve, felajánlja a páholybeli helyet, de olyan kategorikusan és határozottan beszél, hogy lehetetlen ellentmondani neki. Megépíti a képmutatásra és hazugságokra épülő családi fészkét. Rettegéssel, elhallgatott néma erőszakkal tartja még egybe azt, ami már tulajdonképpen szétesett.

A születésnapon a közös antiszemita kirohanás az utolsó alkalom, amikor még lehetőség lenne összefogni a családot, de a nagyobbik fiú, Christian elindította lavinát, nem lehet már megállítani. Addig fokozza a helyzetet, a kimondást, a titkok felszínre hozását, míg a jó apa mítosza, amely még ott lapul a tudatunk mélyén, teljesen szertefoszlik.

A közönség arcába tolják – ha sarkítva is –, hogy a társadalmi és a családi béke, idill fenntartása érdekében milyen messzire megyünk, hogy feltétlen alárendeljük magunkat egy eszmének, egy ideának, még akkor is, ha az lényegében elemészt. Az előadás rávilágít, hogy a társadalmi konvenciókba való beágyazódási igényünk, a megfelelési vágy megváltoztatja a normálishoz való viszonyunkat, a szabad értékítéleteinket.

kapcsolódó írások

A kolozsvári Születésnap bemutatóját két, a közönség számára is nyitott előbemutató előzi meg

» Korábbi cikkek