HAMLET

Hegyi Réka

KAMASZ-SZÍNHÁZ

Óz, a nagy varázsló Kolozsváron

[2012. Mar. 10.]

Mese, de mégsem az. Szórakoztató musical vágyakozó emberekről, a csoda elemeivel fűszerezve.

Amikor a képzeletbeli lények születnek, feltalálóik emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket. Még az emberfeletti képességeik is egy vágy, egy félelem kifejezői, így mindegy, hogy repülnek vagy tüzet okádnak, mégis sok közük van az emberhez.

A kolozsvári mesemusical alkotói (Puskás Zoltán rendező, Ledenyák Andrea jelmeztervező és Gyenes Ildikó koreográfus) úgy látták jónak, hogy a negédes, kissé divatjamúlt fantázia-szüleményeket visszahozzák a kézzelfogható valóságba. Dorothy (Albert Csilla) nem copfos-fodros kislány, hanem kiskamasz, Totó (Köllő Csongor) nem négylábú kutya, hanem öltönyös, napszemüveges, rágógumizó testőr, bodyguard, aki ugyanúgy nekiszökik mindenkinek, aki fenyegeti gazdáját, mint egy csaholó eb. És így tovább: a Madárijesztő (Váta Lóránd) inkább enyhén szellemi fogyatékos, a Bádogember (Farkas Lóránd) lapos flaskából alkohollal „olajozza” izületeit, az Oroszlán (Viola Gábor) szőrmegalléros, hatalomra vágyó ember.

(fotók: Biro István)

A boszorkányok jó vagy rossz uralkodók, akik forgalmista rendőrök, farkas-skinheadek, femme fatal óriásvarjak és nindzsa szárnyas majmok fölött uralkodnak. Óz, a nagy varázsló (Laczkó Vass Róbert) sem több diktatórikus hajlamú szemfényvesztőnél, aki jól ki tudja használni a hiszékenyeket. Mindez persze musicalként tálalva, klasszikus ritmusokkal (tangó, charleston stb) és kicsit átköltve, hogy a szövegben is legyenek pikáns részek és mai poénok.

Az előadás bemutatóján pedig kiderült, amit a jól megszervezett népszerűsítő kampány során többször elhangzott: nem gyerekekhez szól ez az előadás. Mégis, a teltházas nézőtéren sok kisgyerek volt. Ők is színházra vágynak. Pompás látványra, zenére, táncra. Szórakozásra, mesére. Csalódottak lehetnek, amiért nem a klasszikus mesehősök integetnek a színpadról. Viszont az előadás megszólít egy olyan réteget, akikre maradéktalanul érvényes, hogy „nem tudják a Bádogembert bádogból, a Madárijesztőt szalmából elképzelni” (lásd a rendezővel készült interjú): a kamaszokat. Ők bizonyára a sikamlós poénokat, a filmes és zenei utalásokat is értik, értékelik.

A felnőtt közönség számára pedig jó szórakozást biztosít a produkció. Kisebb technikai malőröktől eltekintve bebizonyosodott: a kolozsvári társulat egy zenés-táncos produkciót is színvonalasan be tud mutatni. Akik pedig azért fanyalognak, hogy mit keres ez a tinglitangli műfaj a repertoárban, tegyék félre előítéleteiket, és nézzék meg, hogyan táncolnak és énekelnek azok a színészek, akik a többi műsoron lévő produkciókban drámai szerepeket vagy mellékszerepeket játszanak. Nem kis teljesítmény, amit ebben az előadásban nyújtanak!

kapcsolódó írások

MEGCSÚSZOTT EGZISZTENCIÁK

» Korábbi cikkek