HAMLET

Györgyi Annamária

SZORONGÁS-OLDÁS

Varázslat mindennapokra: Budaházi Attila legújabb gyerekdarabja a válásról

[2011. Sep. 22.]

„Sosem gondolom, hogy a gyerekek nem fogják megérteni. Bár több előadásomra is mondták felnőttek, hogy nem gyerekeknek való. Szerencsére nem nekik volt igazuk.” Interjú.

Mindennapi varázslatok címmel újabb gyerekelőadás készül a Csíki Játékszínnél: a bemutatóra szeptember 30-án kerül sor. A gyermekelőadást Budaházi Attila írta és rendezte, aki dramaturgként és rendezőként lassan egy évtizede vezeti a Csíki Játékszín gyerekszínházi „műhelyét". A műhelymunka  eredményeként évadonként születik egy-egy kisiskolásoknak szóló gyermekelőadás.

Jelenleg az új darab próbái folynak: már nagyjából mindenki tudja, mi a feladata. A díszletállítás után jöhetnek a technikai részek, amikor már az előadás tulajdonképpeni terében próbálnak majd. Bár az előadások többnyire délelőtti vagy kora délutáni órákban lesznek , azért számítanak a felnőtt közönségre is.

(plakátterv)

Bár korábbi, A halhatatlan herceg című mesejátékod is merésznek volt mondható, a legújabb darabod a válásról szól. Nem túl szomorú téma ez egy gyermekelőadáshoz? …

Ezzel biztosan sokan vitatkoznának, de szerintem nincs szomorú téma és nem szomorú téma. A mi viszonyulásunk, érzelmi reakciónk lehet sokféle, de a téma az egyszerű tény, mi pedig úgy viszonyulhatunk hozzá, ahogy tudunk vagy szeretnénk. A halhatatlan herceg a halálról szólt. Nyilván sokak szerint szomorú téma. Viszont vannak olyan kultúrák, ahonnan nézve egyáltalán nem szomorú a halál, hanem az élet velejárójaként elfogadott, természetes dolog.

A mi előadásaink 6-13 éveseknek készülnek. A gyermekelőadásoknak igyekszem olyan témát választani, ami érdekli a gyereket, és megpróbálom olyan oldalait is megmutatni a probléma kezelésének, amit a családban vagy az iskolában nem mindenhol tárgyalnak. Szeretném azt hinni, hogy ezzel nyitottabbá tesszük a legkisebbeket, kicsit hozzájárulunk a nevelésükhöz. Nem biztos, hogy mindig sikerül is, lehet, hogy hályogkovács módjára  cselekszem, de komoly szándékkal teszem.

Mint a sót (próba)

A korábbi darabjaid jól ismert történetek, művek feldolgozásai voltak, ez az első önálló színműved.

Az előző feldolgozások is inkább ürügyek voltak a saját történeteim elmondásához. Közben rájöttem, hogy nem nehezebb kitalálni egy sztorit, mint egy másikkal elmondani.

Úgy gondolod, hogy a mai gyerekek számára külön aktuálisa van a válásnak?

Nem gondoltam, hogy külön aktualitása lenne. Egyszerűen egy problematikus alaphelyzetet kerestem, amit a történet folyamán meg lehet oldani. Engem a szorongás feloldása érdekelt. A válás csak egy ötlet volt az alapszituációra. Menet közben, amikor beszélgetni kezdtünk erről a kollégákkal, szembesültem azzal, hogy ez valóban aktuális téma.

Amikor én gyerek voltam, csak egyetlen osztálytársamnak voltak elvált szülei. Most pedig eléggé más a helyzet. Az előadás ennek ellenére mégsem a válás helytelenítéséről szól, hanem a problémákkal való szembenézésről. Arról, hogy bár a változás kellemetlen, az életnek tovább kell mennie.

Mint a sót (jelenet az előadásból)

Hányszor merült fel benned írás közben, hogy hoppá, ezt át kellene fogalmaznom, mert a gyerekek talán nem fogják megérteni?

Sosem gondolom, hogy a gyerekek nem fogják megérteni. Bár több előadásomra is mondták felnőttek, hogy nem gyerekeknek való, szerencsére nem nekik volt igazuk.

A darabban egymással viaskodik a főszereplő gyerek „pozitív” és „negatív” énje, de valahogy más megközelítésben, mint ahogy megszoktuk. Erről nekem eszembe jutott a pszichoterápiában használatos gyógyító mese is. Volt ebben szándékosság?

Nem ismerem ezt az eljárást. Én azt szeretném elmondani, hogy a jó gondolatok iktatják ki a félelmet. Azzal a szándékkal írtam a mesét, hogy erre felhívjam a figyelmet. A félelmeinket a helytelen gondolatok okozzák. Bár egész életünkön át azt tanuljuk szüleinktől és tanítóinktól, hogy mitől kell félni és miért kell aggódni, én mégis azt mondom, ez hülyeség. A saját gondolataink okozzák a szorongást.

Mi vetítjük ki azokat a vészforgatókönyveket, amiktől nem tudunk aludni. Tehát: válassz jobb gondolatokat, élj jóhiszeműen, az ártatlanság vélelmével mások iránt! Ne tedd tönkre mindennapjaidat a jövőtől rettegve! Az ismeretlenre tekints inkább kihívásként, mint fenyegetésként! Ez lenne dióhéjban a Varázslat mindennapokra alapgondolata.

A nézőid őszinték: ha nem tetszik a darab, mozgolódnak, zajonganak. Tartasz ezektől a szókimondó kritikusoktól?

Magamat is nevelem, hogy ne féljek semmitől. Nem tartok a reakcióktól, tanulok belőlük. Az a legnagyobb elismerés, amikor 300 gyerek perceken át csendben nézi az előadást. Akkor úgy érzem, hogy igazi párbeszédet folytatunk velük. Rendszerint megkérjük őket, hogy írjanak és rajzoljanak az előadásokról. Ezek a visszajelzések tettek tulajdonképpen ilyen magabiztossá. Ezekből a rajzos levelekből tudom, hogy bátran lehet beszélni komoly témákról gyerekeknek. Azt is látom, amikor az osztály a tanító néni véleményét írja le nekem… (mosolyogva)

Jelenet A halhatatlan herceg című előadásból (fotók: Sándor Levente/ Csíki Játékszín)
Lehet egy ilyen történet végén igazi happy end?

A történetet ott vágjuk el, ahol úgy tűnik, hogy jóra fordultak a dolgok. Nem tudjuk, ez hány napig tart és mikor robban ki az újabb krízis – és ez is benne van a fináléban. A korábbi mesénk, a Mint a sót is így ért véget. A családot ismét összehozta egy helyzet. Ott egy szükséghelyzet, itt egy örömhír. A happyend viszont nem feltétlenül azt jelenti, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, hanem boldogan, amíg tudtak örülni…

Több gyermekszereplő is van a darabban. Őket hogyan választották ki? Milyen velük együtt dolgozni?

Három gyermek játszik a darabban. Szereplőválogatást hirdettünk, megjelent 30 gyermek, közülük választottam ki öt 9-12 éves gyermeket. Két szereposztásunk van. Nem könnyű velük dolgozni, de nem is nehéz. Ez most egy kísérleti terep, nem tudom, hogy a végtermék lesz-e olyan jó, mint a próbafolyamat. Számomra ez rendhagyó munka, jó értelemben. A színész kollégákkal együtt igyekszünk a gyerekek figyelmét lekötni. Különböző játékokkal, játékos beszédképzéssel, improvizációkkal tarkítjuk a próbákat. Nagyon nagy tapasztalat ez.

A zöld madár (próba)

Mindig nagy szerep jut a látványnak azokban az előadásokban, amiket eddig rendeztél. Így lesz ez most is?

Most is fontos az előadás ízléses, vonzó atmoszférája, de talán picit visszafogottabb lesz a látvány a történet javára. Nagyon szeretek Kelemen Katával dolgozni, mert jól bánik a felületekkel, anyagokkal és formákkal, nagyon jól öltözteti a szereplőket. Neki köszönhető, hogy amit díszletben és jelmezben eltervezünk, az színvonalasan és gazdaságosan valósul meg.

» Korábbi cikkek