HAMLET

sajtóanyag

ÜZENET A MÚLTBÓL

Visszatér Nagyváradra a színházban talált időkapszula

[2011. May. 12.]

Az első nagyváradi kőszínház megnyitását ünneplő, 110 éves iratokat a Festum Varadinumon adják át.

Közel egy évig restaurálták a magyarországi Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) munkatársai azt a 110 éves időkapszulát, amelyet tavaly augusztusban találtak meg a nagyváradi színházban. Az első nagyváradi kőszínház megnyitása alkalmával elhelyezett iratok május 22-én érkeznek haza, a Festum Varadinum keretében a nagyközönségnek is bemutatják azokat.

Az ünnepélyes átadást a felújított színházépületben tartják, ahol kamarakiállításon csodálhatják meg az érdeklődők az időkapszula tartalmát. Az iratok kapcsán kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, melyen Boka László irodalomtörténész, tudományos igazgató és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor (az OSZK képviseletében), illetve Bíró Rozália alpolgármester és Nagy Béla színháztörténész vesznek részt.

Fotó: Szigligeti Társulat

Az időkapszula 110 éves iratokat tartalmazott, amelyek halaszthatatlan restaurálásra szorultak. Az OSZK Bíró Rozália kérésének eleget téve vállalta a dokumentumok Budapestre szállítását és szakszerű helyreállítását. Az állapotfelmérésről, a konzerválásról, majd az igen megviselt dokumentumok körültekintő restaurálásáról Boka Lászlót kérdeztük.

– Mikor, milyen körülmények között helyezték el az időkapszulát?

Boka László: Az 1900. október 15-i díszelőadást megelőzően a városházán tartott Díszközgyűlés úgy határozott, hogy ún. zárkövet helyeznek el az események megörökítésére. Az ünnepélyes cselekedet az akkor már több mint 100 éves múltra visszatekintő nagyváradi színjátszás első kőszínházának megnyitását ünnepelte. A tervező cég, a neves Fellner és Helmer, mely a teljes Monarchia területén patinás épületeket tervezett – példaképpen: Budapesti Népszínház (valamikori Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren), Szegedi Nemzeti Színház, Kecskeméti és Kolozsvári Színház, Budapesti Operettszínház, Vígszínház – a nagyváradi idősebb Rimanóczy Kálmán személyében remek építtetőre lelt. Az épület alig több mint egy év alatt készült el!

– Mennyire egyedi vagy különleges a Zárkő?

Fotó: Múlt-kor.hu

– Érdekes, hogy nem alapkőletételkor helyezték el, hanem az épület átadásának napján, a nyitóelőadást megelőzően, fényes ünnepély keretében. Az is érdekesség, hogy mint időközben kiderült, a benne lévő díszoklevelet csak bő egy hónappal a zárkő elhelyezése után, 1900. november 27-én helyezték el. (Valószínűleg akkorra készült el a kézzel írott pergamen!) Minthogy az eltelt évszázad viharos változásokat is hozott Nagyvárad történelmében, az is nagy dolog, hogy a dokumentumok egyáltalán a helyükön maradtak...

– Ki és miért döntött úgy, hogy a kapszula Budapestre kerül?

– Nagyvárad alpolgármestere, Bíró Rozália keresett meg azzal a kéréssel, hogy segítsünk az eddig ismeretlen leletegyüttes megmentésében. Miután egyeztettem a főigazgatónkkal, vállaltuk a lelet helyszíni átvételét és szakszerű restaurálását. Annál is inkább, mert a restaurálás nem tűrt halasztást, és mert a magyar szellemi élet fontos kordokumentumáról lévén szó, a nálunk maradó másolat révén pedig szerettük volna a magyarországi kutathatóságot biztosítani.

– Mennyi időt töltött Budapesten a kapszula?

– Tavaly szeptembertől idén májusig tartott a restaurálás. A kezdeti nehézségek után viszonylag gyors ütemben haladt a munka, de az Országos Széchényi Könyvtár egy nemesmásolatot is készített, ez is időt igényelt. A nehezen olvashatóvá halványult kézírást első körben vegyi eljárással próbálták újra megerősíteni, de a rossz állapotú papírkörnyezet ezt nem tette lehetővé. Végül digitális módszerekhez kellett folyamodni.

– Mit tartalmazott a kapszula?

– Az öt papírdokumentumban olvasható a színház építésre felügyelő bizottságának és Nagyvárad város színügyi bizottságának névsora; Nagyvárad város törvényhatósági bizottsági tagjainak névsora az 1900. évre; Nagyvárad város tanácsa az 1900. év október havában; valamint egy jegyzőkönyv. Emellett elhelyeztek egy pergamen díszoklevelet, mindezt egy borítólapban összefogva, piros-fehér-zöld sodrott cérnaszalaggal átkötve, viaszpecséttel lezárva. Különböző nobilitások, bizottságok és a városi tanácsosok, vagyis a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsora mellett a szelencében elhelyezték a díszközgyűlés 25 oldalas jegyzőkönyvét is, a lelet leginkább figyelemre méltó dokumentumát.

Fotó: Múlt-kor.hu

Utóbbi az ünnepi események menetének megörökítése és dr. Bulyovszky József egykori polgármester indítványának elfogadása, illetve rögzítése mellett két ünnepélyes beszédet is szó szerint közöl: dr. Hoványi Gézáét, a Színügyi Bizottság elnökéét és Rádl Ödönét, a Szigligeti Társaság elnökéét! Előbbi a teátrum építésének előzményeit, illetve Biharvármegye erőfeszítéseit foglalja össze, vagyis „a szinház építése kérdésében folytatott majdnem 100 éves szó és toll harcznak” történetét. Utóbbi a jeles nap kulturális jelentőségét, valamint a színház nemzeti kultúrát éltető erejét, szerepét hangsúlyozza, mint „a nemzeti eszme terjesztésének, a nemzeti nyelv és irodalom kifejlesztésének egyik eszköze”.

– Milyen lépésekben zajlott a restaurálás?

– A nedvességtől és a penésztől a papírok törékennyé és hiányossá váltak, a rajtuk lévő írás majdhogynem olvashatatlanná halványodott. A pergamen oklevélről a nedvesség hatására az írás gyakorlatilag letörölhetővé vált. A restaurálás során a rendkívül rossz állapotú papír-dokumentumok anyagának megerősítése és kiegészítése volt az elsődleges cél, lehetőség szerint minél hűbben megőrizve, de nem megváltoztatva a rajtuk lévő írást. Az iratok mindegyike úgynevezett diósgyőri szabvány 2-es papírból készült, merített vízjelei ma is jól láthatók. A bordázatlan, kézi merített papírlapok széle szabálytalan, ezért a kiegészített lapokon a merített széleket is rekonstruálni kellett.

A pergamen oklevél restaurálásakor a fő feladat a leporló írás rögzítése volt. A rajta lévő szöveget aranyozással és színes festéssel díszítették. Az aranyozás nem valódi arannyal, hanem réztartalmú festékkel történt. A zárkő tartalmát ért nedvesség hatására a festék réztartalma korrodálódott, színe zöldre változott, a korrózió részben a pergamen túloldalára vándorolt. Az oklevél sárgás színű pergamen anyagát eredetileg mázolt réteggel tették hófehérré. A nedvesség és a penészgombák károsító hatására a máz kötőanyaga teljesen lebomlott.

A papíranyag állapotára jellemző volt, hogy a legkisebb mozgatásra, már az iratcsomó enyhe kisimítására is darabok töredeztek és szakadtak le a lapszélekről. A lapok felületének nagy részét penésztelepek, por és a fémdoboz korróziós termékei borították. A penészrétegek alatt a papír elszíneződött, számos helyen átlyukadt. Mivel a penésztelepek aktívak voltak, az első feladat a papíranyag fertőtlenítése volt, ami bioprotektív fülkében, levegőfüggöny mögött történt. A fertőtlenítés részeként először a lapokat vastag rétegként fedő, lesöpörhető penész eltávolítása történt meg, hogy a fertőtlenítőszer ne oldja és kösse a penészt és az egyéb felületi szennyeződéseket a papírhoz. A konzerválási folyamat során sikerült a lapokat különválasztani érdemi információvesztés nélkül, ezt követhette a tisztítás és mosás hosszadalmasabb fázisa, majd a lapszélek megerősítése, végül újraöntése. Ezt követően, illetve részben ezzel párhuzamosan indult meg a már kockázat nélkül kézbe vehető lapok tartalmának felfedése, átirata.

– Hová kerülnek vissza a zárkőben talált és restaurált iratok?

– A Nagyváradi Színház letétbe adja azokat a helyi Körösvidéki Múzeumnak, miközben a hasonmás a színházban kiállítva marad. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti tárába egy másolat kerül a kapszulában talált dokumentumokról, így biztosítva a magyar kultúrtörténet e szeletének kutathatóságát Magyarországon is.

kapcsolódó írások

Üzenet a múltból: a nagyváradi színházépületben 110 éves időkapszulát találtak

» Korábbi cikkek