HAMLET

szerk.

POLITIKAI VONALON

Elhanyagolja Verespatak-előadását a Kolozsvári Állami Magyar Színház?

[2011. Aug. 31.]

A dramAcum azzal vádolja a színházat, hogy nem tesz eleget koproduceri kötelességeinek. Tompa Gábor cáfol.

Ritkán tűzik műsorra, általában gyér közönség előtt játsszák, nem tehetnek eleget a fesztiválmeghívásoknak, és emiatt elkerülhetetlen az előadás leromlása: a Verespatak – fizikai és politikai vonalon című előadás alkotói, a dramAcum csoport azzal vádolja a Kolozsvári Állami Színházat, hogy rossz gazdája az előadásuknak.

A dramAcum csoport (Radu Apostol rendező, Gianina Cărbunariu rendező-drámaíró, Ştefan Peca drámaíró, valamint Andreea Vălean rendező-drámaíró) ilyen és ehhez hasonló vádakkal teletűzdelt, Tompa Gábornak címzett nyílt levelet közölt az Observatorul Cultural című hetilapban (a nyílt levél teljes, román nyelvű szövege itt olvasható).

Alább a nyílt levél főbb állításait foglaltuk össze, Tompa Gábor válaszaival (az igazgató interjúban reagált a vádakra, utóbb azonban eljuttatott szerksztőségünkbe egy, az Observatorul Culturalnak szánt választ, mely nagyjából megegyezik azzal, amit a beszégetés során elmondott. Az anyagot nagyrészt az interjú alapján állítottuk össze, egy helyen haszáltuk az OC-nek írt válaszlevél egy mondatát).

dramAcum:

(...) A 2010 novemberében tartott bemutató után a színház (Kolozsvári Magyar Állami Színház – szerk. megj.), a koprodukció egyik szereplője, lassan elkezdett kibújni a felelősség alól. Az előadást csak 12 alkalommal tűzték napirendre, ezek közül is két esetben fesztiválokon játszották a darabot – egy előadás pedig elmaradt. Nyolc hónap alatt a összesen kilencszer játszották a darabot a színházban, ami nagyon kevés, lévén hogy egy új előadásról van szó.

© Fotó: Biró István

Tompa Gábor:

A koprodukció csak névleges, az előadás egyedüli producere a KÁMSz, lévén, hogy a produkcióval járó költségeket teljes egészében állta. A dramAcumos csoport csak a dokumentációs útra kapott pályázati úton támogatást, de a színészek verespataki útja után a napidíjat például már a színház fizette. Kérdem én, ha drámaíróként megnyerek egy pályázatot, a darabomat pedig bemutatja egy színház, akkor én koproducer vagyok?

A levélírók nehezményezik, hogy az előadást csak 12 alkalommal lehetett megtekinteni. Az előadások száma tekintetében nem tévednek, csak azt felejtik el, hogy repertoárszínházként 17 előadásunk van műsoron – 11 új előadás és 6 felújított, melyeket megközelítőleg azonos gyakorisággal törekszünk játszani.

A Verespatak-előadás bemutatója óta eltelt 7 hónap (210 nap) alatt a színház 40 napig különféle fesztiválokon, turnékon vett részt. A 170 nap alatt tehát 17 darabot kellett játszani, és ha megnézzük hogy a különböző előadásokat hányszor tűztük műsorra, látható, hogy az előadást az átlagnál valamivel többször játszottuk. A Ványa bácsit például tízszer tűztük műsorra, annak ellenére, hogy Andrei Şerban darabjára a jegyeket öt perc alatt kapkodják szét. A Ványa bácsit ötvenszer is lehetett volna játszani, de nem ez a művészeti politikánk, hanem az, hogy az előadásoknak váltakozniuk kell, a többi előadást is műsoron, színvonalon kell tartani.

dramAcum:

Amikor felhívtuk a marketing-osztály figyelmét arra, hogy az előadást gyakrabban is műsorra lehetne tűzni, azt a választ kaptuk, hogy a "téma nem érdekli a közönséget". (...) Konstruktívan próbáltunk együttműködni, promóciós stratégiákat ajánlva az előadás számára. Három hónappal a  bemutató után a színház honlapján még nem voltak fenn fotók az előadásról, vagy trailer (annak ellenére, hogy a színház előadásainak nagy részéről készít román, magyar, angol és francia nyelvű trailereket), a nézők nem tudták, hogy az előadás feliratozva van, nem pedig szinkronizálva, stb.

© Fotó: Biró István

Amikor egy sajtómappát próbáltunk összeállítani az internetes reklámjainkhoz, a marketing-osztálytól egy olyan újságcikk-gyűjteményt kaptunk, melyben aranyszínű markerrel voltak kiemelve a negatív megjegyzések. Ismét konstruktívan próbáltunk hozzáállni a helyzethez, összeállítottunk egy sajtómappát pozitív kritikákkal, amit visszaküldtünk a marketing-osztályra.

Tompa Gábor:

A színházi sajtódossziéba, ha fesztiválra jelentkezünk, sohasem teszünk negatív kritikákat. A hivatkozott esetre egy e-mail váltás során került sor a marketing-iroda és a szerzők között. A levélváltás így kezdődött: nincs néző. Miért nincs néző? A marketing-iroda vezetője erre azt válaszolta: lehetséges, hogy a negatív kritikák befolyásolták a nézők érdeklődését. A válasz: miféle negatív kritika? Erre elküldték nekik aláhúzva a negatív kritikákat. Emiatt én elmarasztaltam a marketing-irodát, később tudtam meg, hogy a negatív kritikákat kérésre küldték el.

© Fotó: Biró István

Ami a fotókat és a trailert illeti, az előadás a bemutató pillanatában nem volt kész. Az eredeti elképzelés szerint a háttérben egy projekciónak kellett volna futnia, de az nem készült el: helyette tölteléknek valami verespataki emlékképeket vetítettek. A projekció másfél hónappal a bemutató után készült el – ezért nem lehetett filmet készíteni az előadásról, és az előadás feliratozását sem lehetett megoldani, mivel a feliratot a képekre kellett montírozni. A trailer végül májusban készült el, azért, mert az a felvétel, amit mi készítettünk, nem tetszett a szerzőknek, és arra kértek, hogy csak akkor készüljön felvétel, amikor ők is itt vannak. Májusban a trailer elkészült, és fenn is van a színház honlapján.

dramAcum:

A DramAcum elkészített egy trailert, közzétette az interneten, és elküldte azt a színháznak. A színház nem válaszolt, azonban a trailer nem jelent meg a weboldalán. Magyarázatot kértünk. A trailer elején két felirat olvasható: „színházi projekt a Gold Corporation bányászati terve ellen” valamint "színházi projekt a román állam ellen, mely cserbenhagyta állampolgárait". Azt mondták, hogy a második feliratnak etnikai felhangjai lehetnek. Válaszunk az volt, hogy a trailert tegyék fel úgy, ahogy van, ezzel a magyarázattal: a trailer és az előadás szerzői teljes egészében vállalják a felelősséget az üzenetükért.

© Fotó: Biró István

Azt is elfogadtuk volna, hogy a trailer magyar változatában ne szerepeljen a második felirat, azonban ragaszkodtunk hozzá, hogy a román verzió úgy kerüljön fel, ahogy mi azt elkészítettük. Beleegyezésünk nélkül a román verzióban a feliratot így fogalmazták át: "színházi projekt azok ellen, akik cserbenhagyják állampolgáraikat".

Tompa Gábor:

Induláskor az előadás célja az volt, hogy mivel dokumentaristának nevezi magát és a zsurnalisztika eszközeivel él, minden szempontból bemutatja a történetet. Utólag, több hónappal a bemutató után, az előadás trailerén mégis megjelenik ez a felirat: "színházi projekt a román állam ellen, mely cserbenhagyta állampolgárait". Ez egy bombasztikus fogás. Ha egy előadás valóban annyira erős, ezt nem kell kiírni, megszólal az magától. Mi ez? Reklám? Vagy magunkat akarjuk ennyire ellenzékinek feltüntetni?

Én ezzel elvben nem értek egyet: a színháznak nem szabad semmi ellen szólnia. Pintilie Revizora elé nem kellett odaírni, hogy a diktatúra ellen szól – ez kiderült az előadásból. A feliratot az előadáshoz képest sem tartom becsületesnek. Verespatakon sok szereplő van jelen – nem csak az állam, hanem a cég, a lakosok is. Az előadás célja az volt, hogy minél teljesebb képet adjon – de ha ilyen megjegyzéseket teszünk a trailer elé, akkor ez a cél nem teljesül.

© Fotó: Biró István

dramAcum:

Az előadást meghívták a rangos Nyitrai Színházi Fesztiválra. A szervezők írtak a színháznak, de nem kaptak választ. Két verziót ajánlottak fel: 2011 szeptemberében, vagy 2012-ben, a fesztivál következő kiadásán szerepelhettünk volna. A fesztivál szervezői minket is megkerestek, így szereztünk tudomást a meghívásról. A szervezők arra kértek, válaszoljunk. Kapcsolatba léptünk a színházzal, a válasz pedig ez volt: idén nem lehetséges, majd jövőre.

Nem gond, hogy csak jövőre mehet el az előadás, azonban a szlovák fesztiválszervezőknek ezt nem mondták el. Abban a kínos helyzetben vagyunk, hogy azt kell válaszoljuk egy fontos, produkció iránt érdeklődő fesztiválnak, hogy nem tudunk eleget tenni a meghívásnak a koproducer érdektelensége miatt, akinek arra sincsen ideje, hogy udvariasan nemet mondjon.

© Fotó: Biró István

Tompa Gábor:

A Nyitrai Színházi Fesztiválra való meghívásról én egy továbbított levélből értesültem június elején. Ez nem egy hivatalos meghívó volt, csak felvetették, hogy az idei vagy a 2012 évi fesztiválra menjünk el. Erre én azt mondtam, jövőre szívesen elmegyünk. Azonban még nem érkezett meg a hivatalos meghívó, hogy arra válaszoljunk.

dramAcum:

Augusztus 12-13-án az előadást meghívták a Fânfestre, mely fesztivál a Verespatak tönkretétele ellen tiltakozókat támogatja. Számunkra, az előadás rendezői számára, kiváló alkalomnak tűnt az előadást visszavinni abba a közösségbe, ahol a dokumentációs munka zajlott egy éve. Megtudtuk, hogy a színészek szabadságon vannak és jöhetnek ha akarnak, azonban nem lesznek díszleteink és a műszak sem lesz jelen.

Mert meg szerettük volna mutatni a közösségnek azt az alkotást ami a dokumentáció alapján elkészült, úgy döntöttünk, hogy eleget teszünk a FânFest meghívásának, elmegyünk Verespatakra azzal, amit meg tudunk mutatni az előadásból: megmutatjuk a képeket, az előadás zenéjét (...) valamint felolvassuk a forgatókönyv részleteit.

Ezen felül nyilvánosságra akartuk hozni elégedetlenségünket amiatt, ahogyan az előadást menedzselte a koproducer színház. Bejelentettük szándékunkat, hogy leállítsuk az előadásokat, mivel a mi értelmezésünk szerint a produkciót a színház nem vállalja fel úgy, ahogy az számunkra természetes lenne.

© Fotó: Biró István

Tompa Gábor:

Valamikor június végén megkeresett a Fânfest egy szervezője. A társulat már nyári szabadságon volt, a műszak egy része Avignonban, az előadás ügyelője szintén. Mondtam neki, hogy mindenki elment. Megkérdeztem azt is, hogy hol képzelték bemutatni Verespatakon ezt a technika-igényes előadást? A szervező megkérdezte, hogy ha a színészek vissza akarnak jönni szabadságról, akkor elmehetnek-e? Azt válaszoltam, hogy a színészek természetesen azt csinálnak, amit akarnak.

dramAcum:

Hogy ritkán tűzik műsorra, hogy általában gyér közönség előtt játsszák, hogy nem tehetünk eleget a fesztiválmeghívásoknak – mindez hozzájárul az előadás leromlásához, a lassú haldoklásához, amiért a közönség érdektelenségét okolják. Ezen a beszélgetésen (Verespatakon – szerk. megj.) felszólalt két néző, akik nyilvánosan elmondták, hogy Kolozsváron többször is meg szerették volna nézni az előadást, azonban minden esetben az volt a jegyeladó válasza, hogy az összes jegy elkelt. Sőt, egy néző arról is beszámolt, hogy egy ízben maga a színház igazgatója állította meg baráti társaságával együtt, mondván, hogy minden hely foglalt. Bár a már bejutott barátok telefonon közölték velük, hogy a teremben még sok hely van, a csoport nem kapott jegyeket, és így nem nézhette meg az előadást.

© Fotó: Biró István

Tompa Gábor:

Szürrealista filmforgatókönyvbe illő jelenet: az igazgató rohangál, hogy elkergesse az előadásról a nézőket. Olyan nincs, hogy valaki azt állítja, telt ház van, pedig nincs. Elég rákattintani a Jegymesterre (elektronikus jegykezelő-eladó program – szerk. megj.), és azonnal megmutatja, hogy van vagy nincs hely.

Amúgy pedig őrültség lenne nem játszani az előadást, a belefektetett összeget nem próbálni kamatoztatni. Nem öröm számunkra, hogy a produkciónak kevés a közönsége. Nem hiszem azt, hogy ha egy előadásnak nincs nézőközönsége, akkor az azt jelenti, hogy az előadás rossz. Harag György Éjjeli menedékhelye is csak 11-szer ment, egyszer teltházzal, egyszer félházzal, azután pedig 100-200 néző előtt. Pedig az egy remekmű volt.

Ez az előadás ment volna tovább a maga útján, nem mondtunk volna le róla, és lehet, hogy az új évadban beindult volna. De így... nem tudom, hogy mi lesz a végkicsengése.

(a nyílt levelet fordította Sipos Zoltán)

kapcsolódó írások

FIZIKAI ÉS POLITIKAI

» Korábbi cikkek