HAMLET

Gergely Zsuzsa

A SZFINX A LÉTEZÉSED TITKA

[2006. Apr. 9.]

Mihai Măniuţiu, az Oidipusz király rendezője a Kolozsvári Rádió hallgatóinak mesélt az ókori világ és a kortárs társadalom kapcsolatáról. Fotók: Bíró István.

Mihai Măniuţiu: Szophoklész tragédiája egy nagy nyomásnak kitett világot ábrázol. Előadásunk erről az oldalról közelíti meg a történetet. Egy vegyi koktélt (nem kábítószert) injekcióstűvel kell adagolni az embereknek, hogy bírják a feszültséget. Az általam teremtett zárt világban egyfajta pestis tarol: itt több a halott, mint az élő ember. A koktél egyszerre gyógyszer a kór ellen, vitalitást kölcsönző és eufóriát előidéző szer, amelynek használata átsegít a legnehezebb pillanatokon.

Nagyon sok a hasonlóság az ókori világ és a kortárs társadalom között. A ma Európája, Amerikája, Ázsiája vagy éppen Közel-Keletje is ilyen stressznek van kitéve, amely gyakran az embertelenség szintjét érinti. Ilyen körülmények között a reakcióink is embertelenné válnak. Az injekciós tűk sokasága azt jelzi, hogy mi legalább megpróbálunk emberek maradni ebben az embertelen világban is.

Például az irakiak – függetlenül attól, hogy melyik táborhoz tartoznak, embertelen nyomásnak vannak kitéve. Ez túllépi az elviselhetőség határát. A volt Jugoszláviában, az összecsapások minden résztvevőjével, még a békefenntartó erőkkel is ugyanez történt. Az ember felépítése nem engedi meg az effajta megerőltetést, ezért nagyon sokszor csak embersége feladásával képes túlélni az ilyen helyzeteket.

Oidipusz-ról

A kérdés: valóban szabadok vagyunk-e, vagy alárendeljük magunkat a végzetnek. Vajon valóban azt cselekedjük-e, amiben egyénileg hiszünk, vagy hagyjuk magunkat a végzet által sodortatni. Ez a végzet tulajdonképpen öröklött fatalitás is lehet, és a múltbeli Európa meg a ma Európája számára egyaránt kérdés.

Ebben az előadásban az igazságot bohócok birtokolják és mondják ki. Ők olyanok, mint a színház kezdeteinek alakjai, mint valami burleszk-figurák, de játékuk tulajdonképpen mélyíti a tragédiát, humoruk fekete humor. Kik is ezek a bohócok?

Ne feledjük, hogy Balzac összes drámáját emberi komédiának nevezte. Ne feledjük, hogy Dante a pokolról, a purgatóriumról és a paradicsomról írt, a Divina Comedia címet adva művének. Mi azért nevezhetjük magunkat embernek, mert rendkívül sokszínű a lelkünk. A dolgok sohasem vegytiszták. Sokszínűségünket ez esetben nem morális, hanem egzisztenciális értelemben kell venni. Egy tiszta ember nem ember, hanem angyal. Az előadásomban megjelenő bohócok a sors, az istenek bohócai. Ők nagyon jól tudják, hogy a végzet létezik, és előle nincs menekvés. Mindaddig, amíg a halál tény, addig a fatalitás is tény marad.

Oidipusz király

Végülis ők hozzák a halált az előadásban…

Persze! A bohócok Theiresziászok, vagyis az istenek hangjai, ők az istenek játékát űzik. A tudás birtokában vannak, így megengedhetik maguknak, hogy játszadozzanak velünk, az emberségünkkel. Lehet, hogy éppen mi kísérletezünk önmagunkkal… Nem tudom. Az előadás ezt nem válaszolja meg. Mindenki maga kereshet érvényes válaszlehetőséget.

Iokasztéról

Amikor van bátorsága, amikor el tud tekinteni a tisztátalanságoktól, meg minden egyébtől, és amikor be meri vallani, hogy csak a szerelem létezik, olyankor megszépül. Az istenek ugyan játszadozhatnak vele, de neki erőt ad a tény, hogy tudott szeretni. Tudott szeretni anyaként, tudott szeretni nőként. Iokaszté nagyon bátor szereplő, aki annyiszor válik fiatallá és széppé, ahányszor ember mivoltát képes megmutatni. Ilyenkor ő nem kerül a végzet hatalmába, ő a szerelem erejét hirdeti.

Gyakori és ismétlődő elem a szereplők meztelensége. Gyakran vetkőznek, öltöznek a színpadon. Ilyenkor a gyarlóságaikat mutatják meg illetve takarják el? Ezeknek a gesztusoknak van sajátos jelentősége az előadásban?

Ezt tesszük nap mint nap. Nem kell mélységek után kutatni ebben, ezáltal csak a mindennapi életünk került színpadra.

Az incesztusról

A vérfertőzést itt nem vállalják fel. A szereplők irtóznak az incesztus gondolatától, mindent megtesznek azért, hogy e bűnt ne kövessék el. Ez a sors, a végzet játéka, ők pedig játékszerek. Persze, hogy a vérfertőzés nem lehet gyakori történés, hiszen taburól beszélünk, tiltásról, amelyet mi is komolyan veszünk, a dráma szereplői is komolyan vesznek. Önpusztításukat az váltja ki, hogy mindenáron meg akarják tudni az igazságot. Ők nem követték el a bűnt, éppen ezért, mikor ráébrednek a szörnyű valóságra, önmaguk ellen fordulnak.

Milyen az ön előadásában a szfinx alakja? Jung és sokan mások hosszú tanulmányokat írtak erről a titokzatos lényről. Sokan csúnyának ábrázolták, hogy ne kívánhasd meg, mások félig ember, félig állat formát szántak neki.

A szfinx alakjáról valóban rengeteg tanulmány született és mindegyik nagyon fontos. Egy valamit mindannyian megfogalmaznak: a szfinx a létezésed titka. Ezt szoktam mindenkinek mondani: a szfinx képvisel mindent, amit nem tudsz magadról. Az első alkotók azt mondták, hogy ő az oroszlánkörmökkel rendelkező szűz. Ez pedig azt jelenti, hogy egyszerre nagyon vonzó és rettenetesen veszélyes.

kapcsolódó írások

Az előadás színlapja Megfejtetlen talányok

» Korábbi cikkek