HAMLET ADATBANK

Színházművészeti Egyetem Stúdiója, Marosvásárhely

Liolà

Bemutató időpontja: 2012.11.06.

Pirandello műveinek középpontjában általában az igazságkeresés, az emberi természet és a társadalmilag elfogadott hagyományos elvárások közötti feszültség áll. Visszatérő témája a közösség és az egyéni szándékok, a természetes ösztönök és a társadalmi konvenciók ellentéte. A sokszor paradox, kiélezett  és tragikomikus élethelyzeteket sajátos iróniával és mély emberismerettel ábrázolja. A Liolà művét gyermekkori élményei alapján 1916-ban írta.

Szícilia szigetén van valahol egy szegény  kis falu, ahol mindenki mindenkit ismer, a szomszédok együtt töltik mindennapjaikat, együtt dolgoznak, életükben meghatározó a közösség véleménye, nincsenek titkok, örülnek, ha munkához jutnak, de a lehetőségeik korlátozottak. Mindenki viseli a saját keresztjét,  próbál harcolni a szegénység ellen, amely minden jótól megfosztja az embereket. A gyerekkori szerelmeket  tönkreteszi a szükség, a szerencsétlen házasság, az örökös nélküli vagyon, az irigység, a bosszú és a szenvedés. Ebben a környezetben él Liolà, a jóképű, dalos kedvű, életerős fiatalember. Életkedve, akárcsak Dionüszoszé, a föld megfékezhetetlen, buja bőségével függ össze, a termékenységet biztosító nedvességgel, a fákkal, a szőlővel. A faluban epekednek érte a lányok, de bohém természete és vagyontalansága miatt mégse őt választanák férjüknek. A dalával mindenkit felvidít, állandó jókedvét maga a természet táplálja, amelytől már a falubeliek többnyire elszakadtak,  így a Liola életkedve  is tragikomikussá válik, mert ha kötelességből feleségül is venné  Tuzzát, abban már nem  hajlandó segédkezni a lánynak és anyjának, hogy a vagyon miatt tönkretegyék valaki  életét. Az ármánykodásuk kudarcba fúl és lelepleződik az egész falu előtt.  A keserű iróniában és meglepő fordulatokban bővelkedő  helyzetek az ösztönök és a konvenciók pirandellói konfliktusában csúcsosodnak ki.

Kapcsolódó

• Liolà: Pirandello-bemutató a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen