HAMLET ADATBANK

Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely

Egressy Zoltán

Portugál

Bemutató időpontja: 2011.03.24.

Egressy Zoltán darabjának története egy Irgács fantázianevű magyar faluban játszódik, valahol a világ végén. Mivel a szerző használja a fantázia szót, teret nyit megteremteni egy olyan helyszínt és világot, ami a valóságtól elrugaszkodva egy keserű mese a sors reménytelenségéről. Egy furcsa kisfalu ez, ahol az emberek el vannak zárva a világtól, saját életük pedig egy mindennapos semmittevés az alkohol gőzében. Nem is tudják, mi történik a világban, a saját rendjük szerint élve küszködnek önmagukkal. A falu központja egy kocsma, a találkozások helye. A nyomort humorral ábrázoló szöveg ellentmondásos figurákat sorakoztat fel, sem elítélni, sem elfogadni nem lehet ezeket a szereplőket. Ez egy emberközeli és földszagú előadásnak tud alapanyag lenni. A kocsmáros lánya, Masni férjhez kellene, hogy menjen, mert mindenki szerint már abban a korban van. Ő nem szeretne hozzámenni az édesapját erről meggyőző Retekhez, mivel nem szereti a fiút. A faluban megjelenik egy Pestről vidékre menekült kezdő író, aki abban az illúzióban élve, hogy eljut Portugáliáig, útnak indult. A titokzatos idegen és a lány egymásba szeret, amikor megérkezik az idegen felesége, hogy hazavigye őt. Masni számára megszűnik az egyetlen lehetőség a boldogságra, vagyis, hogy elhagyja ezt a falut.

Zakariás Zalán

A Portugált, drámai formáját tekintve, nevezhetjük antidrámának, mivel a szereplők között a szó hagyományos értelmében véve nem jön létre párbeszéd, annak következtében, hogy képtelenek „igazi” gondolatok közlésére, nincs „igazi” mondanivalójuk. A mondanivaló megszűnésének oka az a statikusság, amely jelen esetben uralja a drámát. A statikusságnak köszönhetően pedig nem jellemek vannak a darabban, hanem alapvető emberi magatartások jelennek meg. Ebbe a statikusságba érkezik meg Bece, aki kétségbeesett, mert képtelen a saját létében értelmet találni, ezért útnak indul Portugáliába, a szebb jövő, a kiteljesedés reményében.

Bece magában hordozza a magányt, a reménytelenséget, ezek tekinthetőek korunk jelentős életérzéseinek. Magányos, mert képtelen rálelni önmagára, s így képtelen arra is, hogy igazi küzdelmet folytasson álmaiért. Nem jut el az áhított célig, csupán csak az imént említett statikus világig, Irgácsig. Itt találkozik Masnival, akiben felkelti a szerelem és egy más élet be nem teljesíthető, de gyönyörű vágyálmát. Masni azt reméli, hogy Bece magával viszi Portugáliába, és végre kiszakadhat a vidéki lét szabta korlátok alól, a fiú viszont abban hisz, hogy neki egyedül kell megtennie azt az utat.

Mivel mindkét figura bizonytalan, ezért azonosíthatóvá válnak a darab többi szereplőjével,  az ő helyzetük sem változik. Bár bejárnak egy „utat”, de ennek az „útnak”, az ő céljukat tekintve semmilyen jelentőssége nincs, ugyanis mindketten ugyanabba az állapotba kerülnek vissza, ahonnan a dráma elején indultak.

Kárhozatos sorsra ítélt embereket látuk, akiknek szánalomra méltóan telnek napjaik.

Feltevődik a kérdés, valóban ennyire szánalmasan éljünk hétköznapjainkat, tényleg ennyire megfelel mindannyiunknak az, hogy nem teszünk semmit, hogy meg sem adjuk magunknak a továbblépés esélyét?

Csomós Tünde Timea