HAMLET ADATBANK

Pálffy Tibor

Szerepek:

Pályakép

1967 augusztus 22-én született Dicsőszentmártonban.
1985-ben érettségizett a dicsőszentmártoni Ipari Líceumban, mechanika szakon
1990-ben sikeresen felvételizett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházhoz. A Figura Kísérleti Színház 1984-ben alakult Bocsárdi László vezetésével. Akkor a legfontosabb erdélyi alternatív társulatnak tartották.
A felvételiztető bizottság tagjai: Tompa Gábor-a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Bíró József - a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, Ferences István-író, Bocsárdi László-rendező.

első fontos szerepe: Boleszláv királyfi, A.Jarry Übü királyából. Az előadás Debütdíjat kapott a Nagyváradi Rövidszínházi Fesztiválon 1991-ben

további szerepei:
Piroska - Piroska és a farkas, 1991
Sámán - Játszma vége, 1992
Munkás - Mrozek: Ház a határon
Tékozló fiú - Castellani: Tékozló fiú, 1992
Szilvánusz - Balassi Bálint: Szép magyar komédia; II. Díj az V. Kisvárdai Határontúli Magyar Színházak Fesztiválján 1993.
Kasimir - Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline,
Az első közös produkció a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházzal, 1994.

1994-től, a Tamási Áron Színház színésze.
1997-ben a Román Kulturális Minisztérium átirata szerint elismert hivatásos színész.

Szerepei:
Fiú – Euripidész: Iphigénia Auliszban, 1994; rendező : Bocsárdi László
Ottavio – Carlo Goldoni: A hazug, `94/` 95; rendező: Barabás Olga
Árnyék – Jevgenyij Svarc: Az árnyék, `94/`95, rendező: Bocsárdi László
Lala – Szép Ernő: Vőlegény, `95/ `96; rendező: Árkosi Árpád m.v.
Barrabás , a gengszter; Révész – Presser- Sztevanovity: A Padlás; `95/`96; rendezö: Ditzendy Attila, m.v.
Szilveszter – Molière: Scapin furfangjai, `95/`96; rendező : Barabás Olga
Sztyepán – Gogol: Háztűznéző; rendező: Barabás Olga
Billing – Ibsen: A nép ellensége; `95/`96; rendező: Bocsárdi László
Recte Wiktos Mátyás – Witkiewicz: Vizityúk; `96/97; rendező: Bocsárdi László
Chaucer úr meséi; Geoffrey Chaucer: Cantebury mesék című művének színpadi adaptációja; `96/97; rendező: Barabás Olga
Jézus – Schwarc-Green-Tebelak: Godspell; `96/97; rendező: Pinczés István m.v.
Katona – Tamási Áron: Vitéz lélek; `97/98; rendező: Bocsárdi László
Don Juan – Molière: Don Juan; `97/98; rendező: Barabás Olga
Pincér – Nóti Károly: Nyitott ablak; `97/98; rendező: Balogh András
Admétosz – Euripidész: Alkésztisz; `97/98; rendező: Bocsárdi László
Florindo Aletusi – Goldoni: Két úr szolgája; `97/98; rendező: Harsányi Sulyom László m.v.
Csorja Ambrus – Tamási Áron: Ősvígasztalás; `98 /99; rendező: Bocsárdi László
Madár – Hamupipőke – A Grimm testvérek meséje alapján; `98/99; rendező: Barabás Olga
Tömpe Ambrio – Tersánszky-Örkény-Darvas-Tömöry: Kakuk Marci; `98/99; rendező: Soltis Lajos m.v.
Bjeljajev – Isten hozott szellő!-Turgenyev: Egy hónap falun című vígjátéka alapján; `98/99; rendező:Bocsárdi László
Szegény legény – Andersen-Sebestyén Rita: Királykék; `98/99; rendező: Béres László f.h.
Anegelo – William Shakespeare: Szeget szeggel; 1999/2000; rendező: Bocsárdi László
Gomböntő – Henrik Ibsen: Peer Gynt; 1999/2000; rendező: Barabás Olga
Leonardo – Vérnász – Federico Garcia Lorca műve alapján, Tamási Áron Színház - Háromszék Táncegyüttes; 1999/2000; rendező: Bocsárdi László
Siegfried – Tömöry Péter-Horváth Károly: A nőpápa; 2000/2001; rendező: Tömöry Péter m.v.
Kasimir – Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline; 2000/2001; rendező: Bocsárdi László (felújítás)
Polüneikész – Szophoklész: Antigoné, Zsámbéki Szombatok – Szabadkai Népszínház, 2001; rendező: Bocsárdi László
Lucifer – Madách Imre: Az ember tragédiája; 2000/2001; rendező: Árkosi Árpád m.v.
Ilja Próféta – Tadeusz Słobodzianek: Ilja próféta; 2001/2002; rendező: Bocsárdi László
Don Carlos Homenides de Histangua – Georges Feydeau : Bolha a fülbe; 2001/2002; rendező: Kövesdy István
Bakk Lukács –A csoda – játék Tamásival két részben az Énekes madár című színjáték alapján / 2001/2002; rendező: Bocsárdi László
Mercutio – William Shakespeare : Romeo és Júlia; 2002/2003; rendező: Bocsárdi László
Tornatanár – Heltai-Szirmai: A Tündérlaki lányok;2002/2003, rendező: Kövesdy István
Cigolotti – Carlo Gozzi: A szarvaskirály; 2002/2003, rendező: Kövesdy István
Tom – Partok, szirtek, hullámok 2002/2003, rendező: Barabás Olga
Aaron – William Shakespeare: Titus Andronicus (Gyulai Várszínház) 2003, rendező: Bocsárdi László
Arnolphe – Molière: Nők iskolája (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy) 2003-2004-es évad; rendező: Kövesdy István
Repülő – Bertolt Brecht: Jóembert keresünk; (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy) 2003-2004-es évad; rendező: Bocsárdi László

EGYÉNI DÍJAK – KITÜNTETÉSEK

1998 – Legjobb Férfialakítás Díja : Admétosz- Euripidész: Alkésztisz ; ATELIER Nemzetközi Alternatív Színházi Fesztivál, Sepsiszentgyörgy.
2000 – Alakításdíj: Gomböntő - Henrik Ibsen: Peer Gynt; Kisvárdai Határon Túli Színházak XI. Fesztiválja. Rendező : Barabás Olga
2003 – Soros Ösztöndíj
2003 – Kisvárda Város Díja – megosztva Váta Loránddal A csoda és Partok szirtek, hullámok című előadásban a társulati színészi munkát inspiráló kivételesen intenzív színpadi jelenlétéért – Kisvárdai Határon Túli Színházak XV. Fesztiválja.
2003 – Gyulai Várszínház Őze Lajos Díja – kiemelkedő alakításdíj – Aaron szerepéért –William Shakespeare: Titus Andsonicus; Gyulai Várszínház; Rendező: Bocsárdi László
2004 – Jászai Mari Díj

JELÖLÉSEK:
Don Juan szerepéért – ATELIER Nemzetközi Alternatív Színházi Fesztivál, 1999.
Kasimir szerepéért – ATELIER Nemzetközi Alternatív Színházi Fesztivál, 2001.
Ilja próféta szerepéért – Legjobb férfi főszereplő–Bőgel József, Színikritikusok Díja 2001/2002
Ilja próféta szerepéért – Legjobb férfi főszereplő–Koltai Tamás, Színikritikusok Díja 2001/2002
Bakk Lukács – Legjobb férfi mellékszereplő–Sándor L. István, Színikritikusok Díja 2001/2002
Bakk Lukács – Legjobb férfi mellékszereplő– Szűcs Katalin, Színikritikusok Díja 2002/2003
Bakk Lukács – Legjobb férfi főszereplő – Tompa Andrea – Színikritikusok Díja 2002/2003

Színházkrtikusok Pálffy Tiborról
(összeállította: Prezsmer Boglárka)

… Ebben a napkeleti testben egy kicsiny, nevetséges bohóc is lakik. Aki minduntalan elő akar bújni, kineveti a halált, eljátszik vele, s aztán csak a legutolsó pillanatban próbálja menteni a bőrét.. Pálffy finom humora a testé, gesztusé, az arcé, nem a szóé. Ez a gesztus pedig nagyon gazdaságos, apró, éppenhogy gesztus. Olykor csak elkezd egy mozdulatot, vagy rándul egyet az arca, nem is fejezi be: a folytatást úgyis tudjuk. Mert fél szeme mindig rajtunk, nézőkön van. Mi is társai vagyunk, akár csak ők, színpadi partnerei. Humorának lényege, hogy tudatában van annak, hogy nevetséges, és mer is az lenni. (…) Bármit is játszana, nem tud ‘egyszerű’ lenni. Legegyszerűbb figurájában is bonyolult, folyton változó lény; játékának következő pillanata nem jósolható meg. Ő nem tud kiszámítható rutinból működni. Reakciói mindig váratlanok.
Bocsárdi László elmúlt években rendezett rituális színházi előadásaiban, melyekben gyakran egy közösség belső dinamikáját, szabályainak alakulását elemzi, Pálffy rendszeresen kiemelt szerepet kap. (…) Pálffy színpadi jelenléte nemcsak az energiával való játékot jelenti, hanem valamennyi pillanatának telítettségét is. Ez a mindig ‘viszonyban’ létező színész hol önmagát szemléli derűsen, hol közönségével keresi a kapcsolatot, hol az ellenséges, kiszámíthatatlan világgal…
Tompa Andrea: Egy filozófus játékai, Pálffy Tibor színészi alakításai
Ellenfény, 2002/7

… Mindegyik jelenetben az eredeti történetnek megfeleltethető mai helyszíneket látunk… A temetőkertben vagyunk , ahol két mai öltözetű fiatalembernek akad meg a szeme a parancsnok szobrán. Don Juan (Páffy Tibor) és Sgnarelle (Váta Loránd) barátok. (…) Az egyikük tele van makacs szenvedélyekkel, lélekmélyi erőkkel viaskodó kétségekkel, a megszokásokat cáfoló kíméletlenségekkel. A másikuk viszont megértőbb a világgal, a kiegyezés t keresi a környezetével. Az egyikük tehát a sorsot hívja ki maga ellen a másikuk, viszont lemond arról, hogy igazán önmagára találjon(…) Barabás Olga rendezése elsősorban nem a színészi technikára épít, hanem a személyes jelenlétre. (…) Teátrális megoldásaiban ötletes, atmoszférájában erős, átgondolt előadás , amely a zsámbéki Don Juan- fesztivál legérdekesebb produkciójának bizonyult.
Sándor L. István: Határok és hatások
Színház, 1998

(…) Egyszerű gesztusokból bomlik ki a kép is , amikor az esküvő előtt a Menyasszony régi szeretőjével, Leonardóval (Pálffy Tibor), találkozik. Az óvatos érintések, simogatások váratlanul ölelkezéshez hasonló dulakodássá fajulnak, végül Leonardo fekete kabátjával ütlegelni kezdi a lányt. És az egyszerű gesztus szavak nélkül is elemi erővel képes kifejezni azt a kétségbeesett, gyűlölködő számonkérést, ahogy ők ketten egymásra olvassák elrontott életüket. (…) A produkció legjobbja, kétségtelenül Pálffy Tibor, aki egyszerű akcióból képes erős, sugárzó színészi állapotot előhívni.
Vazsó Vera: Tánc, színház- jelenlét
Ellenfény 2000.

… Pálffy Tibor Angelójában van valami nyugtalanító ‘sötét’ vonás, mint Pálffy megjelenésében mindig (alkatából következik, a vékony, pengeéles, beesett arc ijesztő titkokat sejtet), de ez inkább a helyzet zavarával magyarázható, ami az intenzív csöndekben meg is jelenik. Az Izabellával való jelenetben majd az önismeret hiányából fakadó zavar viszi el Pálffy Angelóját a spontán ‘jellemfejlődésig’, mikor a keze alatt kibomlik a lány haja, amit ő szabadított meg a főkötőtől, és kettejük váratlan ismerkedése eldönti a darab további menetét. Ez a nagyon szép epizód tipikus példája annak, hogy Bocsárdinál semmit sem kapunk készen, mindent a pillanat bont ki, a szituáció a szemünk láttára születik, mégpedig nem könnyedén, , klisékből, a választható paneleket szortírozva, hanem belső késztetésből. (…)
Koltai Tamás: A hagymahéj és a lényeg
Színház, 2000. május

… Az előadás legjobb alakítását pedig a gomböntőt megjelenítő Pálffy Tibor nyújtja, aki ismét asszociációk és jelentésárnyalatok szokatlan gazdagságát képes mozgósítani….
Bíró Béla:A mag és héj
Zsöllye, 2000. február

… A voltaképpen semleges tér az ibseni motívumok gyűjtőhelye. Ezek egyike az ‘utazás’, a másik a ‘ családmodell’, a harmadik a klasszikus ‘gynti én’ , az individuum kiteljesítésének lehetősége. Utóbbit a Gomböntő (Pálffy Tibor) kanalizálja, aki mint vándor szerencseárus jelenik meg, alkalmi rulettasztalt állít föl, és a darab pénzről, hatalomról, pénzért vásárolt hatalmi ideológiáról szóló részének szimbólumává avatja…
Koltai Tamás: A hagymahéj és a lényeg
Színház, 2000. május

… Finom ellentétek vonnak feszültséget az előadás köré. A Gomböntő (Pálffy Tibor) nem egy haladékot adó, kérlelhetetlen végrehajtó, ám megjelenése után mégsem tudunk nem gondolni rá. Végül már nem is látjuk a színpadon, de létezése kikerülhetetlen.…
Barabás Olga (rend.) Ibsen: Peer Gynt
Valádi István: Nem a parancsszavak repítik a hajót
Krónika, 1999. december 17.

… Ez a csapat mára olyan árnyalatosan kidolgozta színházi nyelvét (…) hogy minden eszközét virtuózan képes használni. A személyes jelenlét hitelesíti a föloldódást a közösségben. Belső igazsága , íze, zamata van minden alakításnak; az összes szereplő egy kaján portrélista ikonosztáz-gyűjteménye. Pálffy Tibor a címszerepben testének realitásával, a csontos-inas józan parasztiság kétségbeesésével küzd kényszerüdvözülése ellen; szikár korpusza valóságos ‘ecce homo’ - profán kiadásban….
Koltai Tamás: Mindnyájan hülyítve vagyunk
Élet és Irodalom, 2002. május 24.

… Az Ilját alakító Pálffy Tibor játéka az előadás patikamérlegere tett egyensúlyának legfőbb letéteményese. Pálffy biztos arányérzékkel találja meg a szent és a profán közti középutat. Egyszerre ájtatos hívő és józan paraszt, bölcs próféta és kételyek közt tévelygő kuruzsló. Ő az egyetlen ember a darabban, akit nem kísértenek empirikus bizonyosságok, aki mindvégig ösztöneire, erkölcsi érzékére, lelkiismeretének isteni sugallatára bízza magát. Az ellentétes vonások azonban nem gyöngítik, hanem –színészileg már-már csodával határos módon – erősítik egymást. Alakítása mentes minden hamis ájtatosságtól, és mesterkéltségtől. S éppen ez az, ami alakítását (s közvetve az előadást) is kimagasló színészi-rendezői teljesítménnyé avatják…
Bíró Béla: A poklok mennybemenetele
Világszínház, 2001/5-6.

Bocsárdi először is képpé fogalmazza, a szó szoros értelmében kézzel foghatóvá teszi a Polüneikész-problémát: Pálffy Tibor megrendítően-hátborzongatóan plasztikus alakításában a hulla majd' minden jelenetben ott van a színen, s hangozzék bármily paradoxonnak is, éli a saját életét. Fogalmazzunk pontosan: Polüneikész holtteste - tehát valamennyi színre lépő elhunyt rokona - aktív részesévé válik azoknak az eseményeknek, amelyeknek kiindulópontja az ő halála. A semmibe fúródó tekintettel tűri, hogy szerettei megérintsék, betakarják, lemeztelenítsék, homokot szórjanak rá, tagjait különböző, kicsavart pózokba igazítsák, de tűri azt is, hogy talpra állítsák, hogy mellé feküdjenek, hogy időnként ki, majd begurítsák halottas ágyán. Mindent megtesznek vele, csak éppen el nem temeti senki… Színházi szempontból életveszélyes játék ez, hiszen egy élő halott kész felhívás, hogy az előadás elcsússzon a modorosan szépelgő, szájbarágós tragédia, vagy A miniszter félrelép típusú jópofa-üres komédia felé. Bocsárdi rendezésének egyik legnagyobb érdeme, hogy mindkét végletet elkerülve pontosan értelmezi Polüneikész jelenlétét, sőt jelen-létét: igen, halottaink mindig, folyamatosan velünk vannak, a mi létállapotunk részei, nekünk magunknak kell rendezni - nem értük és nem miattuk, de magunk miatt sorsukat…
Karsai György: Antigoné és Kreón halottai Ellenfény 2001/4

… A furmányos agyú koma, a szürke ábrázatú , szikár kecskeszakállú Lukácsot (Pálffy Tibor) gonoszkodása aszalta szálfa vékonnyá. A rosszindulat falusi Don Quiotéja. Pálffy Tibor pazarló vitalitású alakítása húzza a többiek közel sem visszafogott lendületű játékát. A színész diktátora tempónak, pontosan érzi, meddig feszíthető egy pillanat, feszíti is sokáig: a végletekig. Azt tesz a nézőkkel, amit nem szégyell. Mivel Lukács, szerepe szerint is a csalódott kompánia vezére, ez a túlhajtott, uralkodói modor nagyon is rendben van. Bravúros és emberséges alakítás egyszerre….
Perényi Balázs: Csoda
Ellenfény, 2002/7.

… Horrorisztikus-misztikus példázat Mab királynő gonosz incselkedéseiről? Mercutio– Pálffy Tibor elsodróan villódzó alakításában– figyelmeztet rá, mekkora hatással van az emberekre az álmukban őket kísértő, orrukon ki-be sétáló parányi Mab. Mercutio rettegve kicsinyíti de ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy afféle mesebeli bohókás alakká tudná stilizálni. Nem ! Mab királynő jelen van, s parányi hintójának útját bosszúvágy, indulatok, dühkitörések, szerelmi varázs, őrület és halál kíséri. S sorra pusztulnak el azok, akiket megkísért. Elsőnek mindjárt Mercutio…
Bogdán László: Mab királynő incselkedései
Háromszék, 2002. november 23.

Hat ember összezártságából, az összecsiszolódásból adódó összekoccanások és kibékülések hálója teremtődik meg a fedélzeten, ahonnan e tengerészek - ha nem is egy közösség tagjaként, de - régi önmagukhoz képest mindenképpen megváltozva lépnek ismét partra. A színházról, a művészlétről, a közösségről szóló clowniádában szívet melengető emberi pillanatok születnek, Barabás Olga színészre figyelő, színészből építkező munkája nyomán mindenkinek megadatik a megmutatkozás lehetősége, ugyanakkor kiegyenlített közösségi játék teremtődik, amelynek emblematikus kifejeződése az együttzenélés. Örömszínház ez.
Nánay István: Jobb, mint itthon
Színház, 2003/10

Pálffy Tibor az ősgonoszt, a mór Aaront, Tamora szeretőjét, minden aljas terv kiagyalóját adja, aki azonban fekete bőrű porontyához érzelmesen ragaszkodik. Pálffy kerüli az intrikusi szerepkör buktatóit, játékos, könnyed, bravúrosan mozog. Attól igazán veszélyes, hogy az egyik pillanatban szeretetre méltó, a másikban szánni való, a harmadikban gyűlöletes.
Nánay István: Költészet és valóság Gyulán
Színház, 2003/7