HAMLET

Yvonne, burgundi hercegnő - bemutató a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban

[2008. Mar. 25.]

Március 28-án este 7 órától a Kamarateremben kerül sor a Tamási Áron Színház legújabb előadásának bemutatójára, Bocsárdi László rendezésében. Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című groteszk darabja, bár látszólag banálisan egyszerű mese, mély lélektani titkokat feszeget, az ösztönök és a tudatosság ellentmondásait kutatja.

Amint a szerző írta darabjáról: „Yvonne tragikomikus története néhány szóban összefoglalható. Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó, visszataszító… Yvonne lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedős. A herceg az első pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. – Nem adom meg magam, szeretni fogom! – veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t. Yvonne, miután a herceg menyasszonyaként bevezették a királyi udvarba, bomlasztó elemmé válik. Számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit, s az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik…”

A műben elsősorban a generációs lázadások problematikája és a társadalmi szabályok ellen feszülő egyéni szabadság kérdése jelenik meg. De a herceg szabadságvágya a társadalmi normák kötöttségein túl az ösztönök és az emberi természet korlátjait is feszegeti. Ebből a szempontból az sem fontos, hogy Yvonne­­ visszataszító antihős vagy elbűvölő, tiszta lélek; túlságosan leegyszerűsödne a történet, ha pusztán másságával magyaráznánk azokat a bonyolult lelki folyamatokat, amelyeket előidéz a többi szereplőben. Az érthetetlenség nem szül gyilkos gondolatokat, sőt Yvonne némasága, csúnyasága, mogorvasága sem elegendő indíték arra, hogy életére törjenek. Inkább a többiek lelki zavara okozza a végzetes eseményeket, mely abból fakad, hogy megpróbálják erőszakkal is elfogadni, szeretni e furcsa teremtményt. Az erőltetett szeretet felkavarja a lelkük mélyén rejtőző bűnös gondolatokat, mert a legnemesebb célok is ellentétükbe csapnak át, ha hazudik értük az ember.

Lelki válságukért Yvonne-t okolják és úgy érzik, a rendet feltétlenül vissza kell állítani, akkor is, ha ennek érdekében „egy őrültséget” kell elkövetni. De vajon mi a rend és mekkora áldozatokat szabad vállalni érte? Azt nevezzük rendnek, amit valakik hideg fejjel meghatároznak és – mint szabályt, etikettet – kötelezővé tesznek, vagy inkább azt az eredendő szükségletet, mely a természetből fakad, s mint ilyen, az élők feltétel nélküli létjogosultságát és az egymásra figyelés szükségességét jelenti? Vajon mekkora bűnöket követ el az emberiség a „rend” érdekében?

A Tamási Áron Színház új produkciójának színpadra állításában Bocsárdi László rendező főbb munkatársai Bartha József díszlettervező, Dobre Kóthay Judit jelmeztervező, Czegő Csongor dramaturg, Fatma Mohamed koreográfus, az előadás zenéjét Könczei Árpád szerezte, a videóbejátszások Sebesi Sándor munkái. Szereplők: Kicsid Gizella, Nemes Levente, Gajzágó Zsuzsa, Mátray László, Pálffy Tibor, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Váta Loránd, Kolcsár József, Molnár Gizella, Krizsovánszky Szidónia, Erdei Gábor, Botka László, Kőmíves Mihály, Veress László, László Károly, Fekete Mária, Ruszuly Éva, Magyarosi Imola, Fatma Mohamed, Darvas László.

(a színház irodalmi titkársága)

» Korábbi híreink