HAMLET

Fábián Enikő pályakezdésének 25. évfordulójára: I. Erzsébet Nagyváradon

[2007. Mar. 20.]

A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata március 25-én, vasárnap 19 órakor mutatja be Paul Foster kortárs amerikai drámaíró I. Erzsébet című színművét a nagyszínpadon. A Kovács Levente rendezésében színre vitt jubileumi előadást a Szigligeti Társulat Fábián Enikő színművész pályakezdésének 25. évfordulója alkalmából tűzi műsorra.

Paul Foster pályafutása 1961-ben, a New York-i La MaMa Kísérleti Színház (La MaMa Experimental Theatre Club) megalapításával kezdődött. A kávézóként bejegyzett helyiség az évek során az off-off Broadway egyik legmarkánsabb színházává nőtte ki magát, ahol a társulat tagjai a „Broadway ízlésdiktatúrájával szemben egy másfajta, ember- és művészetközelibb, a pénz és az üzleti szellem elutasítását célzó merész vállalkozásokba kezdtek”. Paul Foster 15 évig volt vezetője az intézménynek, s az azóta klasszikussá érett darabjait itt mutatták be először, ugyanakkor számtalan produkció társszerzője is volt a 60-as, 70-es években. Kezdetben a kritikusok nemigen figyeltek a merész újításokkal jelentkező társulat előadásaira, hírnevüket valójában egy európai turnéval alapozták meg 1965-ben. Franciaországi, dániai fellépésüket követően folyamatosan meghívásokat kaptak a világ minden részéről, így többek között Budapesten és Bukarestben is előadták Paul Foster színműveit a szerző jelenlétében.

Próbakép

„Foster darabja az elmúlt fél évszázad egyik legkülönösebb színműve, a maga nemében jelentős kísérlet mind a történelem másfajta megközelítésére, mind pedig egy sajátos színpadi formanyelv kialakítására” – vallja az I. Erzsébetről Kovács Levente rendező. A darabban a látványos történelmi tablók helyett az egyszerű eszközök és színészi jelenlét dominál, ugyanis a színpadon egy mai társulat jelenik meg, a nézők általuk követhetik nyomon azt, hogy egy alkotó csoport hogyan játssza el azt, hogy egy Erzsébet-kori társulat miként próbálja I. Erzsébetet, a nevezetes angol királynőt és udvarát megjeleníteni. A darabban nemcsak a Szent-Bertalan-éji tömegmészárlás, vagy a spanyol hajóhad legyőzése jelenik meg, egy adott ponton ugyanis az igazi Erzsébet is színre lép. „Újabb szintet jelent a darab világában a színház mindenkori sorsának, kiszolgáltatottságának, s ugyanakkor legyőzhetetlenségének megidézése, annak a varázsnak a megélése, mely a folyamatosan válsággal küszködő színházművészetet mégis örökéletűvé teszi. Ez a tematikai vonulat avatja igazán érvényes, mába is belevágóan aktuálissá a művet, mely alapvetően a színház csodatévő erejének metaforája. Ezért kell újra és újra elővenni, játszani, mert hitet meríthet belőle a mindenkori színpadi alkotó és rácsodálkozhat egy varázslatra a mindenkori néző. Ezért érdemes színházat csinálni és színházat nézni...” – véli a rendező.

(Gálovits Zoltán)

» Korábbi híreink