HAMLET

Európai fesztivál, kortárs színházi „laboratórium”, nyitott közönség egy kisvárosban. Reflex-kiértékelő

[2012. Mar. 29.]

REFLEX 2 – Nemzetközi Színházi Biennálé

Bebizonyosodott ismét, hogy a színház nem egy elpusztulóban lévő jelenség, hanem egy olyan élőlény, amely folyamatosan változik, megújul, és Reflex-szerűen reagál arra, ami a világban történik – összegzett Bocsárdi László fesztiváligazgató a sepsiszentgyörgyi 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé záró sajtótájékoztatóján.

A bemutató utáni, második előadás mindig a legnehezebb; egy sikeres első alkalom után úgy gondolhatja a stáb, hogy a másodikhoz már nem kell akkora energia. E buktató veszélyén sikerült túllépni – a Reflex második kiadása nem lett gyengébb, mint az első, és remélhetőleg a harmadik is ilyen sikeres lesz – tette hozzá.

A fesztivál szervezésekor kitűzött célokat elérték: a közönség megtapasztalhatta a színház sokszínűségét, különböző esztétikájú, stílusú, de hasonlóan magas színvonalú előadásokat láthatott, és ez volt a legfontosabb. Bocsárdi összehasonlította az idei fesztivált az első kiadással: 2009-ben hírneves színházakat, most pedig sok kisebb, de roppant izgalmas produkciókat hívtak meg. A Reflex 2. szervezésénél a legfontosabb szempontunk az volt, hogy tudjuk meglepni a nézőinket – mondta. Úgy értékelte, idén a média is sokrétűbben, rendszeresebben és részletesebben foglalkozott a fesztivállal, mint az első kiadás esetében; remélhetőleg a harmadik kiadásra nagyobb nemzetközi figyelem irányul majd.

A fesztivált 154 fős csapat szervezte, 57-en voltak közülük külsősök, ebből 27-en önkéntesek. Egy-egy előadáson átlag 40 meghívott és 15 újságíró vett részt. Sikerült európai színvonalon bonyolítani a szervezést is, a helyszíneket alkalmassá tenni egy nemzetközi fesztivál befogadására. Felavatták az új stúdiótermet, annak dacára, hogy még nincs kész, technikailag nincs felszerelve. Ez a város vezetőségének ajándéka, és remélhetőleg a jövőben is meg tudjuk tölteni tartalommal, minőségi rendezvényeket tudunk ide irányítani, fontos helyszín lesz – tette hozzá Bocsárdi.

„Volt alkalmam néhány nemzetközi fesztiválon megfordulni, amíg válogattam az előadásokat, és egyértelművé vált, hogy minden technikai adottságnál fontosabb a szervezők emberi odafigyelése, az, ahogyan megszólítjuk a vendégeket, fogadjuk őket a reptéren, folyamatosan figyelemmel kísérjük őket, segítünk nekik eligazodni” – mondta Bocsárdi, úgy értékelve: a csapat ebben is jól teljesített.

A fesztiváligazgató megköszönte kollégái, az önkéntesek, a médiapartnerek és a támogatók segítségét. A városi és megyei tanács támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a Reflex, hangsúlyozta; úgy fogalmazott, komoly konfliktusokon keresztül jutottak el az együttműködéshez, de ez színházi jellegzetesség is, hiszen konfliktusokból születnek a megállapodott, erős kapcsolatok. Ebben a pillanatban közös cél fele halad a város és a színház mint művészeti intézmény – összegzett a Tamási Áron Színház igazgatója. Ez a cél az, hogy a 65 ezer lakosú város fontos kortárs színházi laboratóriummá, műhellyé emelkedjen, nemcsak országos, hanem európai szinten is.

Miben különbözik a Reflex más fesztiváloktól? Bocsárdi víziójában fontos elem volt, hogy a fesztivál intim találkozások tere legyen, ahol mindenkinek lehetősége lesz megélni, feldolgozni a látottakat. A Reflex nem egy zsúfolt, vásári, túlságosan gazdag kínálatú kavalkád, hanem olyan rendezvény, ahol a fesztiválnak otthont adó kisváros, a művészek, a nézők egymásra tudnak figyelni.

A sepsiszentgyörgyi közönség másodszor is bebizonyította: megérett arra, hogy egy nemzetközi fesztivál közönsége legyen. Ez egy hosszú folyamat eredménye, a tudatos munka, a társulatépítés, a közönségkreálás következménye – szögezte le Bocsárdi, aki felidézte: amikor Sepsiszentgyörgyre jött, célként fogalmazta meg: olyan nyitott legyen az itteni közönség, mint a kolozsvári, a budapesti vagy akár a berlini. Ezt még nem értük el, de efelé haladunk – fogalmazott, hozzátéve: hisz abban, hogy egy kisvárosban is lehet olyan érvényes magaskultúrát létrehozni, mint egy fővárosban.

Maria Shevtsova színházkutató, a Goldsmiths, University of London professzora Bocsárdi „művészi, társadalmi és emberi” erényeit, a fesztiválra általa összeválogatott kiemelkedő előadásokat, valamint a bámulatosan jó közönséget méltatta meleg szavakkal. „Nem érdekel, mi a színház, az érdekel: mivé válhat” – fogalmazott. Egy ilyen kisvárosnak miért van színháza; sőt: miért van nagyon jó színháza és egy nagyon jó fesztiválja? – tette fel a kérdést. Ennek nyilván több oka lehet, de ehhez kiemelten hozzájárult Bocsárdi színházi munkája. A Reflex soha ne legyen szupermarket-fesztivál, kicsinek és szépnek kell megtartani, mert a kisméretű nem azt jelenti, hogy provinciális, hogy nem ambíciós, vagy hogy alacsony színvonalú – szögezte le, ellenpéldaként az edinburgh-i vagy avignoni világfesztivált hozva fel.

A Radio Muezzin és a szerdai Éjjeli menedékhely kapcsán arról beszélt, a színház mindenkori feladata a határok feszegetése. A Rimini Protokoll produkciója „non-theater” kategória, a litván társulaté pedig színház és nem-színház, színész és nem-színész közti vékony vonalon egyensúlyozott. Shevtsova brilliáns, hatalmas művészekként jellemezte a fesztivál off-programja keretében fellépett Háromszék táncegyüttes tagjait, és melegen ajánlotta a Csipkerózsika gyerekelőadást is. „Nagyon sok értéketek van ebben a városban” – mondta mosolyogva.

Bodó A. Ottó, a teatrológus diákok workshopjának vezetője elmondta, a fiatal szakembereknek a Reflex alatt alkalom volt kvázi „hozzáférhetetlen” előadásokat látni, sűrítve találkozni az európai színházi formákkal, beszélgetni mentorokkal, kritikusokkal, olyan rangos vezetőkkel, akikkel így együtt egyetlen egyetemen sem lehet találkozni. Nem mellékesen megismerhették egymás színházi kultúráját is. Írásaikat a fesztivál honlapján három nyelven lehet olvasni. A dramaturg még elmondta, úgy érzékeli, a Reflex a második kiadására eljutott oda, hogy erős kulturális ikonná tudott válni a régióban is, nemcsak Sepsiszentgyörgyön. Ennek a régiónak szüksége van ilyen kulturális brandekre, hiszen Bodó szerint a legutolsó ehhez hasonló nemzetközi hírű esemény a Baász Imre által szervezett Medium 2. kortárs művészeti kiállítás volt 1991-ben.

A szervezők összesítése szerint az előadásokon 93,7%-os lefedettség volt pótszékekkel együtt, három előadástól eltekintve a produkciókra be lehetett jutni. Az érdeklődést alulbecsülték, 4 ezer nézőre számítottak, ám a fesztivál vége előtt két nappal már 6265-nál tartottak.

A kísérőrendezvényeken hétezren vettek részt. Amint Musát Arnold, az off-programok koordinátora elmondta, idén nagyobb hangsúlyt fektettek erre: minőségi produkciókat hívtak, és itt is célkitűzés volt a határok feszegetése, a Balanescu Quartet és a Pink Freud volt a két véglet.

Bocsárdi kiemelte, nagyon fontosnak tartja, hogy minél többen lássák Wim Wenders Pina Bauschról készített filmjét: a világ egyik legfontosabb filmrendezőjének a fizikai színház legfontosabb képviselőjéről készített alkotásáról van szó, amit pénteken soron kívül még egyszer levetítenek 17 órától. A szervezők még egy programváltozásra hívták fel a figyelmet: a pénteki előadás egy órával korábban lesz. Március 30-án, a Reflex utolsó napján 19 órakor a bukaresti Bulandra Színház Háztűznéző című produkciója tekinthető megy a Tamási Áron Színház nagytermében.

» Korábbi híreink