HAMLET

Gergely Zsuzsa

Román örömállam

A Hét, 2004-01-22

Rendkívüli színházi eseménynek számít Görgey Gábor Örömállam című komédiájának kolozsvári bemutatója a Nemzeti Színházban, mert kortárs magyar színdarabokat ritkán játszanak a román színházakban. A bukaresti Bulandra Színház pár évvel ezelőtt, 1998-ban mutatta be Spiró György Csirkefej című darabját (Ana Scarlat fordításában). Azóta eltelt pár év, de nincs tudomásunk más magyar darab román nyelvű ősbemutatójáról.

Görgey Gábor nem először kerül kapcsolatba a román színjátszással. 2003 őszén Rokokó háború című darabját a neves román rendező, Cătălina Buzoianu vitte színre a budapesti Thália Színházban. A román közönség is találkozott már legismertebb színdarabjával, a Komámasszony hol a stukker? című abszurd vígjátékkal (a bukaresti Nottara Színházban, Fodor Zénó fordításában – az UNITER a főszerep alakításáért Horaţiu Mălăelet a legjobb férfi színésznek járó elismeréssel jutalmazta 1998-ban)

Az Örömállamban fura diktatórikus rendszer körvonalazódik, melyben nem a szabadság hiányának fojtogató érzése a fő téma. Teljesítmény-centrikus, de nem az ominózus Nagy Nemzetgyűléseken elfogadott ötéves terv előírásainak értelmében, hanem szexuális vonatkozásban. Az állam biztonságának megőrzése érdekében vigyázni kell arra, hogy a lakosoknak ne legyenek elfojtott szexuális vágyai, hiszen azokat nem lehet kontrollálni, és a rend megbomlásához vezethetnek. Ezért minden polgárnak kötelessége teljesíteni, azaz annyit szeretkezni, amennyi csak kitelik tőle. A nők és férfiak eredményeit könyvecskék rögzítik, és „egészséges” versenyszellem alakul ki, köszönés helyett pedig mindenki az „Elfojtás, gátlás, neurózis!” jelszóval emlékezteti magát és társait örömteli kötelességére.

A fentiekből is kiderül, hogy Görgey a freudi pszichoanalízis aberrációit használja elsődleges humorforrásként. A színpadon megjelenített Örömállamban is Freud, az Állami Ősatya szobra az egyetlen biztos pont, minden más színpadi kellék mozgatható. A színészek úgy jelennek meg ebben a térben, hogy egy csoportterápiás kezelés résztvevőiként ismerjük meg őket: a házaspárok megállnak egymással szemben, és legszemélyesebb dolgaikról vallanak. Az utcán/főtéren zajló, veszekedésnek is beillő kitöréseket a többiek szervezett módon, telefonfülkékből lesik és kommentálják. Örömállam tömegét, „betegeit” három házaspár képviseli: a pénz miatt marakodó Feketéék, az egymás mellett elbeszélő Szürkéék, és a színészi képességeik ürügyén egymást állandóan bántó, hiú Liláék.

Egy groteszk világ színpadi megteremtéséhez Vadas László rendező szélsőséges eszközöket alkalmaz. Feketéné (Angelica Nicoară) vadul kisminkelve és állatian nevetve jelenik meg, és kínozza monoklis, kissé rókalelkű férjét (Dragoş Pop az előadás egyik legjobb alakítását nyújtja). A nagyfenekű Szürkéné (Carmen Culcer) vihorászik alacsony, vézna férje mellett (Sebastian Marina), a szétomló, buja bájakkal rendelkező Liláné pedig (Maria Munteanu) szeretné aláásni férje (Adrian Drăguşin) színészi reputációját. Aki látta annak idején a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Gogol Háztűznézőjét Mona Chirilă rendezésében, annak ismerősek a kitömött fenekű és pocakú, torz mozgású figurák. A Háztűznézőben következetes a kövérek világának felvonultatása, itt inkább egy-egy színpadi alak humorosabbá tételét szolgálják a túl vastagra sikeredett idomok. A színészek ezáltal újabb eszközökhöz jutnak: a hullámzó testekhez sajátos gesztusok társulnak, a karikírozás pillanatokon belül megoldható.

Az utcai nyilvános kezelés rendőri felügyelet mellett zajlik, de Trebien felügyelő (Dan Chiorean) és az őrmester (Adrian Cucu) más megbízatást is kapnak: a rendszer elvárásait megtagadó, teljesíteni nem akaró szerelmespárt kell elfogniuk. A felügyelő neurotikus alkat, aki a butaság megtestesítőjét, az őt állandóan kalamajkákba rángató őrmestert horror-filmbe illő módszerekkel szeretné kiirtani. Játékukban a bohózati humor érvényesül, a közönség mindig jól szórakozik szerencsétlenkedésükön. De jeleneteik néha túlságosan elnyúlnak, a gegek, a fricskák fárasztóan ismétlődnek.

Mint minden diktatórikus rendszerben, itt is felfedezhető a kivételezettek kategóriája: A Rezervátumnak nevezett, a régi bordélyházakat helyettesítő intézmény furcsa szolgáltatást biztosít: itt a nők nem vetkőznek, hanem úgy kínálnak ritka kéjt, hogy a vendégek előtt állig felöltöznek. Madam Dezsavü (Maria Seleş) szentimentális hazaáruló: a zárójelenetben a nép orrára köti, hogy az államelnök impotens. A két „prostituált”, Gigi (Ramona Dumitreanu) és Koko (Adriana Băilescu) nagyon harsány párbeszédéből szerzünk tudomást az Állam működési alapelveiről.

Az eredeti szövegben a szerelmesek, vagyis Jancsi és Juliska (Cristian Rigman és Eva Crişan) néma szereplők. A kolozsvári előadásban az Énekek Énekét szavalják, amikor egy-egy pillanatra nyugton hagyják őket üldözőik. Tisztaságuk meghökkentő a torz világban, de a darab befejezése, a tiltott Szeretlek! szó kimondása patetikusan hat.

Csűrös Réka fordításában megkereste a magyar kifejezések román változatát (és ha nem talált szó szerinti megfelelőt, hangulatában hasonló román kifejezéssel helyettesítette azokat). Sokkal nehezebben birkózott meg Görgey gördülékeny stílusával, a szójátékoktól és szóviccektől nyüzsgő párbeszédeivel. Ha a telepatikus patikust nem is lehet lefordítani, a darabbeli őrmester románul is összetéveszti a paralízist a pszichoanalízissel. A román változat néhol nehézkes, nem mindig áll közel a beszélt nyelvhez.

KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ
GÖRGEY GÁBOR: STATUL PLĂCERII (ÖRÖMÁLLAM)
Fordította: Csűrös Réka
Rendező: Vadas Láslzó
Színpadi mozgás: Mona Chirilă
Díszlettervező: T. Th. Ciupe
Jelmeztervező: Eugenia Tărăşescu-Jianu
Zeneszerző: Venczel Péter
Szereplők: Dragoş Pop, Angelica Nicoară, Adrian Drăguşin, Maria Munteanu, Sebastian Marina, Carmen Culcer, Maria Seleş, Ramona Dumitreanu, Adriana Băilescu, Dan Chiorean, Adrian Cucu, Cătălin Codreanu, Cristian Rigman, Eva Crişan