HAMLET

Hegyi Réka

REFLEXIÓK 5.

Az öreg hölgy látogatása, á lá Zsótér

[2009. Mar. 23.]

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

Ki gondolná, hogy Dürenmatt ennyire aktuális? Gazdasági válság, recesszió, súlyos érzelmi-szellemi-intelektuális válság – mindez benne van. [fesztiválnapló]

Az öreg hölgy: Ladányi Andrea (c) fotó: Henning János Ismét olyan produkciót láthattunk a Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé programjában, amiről már sok újat nem lehet leírni. Vagy mégis? Jó lenne most gyorsan átfutni az interneten is olvasható recenziókat, de mivel erre nincs technikai lehetőségem, leírom milyennek láttam én a produkciót, illetve azt, milyennek kellett volna látnom, ha kicsit nagyobb empátiával beleérzek a magyarországi létállapotba.

Zsótér Sándor rendező és a budapesti József Attila Színház előadása, Az öreg hölgy látogatása ugyaniz ízig-vérig mai és magyar. A közönségtalálkozón elhangzottak szolgáltatták a felismerést: minden darab, ha jó kezekbe kerül,

arról a társulatról tud szólni, amelyik bemutatja,

annak a közönségnek tud sokat mondani, akit megszólítanak vele, általa. Az 1956-ban írt, a kortársnak már nem, klasszikusnak még nem mondható darab újrafordítva, a dramaturg-rendező-zeneszerző alkotótriász által librettóvá alakítva és egy bonyolult, néha operai magaslatokra emelkedő zenével (énekkel) kiegészítve valami nagyon lényegit fogalmaz meg: a világszerte uralkodó gazdasági válságban, a kisebb közésségére is nyomasztóan telepedő nincstelenségben az ember szinte bármire képes… Még arra is, hogy öljön.

#i#Az öreg hölgy látogatása#/i# (rendező: Zsótér Sándor) (c) fotó: Henning János

Döbbenetes, mennyire előrejelezte ez a produkció a 2008. végén csúcsosodó válságot... De ennél mélyebb sebre is ráérez: a magyarországi emberek, nem csupán a gazdasági helyzet miatt, súlyos érzelmi-szellemi-intelektuális válságban, identitászavarban leledzenek. Léner Péter, a színház igazgatója úgy fogalmaz, hogy

ezt a krízist sehol máshol nem érzékeli,

de ahogy leszáll a repülőről Ferihegyen, azonnal rátelepszik. Ő személy szerint ezért gondolja, hogy ezt a színdarabot be kellett mutatni.

(fotó: reflexfest.ro) A közönségtalálkozón elhangzottak kissé más fénybe helyezték azt az előadást, amit őszintén szólva kicsit untam. Természetesen fejet hajtok Ladányi Andrea fantasztikus teljesítménye előtt: egész lénye, szikár alkata, szigorú tekintete, rezzenéstelen arca, mozdulatlan jobb karja és fehér harisnyával jelzett “protézis” bal lába, száraz megszólalásai olyan öreg hölgyet mintáztak, hogy Dürenmatt sem kívánhatna jobbat. Persze elég komolytalan poénnak hatott ebben a komor előadásban a szövegben meghagyott “Én is elhíztam…” replikája.

Fejet hajtok a színészek remek énekhangja előtt is. Valóban, nagyon ritka teljesítmény egy prózai társulat részéről, hogy ilyen nehézségű szólók, duettek, qvartettek és kórusok eléneklésére vállalkozik (személy szerint csak a kolozsváriak Gianni Schicchiét mondanám hasonló bátor – és sikeres! – vállalkozásnak). Érteni továbbá, hogy

a brechti elidegenítési effektusok,

a nonfigurativ díszlet (Ambrus Mária harsány színű, éles háromszögekből, keskeny boltívekből, körökből álló karton játékteret komponált, benne néhány egyszerű, divatjamúlt, fehér bútordarabbal), az énekelt részek, az eszköztelen színészi játék – minden a hétköznapitól való elrugaszkodást, a felmutatás-jelleget hivatott erősíteni.

(fotó: reflexfest.ro)

A jelmezek (Benedek Mari munkái) is elég didaktikusan jelzik az első jelenetekben a szegénységet: felöltők egy-egy darabja és alsónemű borítja a testeket. Ahogy a gülleniek kezdenek eladósodni, számítva az öreg hölgy adományára, kiedészülnek a homokszínű egyenöltönyök, a férfiakra színes ing és színes nyakkendő kerül, a nők színes combfixes harisnyákkal ékeskednek.

Minden világos: a forma, a mondanivaló... És mégis: hosszú, vontatott az előadás. A közönség reakciója is sokkal, de sokkal mérsékeltebb, mint például a lengyel Oreszteia után. Ez van: nagyszerű előadás, de számunkra kicsit idegen. Pedig az identitászavar és mindenféle frusztráció bennünk is ott bújkál valahol...

kapcsolódó írások

REFLEXIÓK 1. REFLEXIÓK 2. REFLEXIÓK 3. REFLEXIÓK 4.

» Korábbi cikkek