HAMLET

Fülöp Noémi

TEMPS D'IMAGES

Táncelőadás a vágy nélküli szexualitásról

[2009. Nov. 17.]

A kortárs színház és táncszínház rengeteg kolozsvári fiatalt vonz – ha a szervezők nem sajnálják a pénzt és energiát egy belevaló reklámkampányra.

A vasárnap zárult, egyhetes Temps d'Images színházi, tánc- és videó-fesztivál megtöltötte a magyar és a román színház földszintjét (az emeleteket csak azért nem, mert az előadások jellege miatt oda nem engedtek nézőket).

Minden stúdióelőadás előtt több tucatnyian várakoztak abban reménykedve, hogy utolsó percen mégiscsak kapnak jegyet, az egyszerre egy személy számára megtekinthető Bardo című előadásra pedig lehetetlen küldetésnek bizonyult bejutni. Az AltArt Alapítvány Mostre című performanszán és Makunouchi Bento DJ azt követő fellépésén pedig az Ecsetgyár nagyterme is kicsinek bizonyult.

Ways of Love Fotó: Márton Emő

A szlovéniai Maja Delak és Luka Princic Ways of Love című előadása után a közönség hosszú másodpercekig morfondírozott azon, hogy elkezdjen-e tapsolni. Talán ez volt a fesztivál legnehezebb előadása – a nézőnek ezúttal a váratlan helyen és időben felbukkanó meztelenség, és a szexualitás deviánsabb formái keltette

megbotránkozásával kellett leszámolnia.

Hogyha azonban sikerült felengedni az első sokkból, az előadás rengeteg iróniát és öniróniát, elgondolkodtató és megnevettető pillanatokat zúdított a néző nyakába. A produkciót végigkísérte a férfi és női szerepek határainak feszegetése – az egyik legemlékezetesebb pillanat volt, amikor a két ellenkező nemű szereplő félmeztelenül, szinte ugyanolyan szabású fekete nadrágban nézett farkasszemet.

Ways of Love

A megfáradt pornószínészre emlékeztető pillantások csak ráerősítettek az üresség-érzetre, amint a vágyat kétségbeesetten – és reménytelenül – kereső gesztusok sugalltak. A testiség egyszerre vált nevetségessé és szomorúvá, amint nem rejtőzött mögötte semmiféle érzelem. A Ways of Love az autógumi-reklámokban vagy könnyűzenei előadók videoklipjeiben egyszerű marketingeszközként funkcionáló szexualitásról beszélt – kivételesen jó zenével.

A francia Screen Sisters című produkció a mozdulatok nyelvén mesélte el három nő magára és egymásra eszmélésének folyamatát. A negyedik “szereplő” az óriási vetítővászon volt, amelyből egy alig észrevehető videókamera tükrözte vissza a táncosok mozdulatait. A nők az első percekben inkább riadt és kíváncsi állatként, mint emberként viselkedve, egymásról szinte tudomást sem véve ismerkedtek a térrel és önmaguk tükörképével.

Screen Sisters Fotó: Márton Emő

Azonban ahogy fokozatosan felfedezték a tükörjáték lehetőségeit, a vetítővászon túloldalát és nem utolsósorban a közönséget (aki csak sokára láthatta élőben a szereplők arcát), egyre finomabbá váltak a mozdulatok. A végére pedig nem csupán egymás mellett, hanem egymással táncolt a három nő, a vetítővászon fölöslegessé vált – hiszen egy másik ember tekintete

sokkal őszintébb és többet eláruló tükör.

Az urbánus környezet mindennap ismétlődő hangjait, mozdulatait, képeit megfigyelő, majd újraértelmező Mostre című performanszot néhány hónapja a Monostor negyed lakói láthatták. Bár a zenéért az első alkalomhoz hasonlóan mortlacreier felelt, és ugyanazok voltak a táncosok is – a Groundfloor Group társulat tagjai –, a második performansz csupán koncepciójában hasonlított az elsőre.

Mostre

Ezúttal ugyanis az Ecsetgyár volt a produkció kiindulópontja és helyszíne is egyben. Az özönvíz előtti munkabaleset-megelőző filmecskéket a gyár archívumából ásták elő az alkotók, a közönség pedig jót nevetett az eredetileg elrettentő célzattal forgatott jelenetek naiv báján. A gyár életéről annak egykori munkása mesélt, aki egy videokamera kíséretében járta be az új funkciót nyert tereket.

A vetítéseket a három táncos minimalistától az egyre mozgalmasabb felé haladó mozdulatsorai kötötték össze, akik ismétlődő gesztusaikkal egy esténként leálló, reggel újrainduló gépsorra emlékeztettek. Az emeletek között ide-oda áramló embertömegből pedig arra lehetett következtetni, a Temps d'Images szervezői elérték a céljukat: sikerült megmozgatniuk Kolozsvárt.

kapcsolódó írások

TEMPS D'IMAGES TEMPS D'IMAGES

» Korábbi cikkek