HAMLET

szerk.

EGY SZAKMAI

A Nóra Kisvárdán

[2008. Jun. 24.]

Az egyetem irodalmi titkára jegyzetelt...

A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Akadémiai Műhelye Ibsen Nóra című darabjának Patkó Éva rendezte előadásával szerepelt Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválján.

A másnapi szakmai beszélgetésen megtisztelő figyelemben részesült az előadás: felkért hozzászólóként Ascher Tamás, a budapesti Katona József Színház rendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, a zsűri részéről Eszenyi Enikő színész-rendező, a budapesti Vígszínház művésze osztotta meg az alkotókkal észrevételeit, tanácsait.

(Fotó: Salat Kincső)

Ascher Tamás az előadás nagy erényeként könyvelte el a színházi nyelvújító ambíciót, azt, hogy az előadás kikezdi a bevett Ibsen-játszásmódot, ellenébe megy a megszokásnak. Meglátása szerint Patkó Éva rendezése erőteljesen küzd a drámázás ellen, a szereplők sokat mosolyognak, a viszonyok játékossággal telítettek. Különösen Korpos András Rank-alakítását említette mint par excellence derűs, játékos figurát. Kiemelte Nóra (Tompa Klára) és Lindéné (Lőrinczi Máthé Rozália) első jelenetét, amikor a két barátnő beszélgetés közben a lábát krémezi – ez a “kozmetikai pillanat” nemcsak kettejük merőben eltérő szociális helyzetét világítja meg, hanem a saját testhez való két különböző viszonyt is szépen kirajzolja. Ascher Tamás az előadás problematikus részeként említette a teret, mely stilizált, elképzelt, a szereplők azonban realista játékra kényszerülnek benne, valamint a vetítést, amely kevesebbet tesz hozzá az előadáshoz, mint amennyire jelen van benne.

Eszenyi Enikő, aki maga is száz estén játszotta Nórát a Vígszínházban, értékes gyakorlati tanácsokat adott a vásárhelyieknek. Ascherhez hasonló módon értékelte a teret, felvetve, hogy a fehér díszlet a világítás hatására kiderül, így a vetítés elveszti értékét. Eszenyi elmondta, rendezőként ő féltené színészét, hogy tud-e megfelelően bánni a testével ebben a térben, tudja-e használni a labdákat és gömböket, hogy mi történik, például amikor a színésznek le kell ülnie az elvont térben?

(Fotó: Salat Kincső)

Kettejük véleményével ellentétben a Kisvárdai Lapok című fesztiválújság kritikusa, Jászay Tamás erős koncepciót lát megtestesülni Staicova Karina díszletében: A kisebb-nagyobb gömbök jól helyettesítik az előírásos polgári enteriőrt, miközben a térben való “véletlen” elhelyezkedésük előhívja a darab másik, eredeti címváltozatát, a babaszobát is. A megbeszélésen megszólalók és a kritika szerzőjének véleménye Tompa Klára alakítását illetően csengett egybe: Nóra figuráját mindannyian roppant részletgazdagnak, kimunkáltnak találták. Tompa Klára Nórájában az a leginkább szokatlan, hogy nyugodt, rokonszenves teremtés: szeretetre méltó és szeretetre vágyó, többnyire megfontoltnak tűnő gyereklány, nem pedig elkényeztetett, mondén dáma vagy hiszits csitri. – írja kritikájában Jászay.

A szakmai közönség egybehangzón pozitívumként könyvelte el a nyilvánvalóan nagy műgondot és tudatosságot, amellyel az alkotók dolgoztak.

A Nóra vasárnap esti előadását követően a Színházművészeti Egyetem szombaton, a fesztivál zárónapján lép ismét színpadra Kisvárdán, amikor a negyedévesek Tóték című vizsgaelőadásukat mutatják be mindkét szereposztásban a javarészt szakmai közönség előtt.

Nóra és Helmer (próbafotó: egy régebbi verzióban látható volt a várandósság)

kapcsolódó írások

KÉT MŰHELY Az előadás adatlapja

» Korábbi cikkek