HAMLET

Fülöp Noémi

SOROMPÓK NÉLKÜL

Színpadi krimi és one man show-k Szatmáron

[2011. May. 21.]

V. Sorompók Nélkül Nemzetközi Multikulturális Fesztivál, Szatmárnémeti

Két, mindenféle szempontból különböző előadással indult csütörtökön délután a szatmárnémeti Sorompók Nélkül Fesztivál.

Az Északi Színház felújításra szoruló, de fényét ennek ellenére is őrző nagytermében A mizantrópot, a Tamási Áron Színház letisztult, bravúros produkcióját láthattuk. Az otthonos stúdióteremben pedig az Északi Színház román társulatának legújabb, Az utolsó leprás című előadásának bemutatóját tartották.

Fotók: Szatmárnémeti Északi Színház

Az első előadáson magyarul beszéltek, a másodikon románul. Az elsőn versben, a másodikon prózában. Az elsőben több szereplő volt, a másodikban egyetlenegy. Az elsőre jóval kevesebben jöttek el, mint ahányan elfértek volna, a másodikon jó néhány nézőnek már nem jutott ülőhely. Talán a két előadás egyetlen közös pontja az volt, hogy egyik sem engedte ki üres kézzel (szívvel, fejjel) a nézőt az ajtón.

Az első napi program egyben a Sorompók Nélkül Fesztivál egyik sajátosságának leképeződése is: Stier Péter gazdasági igazgató mellett két művészeti igazgató (egyúttal a két szatmárnémeti társulat művészeti igazgatói), Keresztes Attila és Andrei Mihalache felelős a rendezvényért. A fesztivál tavaly alakult át a román társulat rendezvényéből közös seregszemlévé, és idén egy harmadik nyelv: az olasz is megszólal majd a Familia Ferrari Bábszínház előadásán.

Az utolsó leprás

Mi történne, ha az érinthetetlenek, akik mellett elfordított fejjel sietsz el az utcán és nem hallod meg, ha hozzád szólnak, arra kényszeríthetnének, hogy figyelj rájuk, hallgasd őket végig? Az utolsó leprás, Vlad Chico one man show-ja Vlad Zografi szövege alapján egyórás monológ, intenzitása a meséléstől, filozofálgatástól a végső kétségbeesésig, a dühöngő őrületig terjedő skálán mozog. Oda-vissza.

Az előadás jól megkomponált zeneműre hasonlít: percre pontosan akkor vált regisztert, amikor hajszál választja el az ízléstelenségtől. Vlad Chico kinéz a tragikus sirámból és flegma hangon, de maró iróniával kommentálja saját panaszait. Nem engedi, hogy lankadjon a figyelmed, vagy elgondolkozz valami egyében, végigpásztázza az őt három oldalról körbevevő közönséget, megkeresi a tekintetedet.

Vagy ha kell, közel megy, rád kiált, kezedbe nyomja egy tévéképernyő üres keretét, mosolyogj, benne vagy a műsorban. A leprás szerepében Vlad Chico egyszerre képviseli az ál- és a valódi nyomorékot, a hajléktalant, a koldust, csak betegsége mindannyiuknál undorítóbbá teszi: nem elég, hogy mosdatlan, ápolatlan, szakadt, de fertőz. A betegség a leprás utálatos álarca, ám mindenki másról lerántja a maszkokat – mondja egy adott ponton a névtelen főszereplő.

A leprásról egyébként nem tudunk meg túl sokat, saját élettörténetének morzsái csak alkalmat jelentenek ahhoz, hogy megfogalmazzon valami általánosabb igazságot. Az előadásról lehetetlen egyetlen következtetéssel kisétálni, hiszen az átlagember érzéketlenségétől a médiából ömlő szemétig, a választás szabadságának terhétől a betegség kiszolgáltatottságáig Vlad Chico monológja számtalan súlyos kérdést vesz sorra. Talán meg kellene nézni még egyszer.

Auto

A sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu színház Auto című előadásáról nehéz spoilerek nélkül beszélni, hiszen igazából színpadi krimiről van szó, ahol halott nincs – az azonban egyáltalán nem egyértelmű, ki a tettes, és ki az áldozat. Autóbaleset történt, az egyik járműben egy házaspár, a feleség nővére és egy stoppos lány, a másikban a láthatatlan kamionsofőr ült.

A négy szereplő (Fatma Mohamed, Ana Nicolae, Elena Popa, Daniel Rizea) párbeszédeiből fokozatosan gyűlnek össze a történet mozzanatai, hogy a végére összeálljon a teljes kép, amely alapján a néző (akár egy esküdtszék tagjaként) meghozhatja a maga ítéletét – amely megegyezhet vagy éppen ellenkezhet azzal az ítélettel, amelyet a szerző, Ernesto Caballero szán szereplőinek.

A Horaţiu Mihaiu rendezte Auto ugyanolyan könnyed, tartalmasan szórakoztató, akár egy jó krimi, és nem marad el a végső, diadalmas felismerés sem. A kirakós egyetlen, sehová nem illő darabja a lábbelik: a tökéletes háziasszony babérjaira hajtó feleség elegáns ruhája alatt éktelenkedő gumicsizma vagy a megszállottan szépítkező nővér dögös piros szerelésétől elütő, nagymamás fűzős csizmácska ugyan nem befolyásolja számottevően az élményt, de azért rontja az összképet.

Zabhegyező

Holden Caulfield élete elfér egy szemeteskukában, ahonnan mindig előkerül egy újabb, néhány maradék kortyot tartalmazó whiskysüveg, aminek le lehet vadászni a fedelét, ami megtestesíti a kanapét, a taxit vagy egy franciaágyat, ami mögé el lehet bújni, és ami éjszakai szállásul szolgál, ha az ember már mindent elmesélt. Olyasvalaki menedéke, aki olyannyira nem találja a helyét a világban, hogy inkább a süketnémaság álarca mögé rejtőzik, csak ne kelljen szóba állnia senkivel.

Holdennel amúgy is nehéz szóba állni. Ahogy a legcsekélyebb jelét is látja annak, hogy valaki meg akarja menteni, azonnal kereket old: nem megváltó útmutatást keres, csak az elfogadás csendjét. Élete félresikerült találkozások sorozata, hiszen a segítőkész tanár ugyanúgy idegen számára, mint az öt dollárért kapható prostituált, a menő osztálytárs vagy maguk a szülei.

Kolcsár József egymaga testesíti meg Holdent és mindazokat, akikkel találkozik – ahogy az előadás után valaki a közönségből megfogalmazza: egymaga kitesz egy társulatot. Miközben nagyon is mindennapi helyzetekbe sodródik bele, és egyáltalán nem mindennapi módon vall kudarcot bennük, folyamatosan felülbírálja önmagát.

A Zakariás Zalán művészeti tanácsadó közreműködésével született Zabhegyező több, mint a regény újramesélése: az idegenség, a magány, a meg nem értettség és az értetlenség tragikuma helyett a helyzetek komikumára és a főhős humorára helyezi a hangsúlyt. Salinger Holdenje nem tud, vagy nem mer, Kolcsár József Holdenje egyszerűen csak nem akar. A kettő közötti különbség az a mosoly, amit a néző az előadásból hazavisz.

kapcsolódó írások

SOROMPÓK NÉLKÜL Sorompók nélkül nemzetközi multikulturális színházfesztivál Szatmárnémetiben

» Korábbi cikkek