HAMLET

Hegyi Réka

EURÓPAI ÍZEK II.

Klasszikusok az Interferenciák Nemzetközi Fesztiválon

[2007. Dec. 3.]

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

A budapesti Katona József Színház Ivanovja és a krakkói Stary Teatr Tartuffe-je.

A házigazda kolozsvári társulat Woyzeck előadásával kezdődött pénteken az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, amelyet a kolozsvári, és egyben a magyar hivatásos színjátszás 215 éves évfordulója alkalmából szerveztek.

Az értelmiség totális kapitulációja

A meghívottak közül elsőként a budapesti Katona József Színház mutatkozott be a sétatéri színház ünnepi közönségének. A “külföldi” szót szándékosan kerültük az előző mondatban, hiszen az Ivanov című előadás a többség számára érthető nyelven, magyarul szólalt meg, és a kelet-európai blokkban szocializálódott nézők számára ismerős hangulatot idézett: a díszlet a szocreál érában épült kultúrotthonok és művelődési házak kihalt, kopár csarnokait állította színpadra, ebben téblábolnak a térhez viszonyítva kicsi, életunt, tehetetlen és éppen nevetségességük miatt esetlen csehovi hősök.

A jelmezek többsége a 60-as évek színes ruháiból ihletődik (egyedül a címszerepet alakító Fekete Ernő visel kortalan, kopott és gyűrött öltönyt), a 70-es években fénykorát élő olasz könnyűzene csendül fel a rádióból, ugyanakkor vannak a 90-es évekre utaló vizuális elemei is az előadásnak, például a gazdaságos villanyégők – az utóbbira Visky András hívta fel a figyelmet az előadás alkotóival folytatott vasárnap délelőtti beszélgetésen.

Ugyanezen a beszélgetésen Ascher Tamás, az Ivanov rendezője azt is bevallotta, hogy számára azért fontos ez a csehovi hős, mert a magyar értelmiség helyzetét és saját életérzését általa tudja legjobban megjeleníteni: a rendszerváltozás élharcosainak gondolták magukat, ezzel szemben a jelenben eltörpülnek, a közélet perifériájára sodródnak, így értelmezésében a darab az értelmiség totális kapitulációja. Ugyanakkor, vallja Ascher, nosztalgiával gondol az előadás által megidézett korra, és ez a nosztalgia Kolozsváron még erősebb számára, hiszen a fesztivál idején a Sport hotelben szálltak meg, amelynek egész berendezése azokat az éveket menekítette a mába.

Jelent az #i#Ivanov#/i#ból (Fotó: Szilágyi Lenke/szinhaz.hu)

A Katona József színház előadásának más fontos elemeiről is szóltak az alkotók. Például nem véletlen, hogy a világ színpadain Ivanovot, a melankolikus, magát Hamlethez hasonlító hőst 40-45 éves színészek játsszák, hiszen ma ez az az életkor, amelyben a sikertelen életpálya derekán reményvesztetté váltak az egykor ragyogó karrier és nagyszerű sikerek előtt álló férfiak. A rendező ragaszkodott hozzá, hogy a Csehov által elképzelt korú színésszel, körülbelül 35 évessel játszassa a szerepet, hiszen így a magatehetetlen, kommunikálni sem képes hős még szánalmasabbá válik.

Az utolsó (esküvő előtti) jelenet egy pillanatra Caragiale színműveit juttatja eszünkbe: elszabadul a pokol, a szereplők összevissza beszélnek, s bár az előadás ritmusa felpörög maximumra, érzelgős párbeszédekre is sor kerülhet. Hahotázva nevetünk, pedig sírni kellene esendőségü(n)kön. A leggroteszkebb, és a Farsang „szenvedélyes” hölgyeit eszünkbe juttató jelenetben Szása a menyasszonyi csokrával püföli a szókimondó orvost.

Jordán Adél (Szása) és Fekete Ernő (Ivanov) (Fotó: Szilágyi Lenke/szinhaz.hu)

Az előadás végén nem dördül el Ivanov pisztolya. Ebben az értelmezésben a főszereplő arra sem képes, hogy emelt fővel vessen véget életének: a klozett ajtajában összerogy, és nem tudni, hogy kilehelte a lelkét, vagy csak végkimerülésében esett össze, és így vetett kínos véget a felpörgetett eseményeknek.

A kolozsvári közönség előadás végi tapsa nem csak a nagyszerű társulat színészi alakításait jutalmazta, hanem részben biztatás is volt, hogy a budapesti társulat gyakrabban játsszon a sétatéri színpadon.

#i#Tartuffe#/i# (Fotó: Tomasz Zurek)

Fanatizmus itt és most

Szerényebb versailles-i szalont és mai újgazdag család elegáns, stílbútorokkal berendezett otthonát is idézheti az a színpadkép, amelyik a krakkói Stary Teatr Tartuffe előadásának nézőit fogadja. A szereplők jelmezei végül korban közelebb hozzák a szereplőket: vászonnadrágok és sportos trikók vagy pulóverek a férfiakon, a hölgyeken divatlapok csipkés-selymes ruhakölteményei az életkornak megfelelő merészséggel.

A fesztiválközönség jelentős része békaperspektívából volt kénytelen nézni az előadást, mert a Molière-i szobabelső egyik sarka a zenekari árok fölött szinte lóg a levegőben. A nagy díszletelemek sok jelentben takarják a színen lévők egy részét – a hiányérzetet két pazar tükörben megjelenő képmások kárpótolják valamennyire.

Minden nagyon hideg és távoli mégis... Felmondják a jelentősen lerövidített szöveget, de közben mégis jut idő apró játékokra. Orgon (Krzysztof Globisz) hosszú perceken keresztül képes édesíteni és kavargatni egy pohár teát, hogy végül csak két kiskanálnyit fogyasszon el belőle. A pohár a színen marad, ráadásul nagyon hangsúlyos helyen, majdnem a színpad közepén, elől, pedig Dorine (Urszula Kiebzak) mindent összeszed egy-egy jelenet végén. Egy ilyen patyolat-térben feltűnő és szemet szúró hanyagság, arra gondolnánk, hogy plusz üzenetet szán neki Mikolaj Grabowki rendező. De nem. Csak Tartuffe (Zbigniew W. Kaleta) még tesz egy kilencedik kiskanál cukrot is bele, és ez újabb humorforrás.

A fenti megfigyeléshez hasonló apróságokra is jut idő, mert csupán egy-egy jelenetben enged fel annyira az előadás hangulata, hogy nevettessen, ahogy vígjátékhoz illik. Ilyen Mariane (Olga Boladz) és Valér (Andrzej Rozmu) bájos találkozása, mely táncba, végül a béküléssel esetlen klasszikus balettbe fullad. Két óra elteltével, miután nincs lehetőség egy kicsit felfrissülni (Kolozsváron szünet nélkül játszották az előadást), már azon nevetünk, mennyire ügyetlenek a kilakoltató „fiúk”, akik fegyelmezetlenül ugyan, de elfogják Tartuffe-öt.

A képmutatás persze itt és most is képmutatás, a hiszékeny ember ma is hiszékeny és a vallási fanatizmus világszerte buta és elítélendő tettekre ragadtatja követőit. Ennyit „üzen” az előadás, de ennél semmivel sem többet...

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK

» Korábbi cikkek