HAMLET

Hegyi Réka

UTE-FESZT 6

Szicíliai politikai színház

[2008. Nov. 22.]

Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja

Sacco és Vanzetti mitikus alakját választja előadása főhősévé a fiatal palermói rendező, Giuseppe Massa.

A két olasz származású amerikai munkás az anarchista mozgalom követője és aktivistája volt. Nevükhöz fűződik a 20. századi amerikai törvénykezés egyik legelhíresültebb politikai pere: bár nem volt elég bizonyíték ellenük, halálra ítélték őket egy 1920-ban elkövetett fegyveres rablás és gyilkosság vádjával, az ügy újratárgyalását nem tették lehetővé és az ítéletet végrehajtották. Sacco és Vanzetti életéért Amerikában, sok európai országban, de Japánban is tüntetéseket szerveztek, a pert igazságtalannak, szociális és politikai előítéletektől terhesnek, a bevándorlók elleni ellenszenv megnyilvánulásának tekintették, illetve elítélték, hogy a radikális mozgalmak számára két ártatlan halálra ítélésével igyekeztek „elrettentő példát” statuálni.

#i#A szív belsejében#/i# A történet mai napig vitatható részletei és a két bevándorló élettörténete, bár sok irodalmi művet, filmet és dalt ihlettek, nem köszöntek vissza A szív belsejében című előadásból. A sokat ígérő kezdésben a két főszereplő (Emiliano Brioschi és Giovanni Prisco, remek színészek!) például krumplit és húst árul a rivalda előtt és a nézőtéren, majd átengedi a színpadot a harmadik szereplőnek, Laurának (Simona Malato - ő is kitűnő), Sacco feleségének, aki az előadás első részében gyakorlatilag egyedül marad a színpadon. A második jelenetre viszont megszűnik párját hazaváró, kissé bosszús nőnek lenni: római (?) sisakot tesz fejére, belelép egy magas sarkú cipőbe, és kezében egy műanyag papagájjal, akár egy korok között tévelygő istennő, áttér a mesélő szerepére.

Az előadásból nem derül ki pontosan, hogy az alkotók hogyan is viszonyultak a két főszereplőhöz: elkövettek-e valami törvénybe ütközőt, ha igen mit, ha nem, akkor miért is indítottak ellenük végzetes bűnügyi eljárást koholt vádakkal. Olaszok voltak, szegények, anarchisták... Nem derül ki, hogy pontosan miért is ítélték halálra őket. Különben társadalmi hovatartozásukra csak az a jelenetet utal, amelyben a helyét keresgélő nézőknek krumplit és húst kínálnak, mely jelenetben természetesen semmilyen megalázást nem kel elszenvedniük a publikumtól. Röviden: a történet szempontjából látszólag nem is fontos, hogy kik ők, csak az, hogy mit gondolnak, mit éreznek.

Mielőtt viszontlátnánk a halálra ítélteket, mintegy ellenpólusként, az államügyész és a bíró szócsatája kerül színre. Ugyanaz a két színész játssza, tollaslabda-ütőkkel kezében, teniszmeccset mímelve. Egy ilyen kevés eszközzel, gyakorlatilag üres térben játszódó előadásban elég feltűnő, hogy a láthatatlan teniszlabdához nem teniszütők tartoznak (díszlet- és jelmeztervező: Mela Dell’Erba ). A mesélő (azaz a Nő) a játékbíró magas székén foglal helyet ebben a jelenetben, szemlélője annak a párbeszédnek, amelyikből kiderül: a bírák nem biztosak a halálítélet megalapozottságában.

Nem az elitélt "büntetése", hanem a színészé: a vasszékek egyenként 40 kilogramot nyomnak A második részt már a férfiak uralják. A Nő bábos intermezzója emlékezetes a második felvonás elejéről: a fekete bőrszerkós munkások (?) csevegése jelenik meg ilyen formában. A teniszmeccs után, amelyben ótestamentumi és újtestamentumi idézetek feszülnek egymásnak, a két férfi rabruhába öltözik át és egy-egy negyven kilós vasszéket cipelve, egymással lánccal összekötve „sétálnak”. Ez a jelenet teszi lehetővé, hogy szívük belsejébe léphessünk be, hogy a lánc miatt kényszerűen összehangolt mozdulataik ellenére, az elvtársi összetartozás és a közös ítélet ellenére is világossá váljon különbözőségük. Bár anarchistáknak nem áll jól a hit, ők mégis, a maguk módján, hittek: a családban vagy éppen a Fennvalóban. A halál ismét egyesíti őket: ugyanazt a dalt énekelik, úszó mozdulatokkal lépnek át a másvilágba: számukra a villamos szék a szenvedések megszűnését jelentette.

A szív belsejében címmel játszott darab szerzőjét-rendezőjét, az alig 30 éves Giuseppe Massát alkotóként mindennél jobban a mai nap is tapasztalható emigráció érdekli. A mai közönségtalálkozón Massa egyenesen azt vallotta, hogy darabjának két hőse csupán a két történelmi figura nevét viseli.

Az emigrációnak többnyire gazdasági okai vannak, de a bevándorlók mindig és mindenütt ugyanazokkal a problémákkal küzdenek: nem beszélik a nyelvet, nem fogadják be őket, sőt, legtöbbször gyűlölettel szembesülnek. Ez még akkor is érvényes megfigyelés, ha egy országon belül történik a vándorlás: Massa elmondása szerint az előadás olaszországi fogadtatása azért volt olyan hatásos, mert a 70-es években sok déli kényszerült arra, hogy északon keressen munkát, az északiak viszont nem szívesen látták őket. A két szereplő sem beszéli ugyanazt a nyelvjárást (a színészek az általuk ismert nápolyi illetve milánói tájszólást szólaltatják meg a szicíliai előadásban).

A beszélgetés kitért néhány érdekes részletre, amelyekből megtudhattuk, hogy a palermói Garibaldi Színház azért viseli a történelmi személyiség nevét, mert a színház alapításakor éppen Szicíliába látogatott. Több gazdasági és politikai válság söpört el felettük, de ma is büszkén emlegetik, hogy 2001-ben ők látták vendégül az Európai Színházi Unió 10. fesztiválját. Meséltek a színházterem sajátosságairól is: a játéktér fölött boltív emelkedik, ez a legtöbb előadásban díszletként működik, sőt, volt rá példa, hogy egy-egy európai alkotónak annyira megtetszett, hogy hasonló díszletet terveztetett más színházban bemutatott előadáshoz. A legdöbbenetesebb kijelentést a színház igazgatója, Mateo Bavera tette (aki a francia tolmács szerepét is vállalta a bábeli zűrzavarban: román, magyar, olasz, francia és angol nyelven folyt a beszélgetés). A jelenlévők arról faggatták a rendezőt, hogy ő hogyan viszonyul az anarchiához. A kérdésre nem érkezett konkrét válasz Giuseppe Massatól, de a direktor fontosnak tartotta jelezni, hogy a Teatro Garibaldiban nem esztétikai színházat, hanem politikai színházat művelnek.

A legutolsó percben a szervezők még felmutatták a pénteken megjelent fesztiválújságot, az UP fest Magazin első számát. A tervek szerint három lapszám jelenik meg a fesztivál ideje alatt, négy nyelven. A várva várt fesztivál-katalógus éppen pedig éppen a beszélgetést követő órában kellett megérkezzen a nyomdából. Ideje volt!

Az istennő bábui

kapcsolódó írások

UTE-FESZT 1 UTE-FESZT 2 UTE-FESZT 3 UTE-FESZT 4 UTE-FESZT 5

» Korábbi cikkek