HAMLET

Hegyi Réka

A HASONMÁS

Visszaszületés Kolozsváron is

[2009. Oct. 1.]

Az Avignoni Fesztiválon nagy sikert aratott. Itthon a Hosszú pénteket láttuk viszont benne.

Nem B.-nek hívják, hanem Névtelen férfinek jelöli az adatlap Dimény Áront, a Hosszú péntek, illetve a Visszaszületés főszereplőjét. Foglalkozását tekintve mindkét esetben író, a Kertész Imre-regény alapján készült 2006-os adaptációban a szerző alteregója, a tegnap Kolozsváron is bemutatott ikerelőadásban pedig több fogolyból vagy lágerlakóból sűrített túlélő, aki képtelen visszaszületni a hétköznapi világba.

A két előadás között lényeges különbség nincs. Valóban változott a szöveg, bekerültek újabb történetek, például a sakterről, akinek egyetlen jószágát lábon vágták le a falubeliek, a férfiről, aki villát szúrt egy kisgyermek kezébe, amiért nem tartotta be az általa ismert egyetlen rendet, stb. Ezekek nem feltétlenül olyan részekben hangzanak el, ahonnan ki kellett iktatni Kertész Imrétől származó passzusokat (a szerzői jogok tulajdonosa nem hosszabbította meg a színházzal kötött szerződést), sok esetben olyan jelenetekben mondják el a színészek, amelyeknek a Hosszú péntekben a csend és/vagy zene volt háttere.

(c) Fotó: Biró István

A Visszaszületés a mozgás, a koreográfia szempontjából is a Hosszú péntek ikerpárja. Nagyon kevés új gesztus tűnt fel, de az sem kizárt, hogy a közel másféléves előadásélménnyel összehasonlítani a tegnap látottakat kockázatos, hiszen az emlékezés-felejtés megviccelhet bárkit. Az biztos, hogy az előadás tere változott, a színpad nem nyúlik bele a nézőtérbe, így a játékteret határozottan meghúzható képzeletbeli vonal határolja el a közönség terétől.

Néhány kevésbé fontos részletben is különbséget lehet találni. Például a Galló Ernő által játszott szereplő immár nem a magyaros Pörge névre hallgat, hanem Titirez, és nem játssza dupla szereposztásban Molnár Leventével.

Másik tagadhatatlan tény, amely a két előadást egymás hasonmásává avatja, hogy a Hosszú péntek bemutatója után frissen megírt recenzió (Auschwitz. Überolhatatlan) apró változtatásokkal állja a helyét ma is, a Visszaszületés kapcsán. A Szabadság napilap mellékletében megjelent cikkből származó részek más színnel szedve:

(...) Az előadásban megjelenített, nyilvánvaló teatralitású vallásos szertartások, pontosabban a rítusok motívumai nem szorítkoznak a zsidó hagyományokra, túllépnek azon. Már az első ima-jelenetben a Kar kilenc tagja sok nyelven fohászkodik Fennvalójához. Az ismeretlen férfi (Dimény Áron) mégsem képes bekapcsolódni ebbe a többszólamú, bizonyára ökumenikus kórusba, mert teherként viseli zsidóságát, és azt gondolja, ő az a tízedik, aki nélkül nem lehetne elkezdeni a kaddist, a közös imát (a zsidó szertartás szerint). Zsidóságánál sokkal hangsúlyosabb B. izoláltsága, önként előidézett és tudatosan vállalt közösségen kívülisége, amit az előadás későbbi jelenetei is megerősítenek. Az első jelenet nem csak arról szól, hogy képtelen bekapcsolódni az imába, hanem arról is, hogy a felszabadító közösségi élmény számára kín, inkább elszigetelődik.

(c) Fotó: Biró István

(...) A történelemre nincs magyarázat, de az emlékfoszlányok egyféle magyarázatai a jelennek. Annak, hogy Az ismeretlen férfi miért képtelen a társadalom „normális" tagjaként integrálódni, vagy szerelmével miért nem akar „normális" családi életet élni. (...)

Carmencita Brojboiu, az előadás díszlet- és jelmeztervezője az írás és a bezártság motívumát hangsúlyozza: a stúdió körülmények között játszott előadás téglalap alakú, dobogószerűen a deszkáktól elemelt játékteret (...) hatalmas, kibetűzhetetlen szöveggel teleírt lepedő borítja. Az alulról is megvilágítható padlón felvillanó fénykockák ablakokra, de ugyanúgy rácsokra is emlékeztetnek. A fojtogató bezártság szigete a szinte hermetikusan zárt üvegkalitka, Az ismeretlen férfi dolgozószobája, íróasztala, a játékteret uraló díszletelem. Az ismeretlen férfi ennek köszönhetően megközelíthetetlen: felesége (Péter Hilda) kétségbeesetten és hiába próbál betörni ebbe a jelképes burokba. Vava Ştefănescu koreográfus utasításai szerint ebben a jelenetben a színésznő minden erejével és teljes lendülettel, kifulladásig próbál betörni a szekurit-üvegből készült kalitkába, amelyben Az ismeretlen férfi szorgosan gépeli emlékeit.

A Kar szinte állandóan mozgásban van (...): a koreográfus által kidolgozott cselekménysorok kísérik a koncentrált szöveget és Az ismeretlen férfit. Néha továbbmesélik az emlékeket, néha felerősítik azokat. Az esetlenség és kiszolgáltatottság, a levegőben megállni, vagy felfelé szállni képtelen testek akaratuk ellenére a gravitáció törvényének engedelmeskednek – ez a feszültség ugyanolyan mértékben meghatározza az előadást, mint a szöveg.

Kevés a szusszanásnyi szünet a közel két órás koncentrált figyelésben. A Kar szereplői sajnos csak egy-két humoros intermezzóval szolgálnak – ilyen például a Titirezről (Galló Ernő) és az Igazgatóról (Bogdán Zsolt) vázolt jelenet. Az abszurd motívumok, a téma természetéből adódóan, sokkal könnyebben kúsznak be a rituális játékba – ilyen az arctalanok társasjátéka, amelyben fogvatartásuk helyszíneivel vetekednek egymással a jelenlévők. Auschwitz „überolhatatlan". Az a fegyelem is, amellyel a Kar egyen-jelmezében meghúzódó színészek az előadást szolgálják.

A Visszaszületés műsorfüzetében a két előadás szövegének szerzője, Visky András beszámol az ikerelőadás létrejöttének folyamatáról, a megírás mellett szóló érveiről és a kezdeti visszautasítás ellenérveiről, és ugyanebben a szövegben (Visszaszületés, avagy A kísérletről) mond köszönetet a szereposztásnak, “hogy a még tűzforró írást fenntartások nélküli szeretettel fogadták”, és George Banunak, aki bátorította az új darab születése idején. Patrice Pavis írása és az avignoni bemutatót követő többi kritika pozitív fogadtatásról tanúskodik. A kolozsvári bemutatót követő taps az itthoni közönség elismerését tükrözi.

(c) Fotó: Biró István

(c) Fotó: Biró István

(c) Fotó: Biró István

kapcsolódó írások

IZGALMAS ÖTLET? A SZEM LEHUNYÁSÁRÓL

» Korábbi cikkek