HAMLET

Hegyi Réka

NEGYEDIK INTERETNIKAI

Brassói fesztiválnapló - első bejegyzés

[-1. Nov. 30.]

IV. Interetnikai Színházi Fesztivál, Brassó

Mivel itt születtem, nem írhatok távolságtartó beszámolókat az elkövetkező napokban, még akkor sem, ha ezúttal színházról szól az itthonlétem. Persze az előadásokról megpróbálok majd objektív bekezdésekben tudósítani.

Brassó tíz napig vendégül látja a IV. Interetnikai Színházi Fesztivált. Ennek nagy jelentősége van, de csak azok érzékelhetik, akik itt élnek. Akik 20 évvel ezelőtt is jártak színházba.

Ádi bácsi

volt a színházi élet motorja, aki rendszeresen végigjárta az iskolákat és az intézményeket, és színházjegyet árult. Nem is tudom, hogyan, de egyedül végezte ezt a szervezői munkát. És a szatmáriak, a vásárhelyiek vagy a szentgyörgyiek több telt háznak örülhettek Brassóban.

Sok változás következett. Egyre kevesebb társulat lépett fel a Redout színpadán, megváltozott a színházba járás tétje, azok a brassói magyarok pedig, akik rendszeresen vásároltak jegyet Ádi bácsitól, eltűntek a nézőtérről. Kedves tanárismerősöm irigykedve mondta ezekben az években, hogy bezzeg a kisvárdaiak több előadást látnak, mint ő, mert nem engedheti meg magának, hogy utazzon, és a színházak számára is luxus egy-egy kiszállás.

Nem élek itt, de tudom, hogy néhány éve ismét rendszeresek a vendégjátékok. Nem gyakoriak, de rendszeresek. Azt is tudom, hogy sokszor

nem telik meg a nézőtér.

Most sem. Pedig fesztivál van... Nagyon izgat néhány kérdés: vajon nincs már igény színházra? Szerintem lenne. Vajon ennyire kiöregedett Brassó magyar lakossága? Nem, középiskolások is voltak a nézőtéren, de kevesen. Vajon nem jut el az információ azokhoz, akik itt lennének? Talán. A városban sehol nem látok plakátot. Nem tudom, a román lapokban, helyi rádió- és tévécsatornákon kikürtölték-e az eseményt, de a nézőtéren nem vélek felfedezni senkit sem, aki azért van itt, mert kíváncsi a kisebbségi színházak előadásaira. Pedig egykor ez volt a fő célja ennek a rendezvénynek, ezért vádorol városról városra...

A Brassói Opera (egykor Dalszínház) épülete fogadja be a fesztivál-előadások zömét

Az is lehet, hogy az egykori kedvenceket szeretnék viszontlátni Brassóban. A nagyváradi színház fénykorára itt még emlékeznek, a kedd esti érdeklődés ennek szólt elsősorban. Nem hiszem, hogy bárki kint rekedt, de nagyon kellemetlen meglepetés volt egyeseknek, hogy az Opera színpadán kialakított játék- és nézőtéren kellett zsúfolódni több mint egy órát. Valahogy elkerülte a szervezők figyelmét, hogy ez stúdióelőadás lesz, de a közönség jól bírta a megpróbáltatást, és még derült is azon, hogy ha minden előadás ekkora színpadon kerülne bemutatásra, telt ház lehetne minden este...

Hol vannak az amatőrök? –

jut eszembe a Figura Stúdió előadásán, hiszen ők is műkedvelő társulatként kezdték, és íme, ma már hivatásosok. Házy Bakó Eszter, a fesztivál igazgatója 25 éves „színházi múlttal” rendelkezik. 1993 és 2000 között a Harag György nevét viselő brassói egyetemista színjátszó csoportot vezette. Ma a csoport már nem létezik... A Grimasz diákszínjátszó csoport viszont töretlenül virul 1995 óta. Vajon miért nem mutatják be őket? Minden bizonnyal lenne rá igény. Szerintem lehetőség is. Én minden esetre nagyon kíváncsi lennék rájuk – úgy is, mint veterán Grimaszos, úgy is, mint Brassóba látogató firkász...

Más hiányzók is vannak. A kolozsvári társulat már európai körökben forog... Nagyszerű, szívemből örülök sikereiknek, de persze nem bánnám, ha szülővárosomba is ellátogatnának, legalább ilyenkor, amikor a szállítás, szállás, ellátás stb. adott. Meggyőződésem, hogy nemcsak az UNITER-díjas produkcióikra lenne érdeklődés. Persze van hivatalos verzió is: a műsoron lévő produkciók közül csak a Jákobi és Lájdentál fér be a szervezők által rendelkezésére bocsátott terek egyikébe, de az előadásban szereplő zenész más elfoglaltsága miatt azt sem tudják bemutatni Brassóban.

A kolozsvári végzős színisek sincsenek itt.

Nem hivatalos nyilatkozat, de Zsehránszky István (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, szervező, színházkritikus) bevallja: neki nem tetszett a tavalyi Cabaret, és ezért idén nem hívta meg „őket”. Mondom neki, hogy azóta más diákok, más előadásokkal mutatkozhatnának be. Akkor sem hívták meg őket, mert – most megpróbálom szó szerint idézni a választ – nincs megelégedve azzal, ahogyan foglalkoznak a diákokkal. Azóta is ezen a válaszon rágódom, mert szerintem igazságtalanság történik a diákokkal szemben. Miért pont őket zárni ki a fesztivál-körképből, ha senki nem válogatta a programban szereplő előadásokat?

Kisebb-nagyobb szervezési malőrök is akadnak. Bár a negyedik alkalommal kerül megrendezésre, a fesztivál még mindig nem bír olyan erővel, hogy a szakma érdeklődéssel várja... Utolsó percben hozzák nyilvánosságra a műsort, de az esetleges változásokról elfeljtenek értesíteni mindenkit. Például a nyitó előadás a Szebeni Állami Német Színház produkciója kellett volna legyen, A hideg gyermek Szabó K. István rendezésében. Két nappal a kezdés előtt derült ki, hogy a Brassói Opera villamos hálózata nem bírná meg a sok reflektort, ezért más előadást mutattak be... Ehhez képest valóban semmiség, hogy a műsorfüzet kivételével mindenhol déli 1 órára hirdették a Trapitit, de 12-től mutatták be.

A két évvel ezelőtti problémák is fennállnak még, sőt bizonyos szempontból visszalépés is történt: míg Marosvásárhelyen minden hivatásos társulat fellépett, idén nem a teljesség igényével állították össze a seregszemlét.

No, lezárom ezt a borúlátó fejezetet. Holnap az előadásokról lesz szó.

kapcsolódó írások

NEM AKARTAK MEGVÁLTÓ VITÁKAT A FESZTIVÁL ÉS A MACSKÁK PILLANTÁS A FESZTIVÁLRÓL a fesztivál adatlapja

» Korábbi cikkek