HAMLET ADATBANK

Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Gianina Cărbunariu

20/20

Képek

Szereposztás:

Bemutató időpontja: 2009.10.14.

Yorick Stúdió – Marosvásárhely és dramAcum – Bukarest közös produkciója

A 20/20 a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó emberi helyzeteket és konfliktusokat, konkrétan az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargásokat a színház eszközeivel tematizálja. A kommunista diktatúra és a ’89-es forradalom az elmúlt években számos romániai írót, rendezőt és filmest megihletett, az 1990 utáni társadalmi és politikai valóság viszont érintetlen maradt. Elővehető színdarab híján a Yorick csapata mintegy a várost kérte fel társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adja a kiindulópontját Gianina Cărbunariu anti-történelmi drámájának. A 20/20-ban nincsenek hősök vagy eszmék, az előadásnak nem célja az igazságtevés, sem a rekonstrukció. A felvillanó helyzetek, eseményszilánkok épp azt mutatják, hogy hiányzik az egyetlen, mindenekfelett álló nézőpont, amelyből a fekete március felelősségteljesen átlátható, feldolgozható, értelmezhető volna. Ami marad, az a megőrzött részletek és az örökölt történetek néha felkavaró, néha groteszk igazsága, és a posztmárciusi valóság kérdéssora.

A cím – 20/20 – nemcsak március 20-át és az azóta eltelt húsz évet jelöli. A szemészetben ez a szám jelenti az egészséges látásélességet. A Yorick előadása látni és láttatni akarja a témát, hogy aztán beszélhessünk róla – anyanyelvünkön, a másik nyelvén, vagy bármilyen más nyelven. Ahogy az öt magyar és öt román színész az előadásban saját nyelvén, vagy a másik nyelvét bevallottan ügyetlenül beszélve megszólal. Kinek, ahogy sikerül.

Részletek az előadás sajtóvisszhangjából

„Csak ez hitelesíthet, a finom iróniát röhögéssel váltó-vegyítő távolságtartás, meg a cinizmus, ahogyan például a múltbeli és a jelenbeli manipuláció lehetőségeiről, a Vásárhelyen történtek mindenoldali, önös – politikai – érdekek szerinti kisajátításáról nyilatkoznak. A vegyesnyelvű tükörtartás. A könyörtelen kutatás és az analízis eredménye a kérdés fönnhagyott hangsúlya, a nyitott mondat, a türelmes várakozás és a vádaskodás nélküli empátia, amivel beszélgetésre hívják az alkotók a nézőket.” (Papp Tímea: Ma már csak emlék? - Revizoronline.hu)

„Nem tudom, milyen fogadtatásban volt része az előadásnak Marosvásárhelyen. A budapesti közönség – helybéliek és a Húsz év után című nemzetközi konferencia részvevői –, úgy tűnt, hogy megértették, amit véleményem szerint meg kellett érteni: a szégyent, hogy a keresztény időszámítás 2009. évében az emberek továbbra is intoleránsak, a közhelyek rabjai, ennyire vakok és ennyire buták.
Mint mondtam, a számvetés nem mindig megnyugtató. De ha legalább elgondolkodtat, akkor minden rendben van.” (Alice Georgescu: 20/20 – Dilema Veche)

„A »dolog« húsz év után is tisztázatlan, beszélgetést kezdeményezni a témában legalábbis kellemetlen. A két közösség élete azóta valahogy különvált. A Yorick Stúdió magyar nyelvű független színház. Itt, most, 2010-ben Marosvásárhely újra beszélni kezdett. Románul, magyarul és vegyesen. A színház ismét megelőzte az életet.” Voicu Rădescu: 20/20 – tessek / poftiti / etc. – B24FUN

„Két órán keresztül szegezett az amúgy rozoga székbe az előadás, amelynek jelentősége, szeretném kihangsúlyozni, itt, Marosvásárhelyen és bizonyára mindenhol máshol, ahol együtt élnek magyarok és románok, nem csak esztétikai. Nem tudom eldönteni, hogy emberinek vagy társadalminak nevezzem, és nem akarom szocio-humánnak nevezni, arra az élményre gondolok, hogy a néző az előadás közben meg is éli a kérdéseket, amelyeket az előadás témája felvet: amikor nevetsz, egyben figyeled, hogy a másik nemzetiségű is nevet-e...” (Fazakas Mátyás: Douăzeci/Húsz – Observatorul Cultural)

„A kaleidoszkópba nézve az ember forgatja-forgatja, várja a képet, az sehol, aztán meglátja hirtelen, hogy hiszen amit oly sokáig nézett, az már maga a kép, a változó, ragyogó, örökké alakuló látnivaló. Ahogy elkezdődik a minden túlzás nélkül az első pillanattól történelminek nevezhető előadás, a 20/20, ennek a teljes képnek az izgalma tartja tovább a nézőt: hogy most majd mindjárt a csillogó kis darabkákból, rész- és magánigazságokból kirajzolódik az egész – minden, ami 1990. március 20-án történt Marosvásárhelyen, és utána, ahogy együtt élnek (élünk) románok és magyarok, sőt, ahogy az egész elkezdődött. Nemcsak az a bizonyos, magyarul Fekete Márciusnak nevezett utcai háború, etnikai konfliktus, hanem úgy általában, például az, hogy – vissza a kályhához –: kié Erdély. Aki ennél kevesebbet remél megtudni, az vagy hazudik magának, vagy cinikus. Legfeljebb egy szent, akiben semmilyen előítélet nincs. Mert ezek közt a diskurzusok közt nőttünk fel, s vagy vér szerinti rokonainktól a helyszínen, vagy anyaországiként kaptuk őket az anyatejjel. (...) Történelmi előadás – nem azért, mert történelemről szól, a közelmúltról, hanem mert megtör valamit: hallgatást, tabut, félelmeket, kultúrákba zárkózást, ami egyaránt jellemző a magyar és a román színházra Romániában.” (Tompa Andrea: Ahány ház, annyi történelem – Színház)

Kapcsolódó

• az előadás honlapja
• 20/20 - Gianina Cărbunariu darabja és rendezése a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban
• 20/20 - Gianina Cărbunariu és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió újabb bemutatóra készül
• TESSÉK, POFTIŢI!hirek.php?hir=1340
• A veszett fejsze és a 20/20 a X. Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában