HAMLET

Stracula Attila

A helység kalapácsa Szárhegyen

Erdélyi Napló, 2001-09-04

"Hah, de mi furcsa zaj,
Mily lárma riasztja
Egyszerre a kastély
évszázados nyugalmát!
Mennydörgés?
Vagy kásának forrása fazékban?…
Nem!
Ott színház fortyog" –

mondhatjuk Petőfi sorait némileg átköltve a gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvarán megtartott bemutató kapcsán. A friss színészi erőkkel megújult Figura Stúdió Színház társulata évadmegelőző, nyári teátrumi projektekbe fogott, és hát nem dugand a feledés sötét zsákjába ezen kezdeményezés...

Petőfi saját korának hőskölteményeit pellengérezi ki, a műfaj sajátos, cikornyás, dagályos stílusát, amely akkortájt nagyon elharapózott irodalmunkban – vélik a kritikusok. Illyés Gyula szerint nemcsak "egy stíldivattal fordul szembe, hanem egy egész irodalmi korszakkal. Gúnyolni a tehetségtelen utánzókat gúnyolja, de belső magatartása azok ellen szól, akik a magyar múltban csak a főrangúaknak nyújtanak babért és eposzt, a népnek soha". A helység kalapácsa című "hősköltemény", hiszen erről van szó, megjelenésekor felháborodást váltott ki, a kor irodalmárainak nem kismértékű méltatlankodását generálta a paródia, s emezek hajszát indíttatának az aszódi mészáros fia ellen. Szerencsére győzedelmeskedett a józan ész és ízlés: "Eljő az irigység/ Letépni babéraimat… de hiába!/ Nem fogja elérni;/ Magasan függendnek azok…" Petőfi felülkerekedett, amazokat penig a feledés sötét zsákjába dugandá…

Mennyire lehet aktuális A helység kalapácsa a 21. század küszöbén, legfőképpen annak dramatizált, színpadi változata? A klasszikusok újrafelfedezése, elkerülhetetlen korszerűsítése, egy rendezőjelölt házi feladatainak kidolgozása, avagy elképzeléseinek kivetítődése, maroknyi fiatal színész és színis diák nyári táborozásának eredményeképpen fogható fel ez az előadás, vagy mindezen célok összehangolásának gyümölcseként élvezhetjük különleges zamatát? A kérdések válaszokká váltak, a válaszok nem konvencionális térben előadott, élvezetes produkciót varázsoltak a Lázárok hajdanvolt kastélyának falai közé. "Tető alá hozásában" lelkes csapat vette ki részét: Tompa Andrea dramaturg adaptálta Petőfi szövegét, Lokodi Ildikó tervezte a jelmezeket és díszleteket, amelyek belesimultak a reneszánsz kastély szolgáltatta, eredeti képbe, Horváth Károly szerezte mindama muzsikát, amellyel "a hangászkarnak három tagja", Bartis Zoltán ("a kancsal hegedűs"), Bartalis Botond ("a félszemű cimbalmos") és Kémenes László ("a bőgő sánta húzója") visszaidézte a hajdanáni korcsmamuzsikát. András Lorándnak "viszkete talpa a táncnak vágya miatt", táncbetétei gazdagíták a világ történeteit az ivó közepén.

A mesélő, kit "az istenek megajándékozák oly ritka tüdővel", Szabó Tibor vagyon, aki alkalomadtán kiszólásaival teremté meg a színház a színházban oly előszeretettel használt összekacsintását az ezerszeművel. Bartha Boróka a szemérmetes Erzsók asszony ötvenöt éves bájaival tetszeleg a falu–kocsma férfinépségét megbabonázandó, miáltal kibuggyana A helység kalapácsának konfliktus-okozója. Kolozsi Kilián a "széles tenyerű Fejenagy helységi kovács", utóbbit a "dús képzeletű nép" a helység kalapácsának nevezé. Miképp kovácsola izzó vasszerszámokat, azonképpen széles tenyerével ütlegelé a "helybeli lágyszívű kántort" és a "fondor lelkületű egyházfit". Kolozsi alakításából kihámozandó Fejenagy eszekicsisége. Barabás Árpád az említett kántorként vén bakkecske módozatára csapá a szelet Erzsóknak, majd ráfizete fondorlatosságára. Szűcs Ervin haranglábon járó "fondor lelkületű egyházfi", akinek Fejenagy iránt viseltetett utálata kieszelé annak közvetett kijátszását. Kozma Dávid "Bagarja uram, a béke barátja, a csizmacsinálás érdemkoszorúzta művésze", különösképpen két magánszámára híva fel a figyelmet: amikor az öregbírói lakáshoz tartván videoprojektoros előadást tart a negyvennyolcas forradalomról, valamint az "amazontermészetű Mártának" tartott "hangképes" helyszíni élményeket előadandó jelenetében. Tamás Boglár Mártája mindegyre belépne a cselekménybe, aztán amazontermészeténél fogva kiviseli magát a nép szeme láttán. Galló Ernő kezdetben pajkos, cigiző "lelki jelenlét", később már "vitéz Csepű Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója", számtalanszor megnevettetve a közönséget.

Béres László rendezői fantáziájának széleskörűségéről tett tanúbizonyságot, a magyar és román színjátszással érintkezve szervesen egybeötvözi a két kultúrkör sajátosságait, a klasszikusok előtt fejet hajtva, korszerű előadásaival már felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét. A helység kalapácsával a Gyergyószentmiklósi Figura Színház – merem remélni – megteremté az erdélyi Zsámbékot.

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa