HAMLET

Simon Judit

Mesék a színházról

Erdélyi Riport III. évf. 36. szám, 2004-09-00

Tudós barátném azt mondta, ha valamiről sokat beszélnek, azzal vagy baj van, vagy éppen változik, mozdul valamerre, legyen az színház, sajtó, könyvkiadás. Ezt azután fejtette ki, hogy megnéztük a temesvári Krecsányi Stúdió Café Molnár című előadását. Ugyanis az előadás a színházról szól. Ahhoz képest, hogy rengeteget beszélünk a színházról is, csak imitt-amott születik olyan produkció, amely a színház nyelvén szólna a színházról. A temesváriak ez utóbbit tették.
De kezdjük az elején. A Krecsányi Stúdió a Repedt Gonghoz kabaré utódja, és ez nemcsak a plakátról derül ki, hanem sajátos produkcióikból is. Tavaly már volt előadásuk Nagyváradon, akkor Rejtő Jenő gyöngyszemeit hozták el a Varázshegy színházi műhellyel közösen, melynek vezetője, Mátyás Zsolt Imre fejébe vette: megmutatja, hogy a kánikulában is lehet örömet szerezni színházzal, csak annak nagyon jónak kell lennie. Ebből hagyományt is akar teremteni, no nem olyan hangzatosat, mint politikusaink, „csak” amolyan színházit, a református püspöki palota belső udvarán.
Idén a Café Molnárral jöttek a temesvári színészek. A címben a személynév Molnár Ferencet jelenti, a színház-írás nagymesterét, a színház belső világának ihletett ismerőjét. Molnár szeretett a színházról írni, Demeter András színész, rendező pedig úgy tud mesélni erről a különös világról, hogy az egyszerre nevettető és szívszorító. Darvay Nagy Adrienne budapesti színházkutató, -történész pedig irodalmi tanácsadóként felismerte azt, amit csak kevesen mernek fel- és elismerni: Molnárhoz nem kell és nem lehet hozzátenni, húzni sem érdemes a szövegeket. Válogattak csupán színpadi művei közül, s ahhoz, hogy a színház totális legyen – próza, zene, ének és tánc egyazon produkcióban –, korabeli dalokat kerestek. Ha éppen nem volt a rendező és tanácsadó elképzelésének megfelelő nóta, akkor Darvay megírta a dalszöveget. Cári Tibor pedig olyan zenét komponált, amely ötvözte a korabeli és jelenkori hangulatokat. A rendező Molnár három egyfelvonásosát választotta ki a Café produkcióhoz: Előjáték a Lear királyhoz, Ibolya, Színház. Ezeket „kötötték” össze, zárták a színházról, színházi emberekről szóló dalok. Molnárt lehet korszerűen és moderneskedőn játszani. Azonban a legszerencsésebb molnárosan előadni a darabjait, megtartva, néha fokozva azt a sajátos szeretetteljes iróniát, mellyel a szerző megjeleníti alakjait. Demeternek ez sikerült. Talán mert maga is színész, talán mert az életét tette fel a játékra, olyan előadást hozott létre, melyben van szeretet, irónia, tisztelet és kedves szemtelenség. Igaz, ehhez olyan jó színészekre volt szükség, mint amilyeneket a Café Molnárban felvonultatott. Mert nem kis feladat a komédiásnak jó alakítást nyújtania úgy, hogy kiderüljön: ő jó színész, csak eljátssza a kulisszahasogatást. Megérdemelnék, hogy név szerint méltassam őket együtt és külön-külön. Annak, hogy nem teszem, terjedelmi okai vannak. Az előadás élvezetes és pergő, újszerű ötletekkel teli, és annak, aki csak kicsit is ismeri ezt a festékillatú, néha nagyszerű, néha kicsinyes világot, a látszat varázsában élőkét, a dalok szívet szorítóak. Kire nem hat a hiú hősszerelmesbe szerelmes súgólány néhány tollvonással megrajzolt és rengeteg tehetséggel eljátszott örökös története? Ki nem derülne a Lear maszkjától megszeppent féltékeny férjen és a színészmaszk adta magabiztosságán? S bizony megnevettet és elbűvöl a vidéki kóristáné és ideges igazgató bimbózó szerelme. Kis sorsok és kis drámák nagy kavalkádja a molnári színház, a dalok a temesváriak nagyszerű megjelenítésében.
Az ember mosolyog az előadás alatt, mint a vadalma, aztán csak azt veszi észre, hogy peregnek a könnyei, hiszen annyira emberi ez az egész, annyira őszinték azok az arcok a festék alatt. Ha ezeket a darabokat nem Molnár írja, vagy ha a szerző nem az irónia szemüvegén át nézi a világot, akkor drámák, tragédiák születtek volna a megmutatott emberi sorsokból. Demeter tudja ezt, ezért a Café Molnár nem harsány és nem komédia. Kabaré, amelybe ha az ember nem figyel oda, bele lehet halni. Dráma, amelyen csak azért nevetünk önfeledten, mert nem akarjuk elismerni: ebben az életben csak mellékszereplők vagyunk, akit mindig takar a főhős.
Mi volt a hiányosság? Hát az, hogy a nyári vihar miatt egy előadással kevesebbet játszottak a temesváriak Nagyváradon.

Café Molnár