HAMLET

Stracula Attila

Vitatható vizsgaelőadások Marosvásárhelyen

Krónika (Szempont), 2004-07-09

A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán három előadással vizsgáztak a közönség előtt Killár Kovács Katalin osztályvezető tanár diákjai. A nemrég zárult évadban előadásaikat a Pécsi Országos Színházi Fesztiválon, a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, valamint a marosvásárhelyi Topfest országos seregszemlén mutatták be – nem túl sok szakmai sikerrel.

A szöveg korszerűsítése és Kovács Levente rendezői látásmódja eredményeképpen A fogadósnő világa kilép a Goldoni-keretből,
-időből, átlépve egy meg nem határozott, hozzánk közelebb álló világba. De mi haszna? A diákok kényszeredetten állnak a Mirandolina eljátszandó szerepei előtt. Bokor Barna hangsúlyosabbá teszi Forlipoppolit, az őrgrófi rangját pénzért elkótyavetyélő semmittevőt. Botos Bálint picinyke energiaráfordítással színesebbé, érdekesebbé tehette volna Albafiorita grófot. A két ripacskodó színésznő pózol, alakoskodik, Benczédi Eszter (Ortensia) és Magyari Tekla (Dejanira) harsány kacajt fakaszt a nézőtéren. Tankó Erikának hálátlan szerepkörben kell megmutatkoznia: a szolga figuráját rendezőileg összebonyolították, kétértelművé tették, emiatt úgy vergődik benne, mint egy lepke a pókhálóban. Sorbán Csaba Fabriziója a darab igazmondója, józan eszű pincére, az álszerelmi játékban őszintén szerető fiatalember, színpadi jelenléte mindig felvillanyozza az előadást, nézőteret. Bálint Éva Mirandolinát éles eszű, érzelmeit kifejezni képes fogadósnőként viszi színre. Az előadás legösszetettebb figuráját – Ripafratta lovagot – Téglás Istvánra osztották. Kezdetben önteltségből, felfuvalkodásból, kevélységből arrogánsan nőgyűlölő, apró gesztusokkal, összefüggő árnyalatokkal illusztrálja szerepét.
Izzik minden verssora, minden gondolata, érzelmek ütköztetnek és csapódnak egymáshoz, élő emberekről, hús-vér figurákról szól Federico García Lorca Vérnásza, ösztönök törnek fel, lelki tüzek martalékává válik az igaz szerelem és néhány fiatal élete. Menynyi-mennyi szenvedély lapul és tör felszínre alkalomadtán a gyászba borult, kívülről hűvös világban! Mint a székely balladákban. Furcsamód a hold megjelenítése Lorcánál is egybevág a székely balladavilág kincseskamrájából ismertekkel. Ezen a ponton lép át Kincses rendezői alkotása a költői színház metafizikai területére. A Hold és Halál cinkossága felülkerekedik a szerelmeseken, mintegy felső parancsra segítik át a fiatalokat a nemlétbe. Gonoszság részükről? Inkább a kereszténységből fakadó egyensúly helyrebillentése: a gyönyöröket kereső Leonardo és Menyaszszony bűnösök, az andalúz vér parancsára cselekedtek – pillanatnyi szabadságuk fekete lova a végzet felé vágtat. A Köteles Sámuel utcai előadásban a harmadik felvonás első képe válik ily módon az előadás kvintesszenciájává – s az előadás legszebben megkomponált jelenetévé. A vér vért követelő körforgásában és ciklikus megismétlődésében formai és érzéki valóság váltogatja egymást. Így kap jelentős szerepet a bölcsődal, a népi hagyomány, a végzetes szerelem, a jajongás. Szereplői tudatosan vállalják az elkerülhetetlenül tragikus véget. Az Anya baljós előérzetei mintegy előrevetítik a vér nagy pillanatát. Lorca szereplői rezignáltan várják és vállalják előre megírt sorsuk beteljesülését. Tehetetlenül, pedig korántsem csehovi figurák. Buzog a vérük, ám önpusztítóan. Lorca szövegének zeneiségét keresve minduntalan a ki nem munkált szövegmondásba, zavaró pótcselekvésekbe botlik a néző, amelyek féken tartják a produkció költészetének teljes kibontakoztatását. A durva, kocsmaszerű megnyilvánulások (ivászat, asztalok és székek felborítása) naturalizmusa kibillenti az előadást egyensúlyából. Az alakítások kimunkálása túlontúl nagy feladatként nehezedett a diákokra, szerepüket csupán részben sikerült magukénak érezniük és kivitelezniük. Ebből kifolyólag a Vérnász – nem pejoratív értelemben – közönség elé vitt osztálygyakorlatként fogható fel.

Milyen közhangulatot tükröz Rusznyák Gábor rendezői víziója? Előadásának, melynek címe Szomorú játék, kiindulópontjaként pillanatképeket/jelenetsorozatot látunk a 21. századból, aminek pandant-ja lehet Heinrich von Kleist kétszáz évvel ezelőtt megírt amazonháborúja (Pentheszilea). Mikroportokkal kihangosított, groteszkül skiccelt életképek a konyhából, nappaliból, hálószobából, orvosi rendelőből, megannyi ütlegeléssel, durvasággal, üvöltözéssel, extrém szexszel, gyilkossággal telített helyzetjelentés a mai ember mindennapjairól. Nők és férfiak közötti harc olyannyira értelmetlen, mint a trójai háború volt annak idején. Értelmetlen háború, értelmetlen helyzetek: bármi belefér az ilyenszerű ingoványba. Ellentmondásosan a színpadi tér deszkázata merev, szilárd környezetet képez. Amazonok, görögök – Kleist szereplői –, valamint a Rusznyák által kitalált személyek kavalkádját láthatjuk, idegtépő ritmusban, dobhártyát nem kímélő zajorkánban. Kleist veretes szövege (Tandori Dezső fordításában) hiábavaló az eszeveszett rohangászásban, dübörgésben, üvöltözésben, összeviszszaságban. Alig érthető, ki kicsoda, mit keres a színen, mi végett lépett színpadra. Van ott cigarettázás, kábszerélvezet, rángatózás, tánc, színpadi mozgás, harcjelenet, láncok, kötelek, kellékek, tűz, víz, levegő, füst, suttogások, kiáltások, őrjöngések, irodalmi szöveg és útszéli, fésületlen, külvárosi nyelvezet, műanyag zacskóba fullasztás, nyíltszíni ko-puláció, hímtag leharapásával végződő, vérfröcskölő felláció, szexuális partnercserebere, kannibalizmus, hogy csak a fontosabbakra szorítkozzunk. Valahogy a múlt és a jelen egymásra tevődik, akarva-akaratlanul, csupán a kifejező eszközök változtak. Caragiale mondta annak idején: hatalmasan érzek, szörnyűségeket látok. Az előadás képsorai Kleist kortársa, Don Francisco de Goya y Lucientes spanyol festő és grafikus Los Desastres de la Guerra (A háború borzalmai) című sorozatával hozhatók kapcsolatba. A végzős diákok konzekvensen kitartanak a rendezői utasítások mellett, szófogadóan végrehajtják a kiosztott feladatokat, mellőzve a mély értelem keresését. A testre szabott, de elmét kímélő előadás csak erős idegzetű nézőknek ajánlott!
Mikor lesz ismét élményszámba veendő előadás a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen?

Szomorújáték

Mirandolina

Vérnász