HAMLET

Kovács István

Egy római polgár naplója

Határon Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiválja, Kisvárda

Irodalmi Jelen, 2004-08-00

Már indulás előtt eldöntöttem: idén nem veszek részt a mindennapos szakmai programokon, az előadások kielemzésén. Nem mintha nem érdekelne, vagy fölöslegesnek tartanám ezeket a délelőtti tevékenységeket.

Egyszerűen ez alkalommal a mindennapi néző szemszögéből szeretném követni a fesztivál eseményeit, aki nem a hivatásos augurok, madár- és béljósok faarcával szemléli és vesézi az előadásokat, hanem szívből tapsol, ha tetszik a produkció, illetve ásítgat, ha unalmas az előadás. Igen, az idén egyszerű római polgár leszek ezen a Szaturnálián: délelőttjeimet a felújított strand termálvizes élményfürdőjében töltöm, testemet halászlével, görög gyümölcslevessel, panírozott pulykamellel és egyéb kisvárdai ínyencségekkel táplálom, míg a szellemi-lelki csemegét a délutáni és esti előadások jelentik majd.

Fagyöngyszüret – Marosvásárhelyi Ariel Színház

Az első napon korán érkeztem. Szeretem figyelni a társulatok érkezését, amely egy kicsit olyan, mint a hajók felsorolása az Iliászban. Rég nem látott arcok bukkannak elő az érkező autóbuszokból, lassan benépesül a Művészetek Háza előtti kocsma és vészesen fogy a sör, meg a várdakeserű.

Az első előadás A szarvassá változott fiú, avagy kiáltás a titkok kapujából, amely a Gyulai Várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közös produkciója. Nem sok jót reméltem ettől az előadástól, mert egy epikus versből nagyon nehéz élő, dinamikus és színpadképes előadást létrehozni. De Vidnyánszky Attilának sikerült egy olyan előadást rendeznie, amelyben a balladaszerű mondanivaló, a zene, a tánc, a hatásos színpadkép és a színészi megnyilvánulások a lehető legszerencsésebben ötvöződnek. Trill Zsolt és Töröcsik Mari mellett, a karként egységet alkotó színészek hol mélyen misztikus hangulatot tudtak kelteni mozgásukkal, táncukkal és skandált szövegmondásukkal, hol pedig realisztikus kis életképeket, életszeleteket jelenítettek meg. Kártyásnyelven: nagyon erős nyitás volt.

A pojáca – Újvidéki Színház

A Várszínházban kerül sor a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Sirály című előadására, Sorin Militaru rendezésében. Kíváncsi vagyok Nyinára, vagyis Szalma Hajnalkára, aki nemrég Uniter-díjat kapott ezért a szerepéért. Nagyon érződik, hogy az előadás nem erre a térre lett kitalálva. Hiába zárják le a nézőtér egy részét és próbálják szűkíteni a játékteret is, a hatás nem az igazi. A színészek és az egész játék elvész a nagy színpadon. Nyina szerepe tényleg hatalmas rá- és átérzéssel megformált, kár, hogy közvetlen partnerei nem emelkednek fel ugyanarra a szintre. Viszont említésre méltó a második vonalbeli páros, Mása (László Kata) és Medvegyenko (Szabó Jenő).

Bíró József (Kreón) az Antigonéban

A második nap délutánján a Kassai Thália Színház előadása kerül terítékre. Arthur Miller Pillantás a hídról című színművét szinte lehetetlen elrontani, igaz, hogy nagy durranás is ritkán lesz belőle. A Beke Sándor rendezte produkció is jelentős közönségsikerre számíthat, de ennél többre nem. Jó karakterszínészek vonulnak föl, a játék kellőképpen „életszagú”. Kár, hogy a díszlet kopott és jellegtelen. Ennek a következménye, hogy a színpadi járások rendszere kidolgozatlan és következetlen. Este viszont az Újvidéki Színház megmutatta, hogyan kell a „könnyű” műfajt profi módon csinálni. A Nagy Viktor rendezte Chicago című musicalben szinte minden szereplőről el lehet hinni, hogy az profi színész, táncos és énekes egyszemélyben. A koreográfia, a zene és a látványelemek segítségével erőteljesen felpörgetett és elejétől végéig élvezhető produkció jött létre.

A harmadik napot Masteroff–Kander–Ebb Cabaret-je nyitotta. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadását Kovács Frigyes rendezte és ugyancsak ő a produkció látványtervezője is. A jól ismert és közkedvelt zenei betétek ez alkalommal is sikert arattak, de nem csak ezért jó az előadás: érdekes a néző- és a játéktér kialakítása, a multifunkcionális díszletelemek, valamint az a dramaturgiai fogás, hogy az egész első felvonás alatt szó sem esik nácizmusról, vagy zsidógyűlöletről, viszont a második felvonásban robbanásszerűen törnek elő ezek a problémák, súlyt és jelentőséget adva minden szónak és gesztusnak.

A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház A malom (mozgásszínházi előadás balladai motívumok alapján) című előadására egy új, az idén épült helyszínen, a Korona Teátrumban kerül sor, amely egy sokszögű gerendaépület, zsebkendőnyi játéktérrel és kb. 120 néző befogadására alkalmas kétszintes nézőtérrel.

Pillantás a hídról – Kassai Thália Színház

Roppant barátságos, viszonylag jól felszerelt építmény: cirkuszra, erzsébetkori színházra emlékeztet. A friss fa illata belengi az egész teret, hátrány viszont, hogy nem hangszigetelt, ezért minden külső zaj (közel a forgalmas utca) beszűrődik. Sajnos a szellőztetés sincs még megoldva, ezért a belépéskor az ügyelő azzal a tréfás tanáccsal fordul a nézőkhöz, hogy: „most tessék egy nagyot lélegezni, és aztán annyi, mert mi lesz itt, ha mindenki itt benn szuszog egy órán keresztül?” Mondhatni szó szerint veszszük a figyelmeztetést, lélegzetvisszafojtva nézzük, mire képesek a Figurások. Véleményem szerint ez volt az idei fesztivál egyik legérdekesebb és legjobban kidolgozott produkciója. A balladisztikus történet is izgalmas, ám a dramaturgia és a mondanivaló ez alkalommal szinte lényegtelenné válik, mivel a tánc és a színpadi mozgás metanyelve mindent elmagyaráz és megmutat. A szövegre, a beszédre sincs már semmi szükség.

A Molnár (Kolozsi Kilián) egy tömbből faragott alakját mintegy körülfolyja a Feleség (Tamás Boglár) alakja. A Fiú (Bajkó László) hetykeségének tökéletes ellenpontozása a Menyasszony (Blénessy Enikő) szendesége, a cigányos éjszakai látogatók pedig ragadozószerű könnyedséggel mozognak, ugranak és táncolnak. Szinte tépik egymást, akrobatikus mozdulatokkal dobálják magukat és egymást ide-oda. Harcuk annyira valószerű, arcuk, tekintetük néha annyira brutálissá válik, hogy az első sorokban többen összehúzódnak. Hihetetlen energia és lendület van ebben az előadásban.

Esti csemegeként a Hobo Blues Band és a beregszászi társulat közös produkciója a Vadászat szolgál, amelyet Vidnyánszky Attila rendezett.

Antigoné – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

A negyedik nap délutánján játszotta az Újvidéki Színház A pojáca (Platonov) című előadását. Csehovnak ezt a kevésbé ismert darabját Szeredás András dolgozta át és Fodor Tamás rendezte. Léteznek ugyan tragikus felhangok, ám alapjában vérbő, színvonalas komédiázás folyik a színpadon.

A Várszínházban mutatták be a Marosvásárhelyi Ariel Színház és a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház közös produkcióját, a Fagyöngyszüret című zenés történetet, Barabás Olga rendezésében. Az angol és a skót balladákat, amelyek egytől egyig a szerelemről és a halálról szólnak, Fodor Edina és Szabó Tibor adja elő, nem is akármilyen hangon és nem is akármilyen módon. Nagyon hasonlítanak ezek a dalok a heavy metal együttesek rockballadáihoz, csupán a zene szerelésük más: nem a kőkemény rock, hanem a lírai sanzon dominál. Az előtérben lévő színészek mögött az előadás elejétől a végéig – vetített háttérként természeti tájakat, fákat, a fagyöngy termőhelyét és fagyöngyöt láthattunk minden szögből és minden mennyiségben. E két sík közötti térben mozgásszínházi elemek is kísérték az eseményeket, ám A Malomban látott mozdulatsorok élménye még túl friss, nehezen lehetne most újat, mást, vagy jobbat mutatni nekünk ebben a műfajban.

Éjfél körül kezdődött a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Gyerekek és katonák című előadása Urbán Gyula rendezésében. Az előadás alapkoncepcióját illetve szövegkönyvét Pilinszky János azonos című darabja, illetve Shakespeare és Heiner Müller szövegek, népdalok, rigmusok és az Ótestamentumból kiragadott részletek képezik. Fehérruhás őrültek és ápolók, szanitécek és felcserek világában játszódik a cselekmény, ha egyáltalán van itt cselekmény. A rendező sokkoló hatású képekkel próbálja közvetíteni mondanivalóját: az öngyilkosságtól a pszichikai terrorig sokféle szörnyűségben van részünk a közel két órás előadás alatt. Mit mondjak, tényleg szenvedtünk: főleg az álmosságtól.

Az ötödik napon érkezett meg a társulatom. Aznap délután velük, meg az adminisztratív ügyekkel voltam elfoglalva és így kimaradt néhány előadás.

Falstaff – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

A hatodik napot ismét az Újvidéki Színház nyitotta, a Domokos István szövegeiből Mezei Kinga által összeállított Via Italia című előadással. Kamasz-csínyek, kamasz-szerelem, féltékenység. Kedves, tarka világ ez. Ám jön a tragédia: a szeretett kislány tragikus halála, amelyet sajnos elég banálisan oldottak meg. A cselekmény innen már vontatott, már-már ellaposodik az előadás, ám a sikeresen és hatásosan megoldott zárókép végül is kiegyensúlyozza a dolgok állását.

A Csíki Játékszín, A gát című előadásának (szerző: Conor McPherson, rendező: Andreea Vulpe) díszlete kisvárosi kocsmát idéz. Poharazgató férfiak kísértethistóriákkal próbálják szórakoztatni az egyetlen hölgyvendéget. Nem igazán tudott lekötni a történet és a vontatott cselekmény.

Nagyon vártam a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Antigoné című előadását, de szinte kintrekedtem, annyi volt az érdeklődő. A helyszín a zsinagóga volt, ahol jelenleg a városka helytörténeti múzeuma működik. Szophoklész talán legtöbbet játszott és legnépszerűbb tragédiája Bocsárdi László víziójában új dimenziókkal bővült. A temetetlen halottként szereplő Polüneikész (Liviu Matei) egy többnapos hullához képest nagyon is aktívan vesz részt az előadásában, sőt beszél is, igaz, hogy egy kicsit „túlvilági” magyarsággal. Bíró József Kreón alakítása és a minden mozdulatával és gesztusával a humort szolgáló Szabó Tibor komédiázása külön tanulmányt érdemelne. A thébai ifjak karát négy fiatal és tehetséges színész képezi. Velük kapcsolatban gondolkodtam el: vajon ki találta ki elsőnek azt a marhaságot, ami lassan évek óta bevett szokás, hogy az erdélyi fiatal színész (vonatkozik a román iskolára is!) lendületét és frissességét bizonyítandó, csak rohangálva közlekedhet a színpadon.

Este egy autó fékez hirtelen a kocsma mellett és egy fiatal lányt löknek ki a kocsiból, mielőtt rendőrt hívnának elkezdődik Tankó Erika, marosvásárhelyi színinövendék Curva pericolosa című előadása. Sajnos a hatásos belépőn kívül semmi nevezetes nem történt, pedig olyan jól indult az egész...

A hetedik napon a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Shakespeare IV. Henrikjét játssza. A díszlet szegényes és semmitmondó, a cselekmény vontatott és túlbonyolított. Talán csak Czintos József rutinjának köszönhető, hogy úgy-ahogy végignézhető az előadás.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Rejtélyes viszonyok című előadásán a meglepetésekre épülő drámai csűrcsavarok ébren tartják az érdeklődést (ami éjfél után nem könnyű feladat!).

Nyolcadik nap. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Jaques vagy a behódolás című előadását már láttam, az ugyancsak Tompa Gábor által rendezett Beckett darab, a Játék azonban betegség miatt elmarad.

A Csíki Játékszín Anconai szerelmesek című zenés komédiája osztatlan közönségsiker. Az ötletes díszletek és koreográfia, a jó énekhangok és nem utolsósorban Fülöp Zoltán és Orbán Attila figurája szűnni nem akaró tapsot aratott.

A kilencedik napon a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem végzős színész-hallgatóinak „etikai okokból” (?!) mindkét előadása elmaradt. Az Újvidéki Művészeti Akadémi színésznövendékeinek előadására nem sikerült bejutnom, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színiseinek várkerti Vérnász előadását elfújta a vihar. A Vajdasági Tanyaszínház éjszakára tervezett A windsori víg nőkének előadásáról, amely szintén a Várkertben lett volna, persze már szó sem esett.

Megemlíteném, hogy a fesztivál első felében – reggel és délelőtt – bábelőadások szórakoztatták a legfiatalabb korosztályt, a következő sorrendben: Écsi Gyöngyi és Kovács Marcell Az élet és a halál vize című előadással léptek fel. A Nagyváradi Matyi Műhely Magánbábszínház a Piroska és a farkassal, a Marosvásárhelyi Ariel Gyermekszínház a Ludas Matyival volt jelen. A Kolozsvári Puck Bábszínház Sz.J.Marsak A tornyocska című interaktív előadását hozta el. A Nagyváradi Árkádia Ifjúsági Gyermekszínház Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdőjét, a Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata a Hófehérkét adta elő.