HAMLET

[2: 1]

Alvás (Mvhely)

, 2009-10-05

VIII. Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma

bemőke szerint:

+ Egy középkorú alkoholista férfi felesége visszatérését várja. Ugye milyen hétköznapi esemény tárul a néző szeme elé közvetlenül az előadás elején. Az előadás ugyanezzel a motívummal zár, ez keretet képez a darab számára. Kimunkált színészi játék jellemzi (Sebestyén Aba), ezáltal jobban kiválik a többi jelenet közül.

+ A pontosan kidolgozott váltások folyamatossá teszik az előadást. Nem szaggatott.

– Túlbeszélt az előadás, mert ugyanaz az információ többször, többek szájából is elhangzik.

Kosztya szerint:

+ A darab kusza dramaturgiája ellenére szépen nyomon követhető, hogy mi módon kapcsolódnak a történetek és ezeken belül az emberi sorsok szálai.

– „a régi ház körül öregszik minden / a kert a fák a fal s a bútorok / a régi ház körül nagy élet nincsen...” – dúdolom magamban a jól ismert slágert, s miközben kiérek a színházteremből, arra gondolok, hogy volt már részem nagyobb megelégedésben egy vásárhelyi produkció láttán. Az előadás díszletének lassan málló faldarabkái már maguk alá temettek színészt, alakítást, ezzel egyszer s mindenkorra finom porral hintve be a pillanatok sorozatát, melyekből kiderülhetett volna, hogy ez egy működő, koherens, izgalmasan provokáló előadás.

– Ebből egy néha-néha működő, inkoherens, izgalomtól és provokáló elemektől mentes előadás sikeredett tegnap este. Talán a rengeteg járkálás vagy a túl hangosan beszüremkedő zene lehetett az oka, de az is lehet, hogy a hátsó sorokban meghúzódó suhancok heherésző kórusa volt ezért a felelős, akik csak a szigorú igazgatói rászólás után ébredtek rá, hogy hol is tartózkodnak... ejnye-bejnye.

vmarta szerint:

+ Aprólékosan kidolgozott minimálrealista párosjelenetek, melyek pontos viszonyrendszert mutatnak be.

+ A díszlet szürkesége és az élénk jelmezek egyszerre otthonos, és egyszerre vízió jelleget kölcsönöznek az előadásnak.

– A sötét snittek gyakorisága és hosszúsága miatt az előadás ritmustalanná válik.

BeGeI szerint:

+ Az előadás fő erényének a befektetett színészi munkát, az egyes alakításokat gondolom. E tekintetben a tegnapi előadások közül számomra az első helyre került.

+ Hasonlóan erényének tartom a részletek kidolgozását és a szimultán, vagy egymásba illeszkedő játékokat.

– A gyakori és helyenként hosszú „sötétek”, a néhol nehezen induló jelenetek és a laza összefűzésük miatt mintha túlzottan is feldarabolódna az előadás-egész. Igaz, a visszacsatolást valamelyest mégiscsak megvalósítják a repetitív elemek.

sjuli szerint:

+ Ha az életben egy ütött-kopott, sötét, málladozó falú, majdnem teljesen üres lakást látnék, menekülnék előle. Ugyanez a látvány a színpadon enyhe megvilágításban, álomszerű zene kíséretében már jó benyomást kelt. A szürke falak között jól érvényesülnek a színészek élénk színű jelmezei: a vibráló zöld, a piros-fekete ruha, a hófehér kosztüm.

+ Tetszik, ahogy az egyes szereplők fiatal énjei átadják szerepeiket öregebb énjüknek, például: László Csaba reszkető kézzel nyújtja át Sebestyén Abának a megkezdett tányér levest, vagy Csíky Hajnal dühösen vágja hozzá piros táskáját B. Fülöp Erzsébethez.

– Érthető, hogy miután meghal az első pár, szellemük tovább él a lakásban. Az is érthető, hogy a magára hagyott, lezüllött férfi egy idő után szintén halott, és ő is ott marad a lakásban, így találkozhatnak. Azt is értem, hogy időnként holtak és élők együtt vannak a színpadon. De hogy ki mikor élő, és mikor halott, az sajnos nincs következetesen végigvezetve. Például amikor az első öreg nő haldoklik, férje segítséget keres. A lezüllött férfi éppen jelen van, és azt mondja, hogy ő sajnos nem tud segíteni. Időben viszont nem lehet jelen, mert ő csak az első pár után hal meg. Ha pedig mégis halott, akkor az élő öreg férfi nem hallhatja a halott szavát.

demKata szerint:

+ A jelenetekben visszatérő szövegrészletek érdekes összekapcsolásokra, párhuzamokra adnak lehetőséget (bár lehet, hogy ezek nem mindig helyesek).

+ Szép, egyszerű és tiszta átvezetések voltak a különböző idősíkok szereplői közt. Gördülékenyen, nem szájbarágósan, de mégis érthetően váltották egymást a szereplők.

– Az előadás menete nagyon szaggatott volt a snittelős fénytechnika miatt, az egész kiszámíthatóvá, monotonná vált.

anna szerint:

+ Az előadás képisége az erényei közé tartozik. Ahogy a hátsó sötétségből elővillan egy arc, kezek és két piros láb, majd egy piros csík, amiből lassan egy női test kerekedik ki. A valahová tartozás gyökeresen megváltoztatja a ház lakóit, amit a ruhák is tükröznek a maguk egyszerűségükben és egyre csak kifakuló színeikben.

+ A nők öltözetének kontrasztja (zöld és piros) segít a nézőnek, hogy jobban megértse, ki hová tartozik. Hogy miért épp a nők színei ilyen élénkek? Talán mert ők hordozzák magukban a változás lehetőségét (gyerek).

– Ha egy negatívumot kell kiemelnem, az idős házaspár szenvedésének hosszúsága lenne az. Többször ismétlik önmagukat, nem csupán a szavak, hanem a cselevés szintjén is.

Alvás