HAMLET

Iulia Popovici

Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé, Sepsiszentgyörgy - I. kiadás: 2009, március 17-29

Egy kis város nagy fesztiválja

Observatorul Cultural, 2009-03-26

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 2009-ben ünnepli a 60-ik születésnapját. Romániának ennek a nem túl virágzó vidékén a helyi közösség által finanszírozott sepsiszentgyörgyi magyar színházat megalakulásától, 1948-tól kezdve a nézőközönség érdeklődése tartotta életben. A sepsiszentgyörgyi magyar színház olyan ritka intézmény, amely a művészi előadások mellett kötelezte el magát, amely a világ eseményeire az „élő szervezet reflexeivel” válaszolt, amely az évek során az ország (és Magyarország) egyik legnagyobb figyelemmel kísért és díjazott színházzá vált.

A színházi találkozó-sorozat, amelyet a '70-es évektől kezdve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház szervez, ezzel a nagyméretű projekttel folytatódik, amely a multikulturális romániai térséget magába foglaló valamiféle megkülönböztető identitással rendelkezik. Ez a valami, a helyi közösség azon törekvése, hogy megszabaduljon az ártalmas előítéletek és klisék mindenfajta béklyójától, melyek közül a nacionalizmus a legismertebb.
 
A Romániai szabványokat nézve, Sepsiszentgyörgy kétségtelenül kis város, a lakosság száma 2002-ben alig haladta meg a 60 ezret. Az előítélet – főleg, ha Har-Kov-ról (Hargita és Kovászna megye, az úgynevezett Székelyföld magva) van szó –, ami sok rossz beidegződés alapja lehet, azt tartja, hogy az ilyen típusú kis közösségek nem képesek nagyméretű eseményeket létrehozni. Az ilyen helyszín (beleszámítva a táj vonzó természeti szépségeit) legjobb esetben is csak az alternatív művészet kategóriájába besorolható alkotások bemutatására alkalmas, ahogy ezt a ’90-es években a térségben élő vizuális művészek szervezése által létrejött, Sepsiszentgyörgyön, illetve az Anna tónál tartott, híres performance fesztivál is bizonyítja.

Ezzel szemben Sepsiszentgyörgyön az anyagi források kézzelfogható hiánya mindig szellemi ösztönzést jelentett – művészeti és menedzseri értelemben is. A régióban egyedülálló román nyelvű színház (amit Andrei Mureşanunak hívnak) amely a Tamási Áron Színházzal osztja meg a termet és a színpadot, jó pár éven át szervezte az egyik legfontosabb kísérleti színházi összejövetelt: a Műhely Fesztivált, amely életre hívójával, Radu Macrinici íróval együtt átköltözött Nagybányára. Ezt követte a TransForm%40 (Horaţiu Mihaiu rendező és díszlettervező ötlete), aztán TAMper2 elnevezésű színházi eseménysorozat, a szakmailag elismert fiatal román és magyar művészek találkozója (pl. Schilling Árpád és Radu Afrim, Bodó Viktor és Gianina Cărbunariu). Amikor Bocsárdi László átköltözött Gyergyóból (20.000 lakosú település, ahol megalapította a Figura Színházat) Sepsiszentgyörgyre, megtizedelt, elcsüggedt társulatot talált, és olyan polgármestereket, akik nem akartak együttműködni vele, valamint egy kizárólag a kabarét és a szórakoztató műfajokat elfogadó közönséget. Másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Bocsárdi László által elképzelt és megvalósított színház megtalálja, kinevelje magának a nézőközönségét. Ugyanakkor, katartikusan működű, újszerű előadásaiban megtartotta a román színházakra jellemző belső erőt. Bocsárdi Romeo és Júliája amellett, hogy nemzetközi meglepetést váltott ki, megmaradt a sepsiszentgyörgyi emberek előadásának, történetének, örömteli színpadi pillanatainak. Nem véletlen, hogy ezen a megyeszékhelyen több a független, alternatív és kísérleti színházi társulat, mint az ország többi nagyvárosában együtt véve – többségük születési helye a Tamási Áron/Andrei Mureşanu színpada.
 
A Reflex – Sepsiszentgyörgyi Nemzetközi Színházi Biennálé, a Tamási Áron Színház első ilyenfajta „eseménye”. Ahogy a művészeti igazgató mondja, ez nem feltétlenül önérdek nélküli gesztus: a közönség sokkal könnyebben hajlandó befogadni a vendégelőadásokban látott színházi újításokat, mintha helyi produkciókban találkozna velük először. Ha a nemzetközi turnék térképére felkerül egy város, az a saját nézőközönsége színházi fejlődésének, a saját alkotási szabadságának szempontjából is hosszú távú befektetésnek számít. Színházlátogatási kedvet és függőséget okoz, szocializál és kitágítja a gondolkodás láthatárát.
Az, hogy Observator cultural c. hetilapnak ez a melléklete kétnyelvű (első alkalommal a bukaresti országos hetilapok történetében), annak a mindennapos szükségletnek reflexeként működik, amely arra késztet, hogy nyitottá váljunk a multikulturális események befogadására, támogassuk azt a kulturális sokszínűséget, amely ezt a... geostratégiai térséget meghatározza, ahol több nyelven beszélünk, szeretünk és csinálunk színházat. Autonóm tartományokkal vagy azok nélkül.
 
Fordította: Anamaria Pop