szerkeszti: 
Gurzó K. Enikő
Szegény nők
Reggeli Újság, 2006-10-10
Feminista mű stúdiószínpadra vitelével nyitotta meg az új évadot szombat este a Szigligeti Társulat. Nell Dunn Gőzben című, 1981-ben írott darabjának cselekménye ugyanis hat megal ázott, szexuálisan kizsákmányolt nő önvallomása, lelki öszszeomlása köré fonódik. A történet lépcsőzetes kibontása során rendre lehullik a lepel Violet, Josie, Mrs. Meadow, Dawn, Nancy és Jane egyéni tragédiájáról, és egy sor közhelyszerű megállapítás által végül a nagy igazság is megfogalmazódik. Nevezetesen az, hogy a nők, akik ugyan nem kérnek maguknak elsőbbséget és elő jogokat, csupán egyenrangúságot és egyenjogúságot a férfiakkal, anyai mivoltuk révén meghatározói a fejlődésnek, alapkövei az emberiség létének.
Az angol szerző helyszínválasztása természetesen nem véletlen. A hímsoviniszta társadalom ellen, de önnön függetlenségükért harcoló, párjuk által többsz örösen megcsalt, aztán elhagyott hölgyeknek azért épp egy felújításra szoruló londoni gő zfürdő ben kell elpanaszolniuk bajaikat, megkönnyebbülniük és megtisztulniuk, mert Nell Dunn értelmezésében egyéni sorsunk alakulásában nemcsak a szellemi szférának van szerepe, hanem az anyaginak is, a matériának, vagyis a testnek. A lebontásra ítélt fürdő egy jelképes és jelképekben gazdag, számos magyar ázat kidolgozását lehető vé tevő maximálisan zárt, ódivatú játékt ér. Egy polgári összejövetelekre alkalmat adó, nem hivatalos klubhelyiség, ahol mindannyian kijátszhatják a kártyáikat, elő bújhatnak álarcaik mögül, tükröt tarthatnak a társadalom elé, és önmaguk további boldogulására való tekintettel sarkalatos elhatározásokat hozhatnak. Például azt, hogy szembe kell fordulniuk a világ valós dolgairól mit sem tud ó helyi tanáccsal. Azzal az önkorm ányzattal, amely úgy korm ányoz, hogy halvány gő ze sincs azon személyek igényeiről, akiknek az érdekeit lenne hivatott képviselni. Döntése, miszerint a fürdő helyett közkönyvtár kell az embereknek, abszurd, ám nevetséges is egyben, a képmutat ás, a hatalmi allűr netovábbja. A könyvtár nem a társadalmi érintkezés helye...
A gőzfürdő egyfajta menedékh áz, ahol az egyes társadalmi csoportokat jelölő gúnyák terhei alatt görnyedezők szó szerint és átvitt értelemben is levetkőzhetnek. Ruhátlanságuk elfojtott vágyakat, érzelmeket hoz felszínre, aminek tulajdoníthatóan az egymástól látszólag rendkívül különböző karakterek közös vonásait is megismerhetjük: az írónő védelme alatt álló egyének, feleségek, szeretők és megerőszakolt lányok már-már kórosnak tűnő érzékenységét, vérig sértett és sérült mivoltukat, valamint az ebből fakadó zsigeri férfigyűlöletüket. Mintha Nell Dunn azt akarná sugallni (bár remélhető en ennél azért többet), hogy kasztsze ű, a gyengébbek kirekesztésére törő társadalmunkat már csupán a kvázihősökké vált nők tudnák megváltani, de nem tudják, mert az erő sebbnek vélt nembeliek nem engedik őket. E gyermeteg sugallatok ellenére a néhol szemérmetlen, néhol pedig meghitt elő adás meghatotta a nézőket, akik valószínűleg átestek már a Gőzben bemutatott bizarr helyzetekhez hasonlatos megpróbáltatásokon, szituációkon. Az eredeti címe szerint Steaming egyébként a Londonban 1936-ban született Nell Dunn első, ám széles körben méltányolt színdarabja. Premierje után a mű két évig folyamatosan műsoron volt Angliában, illetve Anglián kívüli országokban. 1985-ben filmváltozata is elkészült, ebben Nancyt a kiváló Vanessa Redgrave alakította.
Egy nemrég készült interjúban a szerző így nyilatkozott önmag áról és a Gőzben figuráiról: .A válságban levő emberek sokkal intenzívebben élik meg az életet, és ez engem nagyon is megragad: részben ez ösztönöz az írásra. A Gőzben című darabomnak ugyan megvoltak a valós emberi mintái, amiket viszont nem tekintettem sablonnak. A vörösre festett mellbimbókkal szaladgáló Dawn és a fehér ruhás férfiról fantáziáló Josie mintájául szolgáló nők ugyanis sosem tettek ilyesmit, én voltam az, aki továbbvitte őket..
