HAMLET

Lajos Sándor

Samu

Beszélgetés Keresztes Sándorral

Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-26

Nem hallottam még, hogy bárki Sándornak szólította volna. Mindenki Samunak hívja, és valóságos intézménynek számít itt, Kisvárdán.
Igen megtisztelő a feladatom, a nyitó- és a záróünnepségen én vagyok a „konferanszié”. Bár nem magam írom a szövegeimet, én talán személyesebbre venném a hangnemet, de ezt nem engedi meg a protokoll. Szeretem ezt „szerepet” játszani, nekem nagyon sokat jelentett például, hogy én jelenthettem be: volt tanárom, Lohinszky Lóránt életműdíjat kap.

Nemcsak erre gondoltam, hanem arra is, hogy itt van végig a fesztiválon, megnéz minden előadást, mindenkit ismer, mindenkivel szóba elegyedik.
Jelenleg Budapesten élek és az Új Színház tagja vagyok, de a kolozsvári színházban töltöttem a gyerekkoromat, 1980-ban kaptam színészdiplomát Marosvásárhelyen, három évig az ottani, majd öt évig a kolozsvári színházban játszottam. Természetes, hogy ismerem az erdélyi színészeket, de a felvidéki vagy a vajdasági színészek is jó ismerőseim már, hiszen ez a harmadik fesztivál, aminek a teljes programját végignézem.

Akkor van összehasonlítási alapja…
A tavalyi fesztivál is erős volt, de az idén különösen sok kiváló előadást láttam. Habzsoltam az élményeket, mert valósággal habzsolni lehetett… Mindenféle rangsorolás nélkül tudnék néhány produkciót említeni. A beregszászi A szarvassá változott fiú nagyon sokat adott nekem. Az újvidéki társulat mindhárom előadását igen komoly teljesítménynek tartom, még a Chicagót is. A Via Italia annak a bizonyítéka, hogy Mezei Kinga igen jelentős színházi alkotó, A pojáca meg egy igazi keserű Csehov-előadás volt, és közben mégis sokat lehetett nevetni rajta, ez szerintem egyedülálló érték. A marosvásárhelyi Boldogtalanok egy zsigerekig ható előadás, tele erős színészi alakításokkal. Kit érdekel, hogy hasonlít-e az eredeti darabra a szövegkönyv? A sepsiszentgyörgyi Antigoné meg olyan hatással volt rám, hogy reggelig fent maradtam, egyszerűen nem voltam álmos…

Színészként is résztvevője lett volna a fesztiválnak.
A budapesti Thália Színház és a kolozsvári színház koprodukciójaként jött létre a Játék című előadás. Samuel Beckett darabját hárman játsszuk el szinte mozdulatlanul, egy-egy dobozba zárva, igen kemény feladat. Tompa Gábor rendezte az előadást, repertoáron volt Budapesten és Kolozsváron egyaránt, felléptünk vele a nagyszebeni nemzetközi fesztiválon is. Van egy negyedik szereplője is az előadásnak, aki a fényeket kezeli, az ő betegsége miatt sajnos nem tudtuk játszani Kisvárdán a Játékot. Igen fontos szerepe van a fénynek ebben az előadásban, nem lehet „beugró” világosítóval megoldani.

Anca Bradu román rendezőnő neve nem ismeretlen a kisvárdai fesztiválon, szerepelt már itt két előadása is, amit a marosvásárhelyi társulattal készített, az Elektra és A tavasz ébredése. Idén nyáron másodszor dolgozik Anca Braduval.
Anca Bradu színre vitte Marosvásárhelyen Az ember tragédiáját, vendégként én játszottam benne Lucifert. Most pedig Horatio vagyok egy igen különleges, francia nyelvű Hamlet-verzióban, ennek Hamlet – Entolerable a címe. Ezt nem elviselhetetlennek, hanem elfogadhatatlannak kellene szerintem fordítani. Az előadásban francia, román és magyar színészek vesznek részt. Veszprémben próbáltunk, ott volt a bemutató, játszottunk két-két előadást Budapesten és Bukarestben, részt vettünk a nagyszebeni fesztiválon is, ahol tavaly a Játékkal jártam. Júliusban pedig egymás után huszonhat napon tartunk előadást Avignonban. Ez a nagyhírű fesztivál olyan, mint egy vásár, ahol produkciókat keresnek különböző befogadószínházak és fesztiválok, reméljük, hogy a mi Hamletünk is „kelendő” lesz majd… Ez lesz az ötödik nyár, hogy fellépek Avignonban, és a negyedik egy hónapos francia nyelvű szériámnak nézek elébe.

Gyakran dolgoznak román rendezők erdélyi magyar társulatokkal. Többször elképzeltem már, hogy milyen furcsa lehet, hogy miközben az előadás nyelve magyar, a próbáé román, hiszen minden résztvevő beszél románul.
Anca Bradu nagyon komolyan veszi a munkáját. Az ember tragédiájánál kívülről tudta az előadás teljes szövegkönyvét magyarul, románul instruált, de mindig pontosan tudta, mi hangzik el éppen a színpadon. A francia nyelvű Hamlet-produkció próbáin keveredtek a nyelvek, gyakran kerültem tolmácsszerepbe, mert én vagyok az, aki mindhárom nyelven: magyarul, románul és franciául is beszélek valamennyire.

Keresztes Sándor