HAMLET

Kudella Magdolna

Osztálytalálkozó

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tíz éve végzett színészeinek találkozója

Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-26

Tegnap délután hat órakor a Művészetek Házában nyilvános osztálytalálkozót tartott a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tíz éve végzett színészosztálya. Ez az évfolyam 1990-ben kezdte meg tanulmányait, ez volt Marosvásárhelyen a rendszerváltás után az első nagy létszámú színészosztály, amely magyar nyelven és széleskörűen tanulhatta a mesterséget. Az osztály vezetője Kovács Levente volt, ő vezényelte tegnap is a bemutatkozást és a rögtönzött műsort. Az 1989-es fordulat után a Stúdió Színház is egyre gyakrabban kért fel magyarországi és romániai rendezőket a végzős hallgatók vizsgaelőadásainak színrevitelére. Ennek az osztálynak két vizsgaelőadását, a Victor Ioan Frunza rendezte Tom Paine-t és a Tompa Gábor rendezte Tartuffe-öt mutatták be nagy sikerrel. Itt, Kisvárdán is ezekkel a vizsgaelőadásokkal mutatkoztak be tíz évvel ezelőtt. Tizennégyen voltak az osztályban, közülük négyen egyéb elfoglaltságuk miatt most nem tudtak jelen lenni a találkozón: Sajnár György, Sólyom Katalin, Szikszai Rémusz és Tordai Tekla. A jelen lévőket arról kérdeztük, hogyan képzelték tíz éve a mostani életüket.

Balázs Attila (Temesvári Állami Csiky Gergely Színház): Tíz évvel ezelőtt elmentem egy olyan színházba, ahova senki nem szeretett volna elmenni, azt hittem, hogy egy pár fecske vagyunk, és tavaszt fogunk csinálni. Nem tudom, mennyire sikerült. De azt hiszem, hogy egyfajta színházi nyelvezetet megtanultam, kitapostam egy olyan utat, amin mások nem jártak előttem. Ez jólesett, hogy ezt a tíz év alatt végigjártam. Nem volt benne a tervben. Tíz év alatt többször gondoltam arra is, hogy abba fogom hagyni, és most sem tudom, hogy biztosan érdemes vagyok-e erre a pályára. De nem értek máshoz, csak ehhez.
Bandi András Zsolt (Kolozsvári Állami Magyar Színház): Nem gondolkodtam előre, hogy mi lesz majd tíz év múlva. Azon viszont gondolkodtam, hogy körülbelül tíz év múlva húzok egy vonalat, és eldöntöm, hogy maradok-e a pályán vagy sem. Most úgy döntöttem, hogy még tíz évet kísérletezek. Majd tíz év múlva újra mérlegelek.

Bogdán Zsolt (Kolozsvári Állami Magyar Színház): Tíz évvel ezelőtt én azt hiszem, nem gondoltam semmire. Óriási dilemmában voltam, hogy menjek-e Kolozsvárra, vagy ne. Hogy hová szerződjek. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb kérdés akkor nem foglalkoztatott, hogy ez mennyire lesz jó, hogy én Kolozsvárra megyek. Végül is jól döntöttem, hála istennek. Most sincs a következő tíz évre tervem, nem szoktam tervezni.

Dr. Csiszér Lajos (jogász): Ha kettős mércével mérem, akkor az egyik oldalon – azon, ami látható – teljesen bejött bármi, amire vágytam. A másik oldalon meg vannak olyan érzeteim, amelyek nem férnek bele ebbe a riportba. Az, ami a mai este történt, azt körülbelül így képzeltem el. Nem történt semmi, aminek nem kellett volna bekövetkeznie. Tíz év múlva ugyanígy szeretném látni önmagunkat, mint ma, nem kívánom, hogy más történjen, maximum annyit, hogy legyünk egy kicsit mélyebbek és egy kicsit őszintébbek. De egyébként minden történhetne ugyanígy.

Csutak Réka (Kolozsvári Állami Magyar Színház): Tíz évvel ezelőtt az volt a vágyam, hogy minél jobb színházhoz kerüljek. A másik az lett volna, hogy mindnyájan egy színházhoz kerüljünk, de ez lehetetlen volt. Így is majdnem az egész évfolyam egy helyre került. Egy idő után megtanulja az ember, hogy nem jó, ha szerepálma van, így tíz év múlva se tudom, hogy mi lenne a jó. Inkább nem mondom, hátha teljesül.

Fodor Piroska (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata): Nem gondolkoztam azon, hogy hol leszek tíz év után, mindig megvártam a sors nagy döntéseit, ezek általában bejöttek, és utat mutattak. Én szerencsére azóta is egy helyben vagyok, otthont is teremtettem. És remélem, hogy nem megy majd rosszabbul a sorom tíz év múlva sem.

Fülöp Erzsébet (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata): Azt hiszem, ezen nem nagyon gondolkodik az ember. Furcsa ez a pillanat: úgy érzem, hogy nem változtunk, de közben, ha megnézem a tíz évvel ezelőtti felvételt, látom, hogy teljesen mások vagyunk. Én nem vagyok elégedett magammal, de azt hiszem, hogy ez a szakma meghatározó számomra és szeretem csinálni. Kíváncsi leszek azért újabb tíz év múlva magamra.

Gajzágó Zsuzsanna (Kolozsvári Állami Magyar Színház): Nem tudom, fogalmam sincs. Örülök bizonyos dolgoknak, másoknak kevésbé. Jelenleg jól érzem magam, de hogy tíz év múlva mi lesz, azt nem tudom.

Kardos M. Róbert (Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata): Úgy gondoltuk, hogy együtt leszünk. Aztán heten kerültünk Kolozsvárra, a többiek elmentek Temesvárra, és aztán szétestünk teljesen. Én Nagyváradon vagyok már második évadja. Nagyon szeretném, ha valahol összekerülnénk még. Hogy ne csak tíz év múlva találkozzunk. Különben tartjuk a kapcsolatot, csak jó lenne együtt dolgozni valahol… Nekem az lenne az igazi nagy álmom. De nem úgy néz ki, hogy megvalósulna, bár reménykedünk benne, mert nagyon jó lenne.

Mátyás Zsolt (Temesvári Állami Csiky Gergely Színház, Partiumi Keresztény Egyetem): Nem igazán terveztem el én semmit, ugyanúgy, ahogy nincs szerepálmom – ugyanis azt tartom, hogy el kell játszani mindent –, úgy tíz éves terveim sem voltak, sőt továbbra sem lesznek. Szándékaim, esetleg vágyaim, azok vannak, mint ahogy meg voltak ez előtt tíz évvel is: hogy minél többet játszhassak. Minél többet csináljunk színházat. A kollégáim nagyszerű partnerek és remélem, hogy nem csak ilyen tízéves osztálytalálkozói felállásban találkozhatunk. Szoktunk egyébként találkozni, többen együtt játszunk. Két nagyobb csoport volt: Kolozsvár és Temesvár. Ezek úgy több-kevesebb változással, de megmaradtak. Az lenne a szép, ha ez a két csoport összekeveredne valamilyen produkció kapcsán. Egyelőre nincs erre kilátás, de azt hiszem, nekünk kellene kezdeményezni. Az igazi, jó pengeváltás lenne, tudni, hogy hogyan dolgozunk most. Mint ahogy tudjuk, hogy dolgoztunk ezelőtt tíz évvel.