HAMLET

[2: 1]

Phaedra (Várad)

KolliBaci online (kolli-baci.sokoldal.hu), 2009-10-05

VIII. Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma

bemőke szerint:

+ Szép, amikor a színház fekete terében egy előadás nagyon vizuális képpel indul. Így indult ez az előadás is, hiszen az egyszerű, de mégis kifejező térből (homok és fehér kifeszített vászon) már csak egy emberalak hiányzott.A kifeszített fehér anyagon imitt-amott kikerekedik egy-egy testrész és ez éppen elég egy jó és hatásos kezdethez.

– Az előadás abban a pillanatban szétesőnek mondható, mikor a színészek már nem találják meg egymás között az összhangot és mint különálló egyének kezdenek létezni vagy levegőért kapkodni. Sajnos ez a jelenség végigköveti az előadás teljes egészét.

– Phaedra miért öltözik át olyan gyakran, míg a többi szereplő csak egyszer vagy akár egyszer sem? Hogyan is telik az idő? Tudja ezt valaki?

nóra szerint:

+ A díszlet és a jelmezek színvilágának letisztultsága. A fehér-drapp háttér előtt mozgó kék-szürke-barna ruhás szereplők harmonikus látványt nyújtanak.

– A Theseust játszó Kovács Levente dühkitörései már-már a nevetségességig fajultak. Nehéz hinni egy olyan szereplőnek, aki jóformán az első mondatától kezdve rekedtre ordított hangon „kommunikál”, s az okoktól függetlenül mindig egyformán dühös.

– A zene következetlennek tűnt. A modernebb hegedűjátékot néhol felváltotta néhány reneszánsz motívum, ami a szerelmi jelenetek túlhangsúlyozása mellett a stílusok fölösleges keverését eredményezte.

Lola szerint:

+ Egészen jó zene, erőteljesen hangulatfestő, kifejező.

+ Szép volt a játék a kezekkel és az arcokkal a fehér, kifeszített függönyök mögött.

– A verekedős koreográfia kissé nevetségesre sikerült.

sjuli szerint:

+ Két hiteles figurát láttam a színpadon. Az egyik Theraménes, a vak öregember. Üveges szemmel néz el fölöttünk, vagy a szereplők mellett. Folyamatosan benne van szerepében. A másik figura: a hírhozó lány, aki belépésekor egyenesen a közönség szemébe néz, és intenzív jelenlétet teremt.

+ Szép pillanat születik, amikor Hippolytos vörös palástot borít Aricia vállára, és az addig homokban kúszó fiatal lány hirtelen érett nőként, méltósággal pillant ránk.

– A fent említett két szereplőn kívül a többi figurát sajnos nem láttam hitelesnek, kidolgozottnak.

kosztya szerint:

– A zenei anyag a stílusok keveredése miatt nem tudott szerves részévé válni az előadásnak. A jelmez is hiába próbált valamiféle egységességre törekedni, de a kiegészítő kellékek, mint tőr a farmernadrág övébe szúrva vagy a katonai zubbonyra emlékeztető, ballonkabátból kialakított, szürke frakkszerűség sehogy sem akart megférni a napszemüveggel.

– Több esetben is úgy tűnt, mintha a színészek nem barátkoztak volna meg a térrel, amelyben játszanak.

+ A homok, mint az előadás talaja.

BeGeI szerint:

+ Az árnyjátékok, a homok és egyes díszletelemek helye, használata tetszett.

+ Firtos Edit alakításának egyes momentumai (olykor partner híján is…).

– A hitelesség kérdésében látom a buktatók gyökerét. Sok a kevéssé hihető, kevéssé hiteles pillanat (és állapot).

vmarta szerint:

– Az előadás egyik legnagyobb hibája, hogy szereplői az első perctől (szétszóródó energiákkal) szenvednek, márpedig akkor nincs hova továbbfejlődniük, és nincs az a jó színész, aki majd két órán át túlfeszített kínlódással ébren tart egy nézőteret. A végén már halkabban szenvednek, de ezzel a fordított megoldással lehetetlenné válik a szereplők valódi bukása.

– A színpadi nyelv uralkodóvá szeretne válni, de sajnos a színészi játék kárára van. A színészek nem tudták magukévá tenni ezt a bizonytalan formanyelvet, ezért csak ront a helyzeten, hogy ilyen közelről játszanak.

+ Apró szépségek: ahogy a férjét gyászoló Phaedra szerelme közelében pillanatok alatt „elveszti” fekete ruháját, Aricia nővé válása, Phaedra zaklatott, árnyjátékszerű vonaglása a középső fal mögött szép összhangot teremt a zenével (többet mesél a nőről minden addigi szónál), szép megoldás, hogy Phaedra felnevet, amikor megtudja, hogy férje mégis él, az is, hogy Theseus erőfitogtató bevonulásakor mintegy természetesen átugorja összeroskadt feleségét.

anna szerint:

– Maga a dráma nagyon tetszik, formájában, zeneiségében, főleg a témafeldolgozásban. Első olvasatra hatni tudott drámaiságában. Nem így az előadás, ami szabályosan elriasztott. A nevetségességig pátoszos, ami nem rendezői koncepció. Túl sok a vér, a szenvedés, a hatásvadászat. Van, amikor azt hiszem, szavalóest van. (De azért mégis, egy ilyen jó drámát...!)

– Nem kapcsolódnak a színházi elemek egymáshoz. Játékmód, díszlet, gesztusvilág. Néhol abszurd (hírnök sminkje, játéka), néhol realista (királynő mozdulatai, hanghordozása), stilizált, van, amikor kardos-köpenyes lovagregény, máskor szentimentalista.

+ A szereplőknek a homokhoz való viszonya és ezzel való játéka. Pl. a hírnök átszellemülten engedi le a homokszemcséket a tenyere közül, mintha szent földet érintene, miközben halálhírt hoz. Erre ellenpontozás, ahogyan a királynő bizalmasa viszonyul a maroknyi homokhoz, agresszíven és gyorsan dobja ki kezéből, miközben pozitív dologként értelmezi a halálhírt.

Phaedra