HAMLET

Nagy Attila Botond

Szecsuáni kérdéskör

Népújság, 2005-09-10

Péntek este a 2005/2006-os évad elsô produkcióját mutatták be a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdió Termében. Az intézet Akadémiai Műhelyének stúdióelôadását Barabás Olga rendezô jegyzi, a játszók a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, illetve az Ariel Színház művészei, valamint az egyetem diákjai. Bertolt Brecht A szecsuáni jó lélek című darabja Valahol Szecsuánban című átdolgozásának bemutatója elôtt beszélgettünk a rendezôvel.

- Te választottad a bemutatandó darabot. Mi volt az, ami megtetszett benne?

- Ha az ember elolvas egy művet és az megtetszik neki, kialakulnak a rendezôi elképzelések. Ami a Brecht-darabban megfogott, az a tisztaság, amellyel egy örökkön aktuális problémát felvet. Azt a kérdést, miszerint "hogy legyen, hogy jó legyél?" Ez így talán egyszerű, talán kicsit giccses is, de ebben a kérdésben vackalódunk mindannyian, mégsem tudunk válaszokat találni. Brecht sem válaszol, az elôadás sem, "csak" körbejárjuk a témát. Mondanivaló szempontjából nincsen erre válasz, a kérdések további kérdések sorozatát vetik fel. Mégis mindennapi problémát jelent a választalálás kényszere. Brecht vegytisztán tálalja a témát, talán kicsit didaktikusan is, mi ezt a didaktikusságot megpróbáltuk elkerülni. Így átszervezôdött a darab struktúrája, és ez indokolta a címváltoztatást is.

- Mennyire maradt meg Brecht az elôadásban?

- Megmaradt, alapjaiban mindenképpen. Eredetileg is érdekes a darab, mert songbetétek vannak benne, mi pedig több Brecht-verset is illesztettünk a dramaturgiába, ezeket Zénó Apostolache zenésítette meg. Ami leginkább változott, az az idôtartam. Az eredeti darab három óránál nagyobb idôtartamú, mi egy óra 45 percbe összesűrítettük, így sokkal koncentráltabban tárgyaljuk-tálaljuk a témát. Ezenkívül én úgy érzem, hogy mindig az egyszerű kérdések a legfontosabbak, a színházban is. A "szürke hétköznapokban" élünk, nem szélsôséges idôkben, így az elôbbi szerint próbáltuk megfogalmazni az elôadást.

- Felfedeztél valamit önmagadból a darabban?

- Nagyon megszerettem a módot, ahogyan az egész elmesélôdik, nagyon rendhagyó. A történet vonalvezetését ugyan gyökeresen megváltoztattuk, ám anélkül, hogy a brechti vonaltól eltávolodtunk volna. Nagyon szép epilógusa van a darabnak, ehhez a zárórészhez szabtuk az elôadást.

- Az Akadémiai Műhely elsô produkcióját, az Arab éjszakát Szabó Máté rendezte. Ezek szerint te folytatod a munkát. A szereplôk több intézmény művészei, ôket mi szerint hívtad játszani?

- Felkértek a színművészeti egyetemrôl, hogy folytassam a műhelymunkát. Igennel válaszoltam, és így a Prospero Alapítvány égisze alatt elkészítettük az elôadást. A kiválasztott szereplôket pedig a történet kívánta meg, csupán a szerepekben gondolkodtam a szereposztás összeállításakor.

- Nagyon egyéni a rendezôi stílusod, amolyan hangulatszínház, játékos, színekben gazdag, ugyanakkor mély, mondhatni transzcendens. A bemutatandó elôadás is ezt a kézjegyet viseli majd? Tudatos volt e stílus kialakítása?

- Nem változtattam önmagamon vagy a stílusomon. Hogy tudatos volt-e? Ezen soha sem gondolkodtam. Nem tudom... csak úgy jött. És maradt.

Valahol Szecsuánban