HAMLET

Fülöp Noémi, Hegyi Réka

INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

Német nap: lost in translation

[-1. Nov. 30.]

V. Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) - Arad

Spiró és Beckett működött, Mikó Csaba drámája viszont elveszett félúton a német nyelvű előadás, a román fordítás és a magyar anyanyelvű néző között.

Német napot tartottak tegnap az aradi Interetnikai Színházi Fesztiválon: Nagyszebenből és Temesvárról érkező társulatok előadásait láthatta a közönség német nyelven, román fordításban. A Szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Német Tagozata két magyar szerző: Spiró György és Mikó Csaba drámáit mutatta be német fordításban. A kettőst a Pécs – Európa Kulturális Fővárosa program részeként állították össze, azzal a szándékkal, hogy a Spiró-dráma az idősebb, a Mikó-darab a fiatalabb nézőket célozza meg.

A Temesvári Állami Színház társulata Christiane J. Schneider németországi rendezővel állította színpadra a Godot-ra várva-t, azzal a szándékkal, hogy aktuális, időtlenné tett előadás szülessen – mint az az esti szakmai beszélgetésen kiderült. Persze, mindkét társulat tagjai tisztában vannak azzal, hogy közönségük jelentős része nem beszéli anyanyelvi szinten a németet, így maguk biztosítják a fordítást is előadásaikhoz.

A változtatás felelőssége

Mit tennél, ha megnyernéd a főnyereményt a lottón? Ha valakinek még némi gondolkodás után sincs válasza a fenti kérdésre, az két dolgot jelezhet: vagy olyan álmai, vágyai vannak, amelyek pénzért nem valósíthatók meg – vagy elfelejtett már álmodni, vágyakozni.

Spiró György Prah című drámájának főhősei, egy idősödő vidéki házaspár, akik tízmillió eurót nyernek a lottón, a két kategória valamelyikébe esnek. Kettőjük közül a férfi (Franz Kattesch) álmodik nagyobbat, repülőgépet, külföldi villát vizionál. A nő (Renate Müller-Nica) első gondolata az új függöny, azonban miután néhány percig együtt építi férjével a légvárakat, hatalmába keríti az aggódás: férje megcsalja, gyerekei elzüllenek, bérgyilkosok vadásznak majd rájuk.

Egyetlen esélyük a megnyugvásra, ha megszabadulnak a változtatás felelősségétől Interetnikai Színházi Fesztivál/Doru Wilhem GomboşA Prah (a cím a kávésdoboz felirata, amelybe a nyertes lottószelvényt rejtik) házaspárja nem különösebben boldogtalan (de nem is boldog), nem különösebben szegény (de nem is gazdag), nem különösebben művelt (de nem is primitív). Úgy vannak az élettel, akár egy pár özönvíz előtti cipővel: pontosan tudják, hol lyukas és hol szorít, de a világért sem cserélnék le újra, jobbra.

A változás gondolata megbontja egyensúlyukat, mérgezett egérként róják a köröket a színpadon. Egyetlen esélyük a megnyugvásra, ha megszabadulnak a változtatás felelősségétől: elégetik a lottószelvényt. A Szebeni Radu Stanca Állami Színház Német Tagozatának klasszikus eszköztárral dolgozó előadása bőséges teret hagy a nézőnek arra, hogy azonosuljon a két szereplővel. Már ha akar.

Apa, avagy egy gyilkosság anatómiája

Szokatlan műfajt: krimit építenek fel a színpadon a szebeni német színház fiatal színészei. Tizenöt éve történt gyilkosság fekszik a boncasztalon, az események láncolata a gyanúsítottak hármas szemszögéből hangzik el. A feszültséget a megválaszolatlan kérdéseknek kell létrehoznia: ki ölte meg az apát? És miért?

Az első kérdésre egyáltalán nem kapunk választ, a három fiatal (az apa két gyereke, illetve a lány szerelme) közül bármelyik kezében lehetett az ominózus konyhakés. Lelkiismeretfurdalást egyikük sem mutat, a kamera az előadásba szervesen beépülő filmrészletekben is gondosan kerüli a gyilkosság pillanatát.

Bármelyikük kezében lehetett az ominózus konyhakés Interetnikai Színházi Fesztivál/Doru Wilhem GomboşEnnél érdekesebb a második kérdés. A vetítésben megjelenő konyhaasztal fölött tapintható a gyűlölet a három fiatal és a vérfertőző apa között, míg az anya szinte tüntetően kívüll marad a körön. Ez az a dráma, amit nem volna szabad fordításban nézni, mert ha valamitől működni fog, az a szöveg, az elejtett mondatok, a jelentéktelennek tűnő részletek. Minden egyéb csupán körítés, aláfestés lehet.

Ha azonban a szöveg nem is egy, hanem két idegen nyelven keresztül (a fordítás nyelve román volt), néhány másodperces, elkerülhetetlen csúszással jut el a közönséghez, a kudarc borítékolt. A németül nem értő nézőnek csak a türelmetlen fészkelődés marad – és az irigység azokra, akik fülhallgató nélkül nézik az előadást.

Godot fa és hold nélkül

Végre egy olyan előadás a fesztivál műsorában, amihez nem elengedhetetlenül szükséges a fordítóberendezés, gondolom a temesvári német színház Godot-ra várva előadása előtt. Mégis kérek egy fülhallgatót, és követem a tolmácsot. Kedves meglepetés: köszön és bemutatkozik, mielőtt elkezdi fordítani a színészek replikáit. Hangja duruzsol, egy adott pillanatban szinte belealszom.

Kezd kiütközni a fesztiválon (és előtte) felgyűlt fáradtság. Többszörös áttétes fordítás, mégis izgalmas. Felfedezem például, hogy Vladimir még a „Játsszuk azt, hogy én vagyok Pozzó és te vagy Lucky” jelenet előtt ledisznózza Esztragont, agresszív, átveszi Pozzo gesztusait is. Ő tulajdonképpen sokkal hamarabb elkezdi a játékot, ez pedig nem tűnt fel a magyar nyelven látott előadásokon.

Egy varietéműsor színpadát juttatja eszünkbe Antal BotondAz előadás tere a színpadból magasan kiemelkedő, előre lejtő emelvény. Talapzata pöttyös. Pozzo és Lucky érkezéséig kék, selyemszerű anyagból készült függöny zárja le hátul. Amikor felmegy, a bal hátsó sarokban páholyra és miniatűr színpadra egyszerre emlékeztető elem jelenik meg, ebből jön fel Pozzo és Lucky. Az így összeálló kép egy varietéműsor színpadát juttatja eszünkbe. Mivel a szerző által előírt fa és a hold sem jelenik meg a színen, arra kell gondolnunk, hogy az egész előadás kizárólag csak a színház létkérdéseit firtatja.

A várakozás két hőse így minden replikában arra kérdez rá, minek, kinek is kell mindez. Jobb véget vetni az egésznek, a reménynek is... És hogy még szívszorítóbb legyen az utalás: az aznapi aradi közönség hozzáállása is ezt az értelmetlenséget erősíti meg: szünetben kiürült a nézőtér – ehhez joguk van, mondják az alkotók a kamarabeszélgetésen. Igen, a néző szabad ember. De félhangosan társalogni, sms-eket váltani, röhécselni, az előadást és a többi nézőt zavarni már nincs joguk.

kapcsolódó írások

INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

» Korábbi cikkek