HAMLET

Visky András

A SZEM LEHUNYÁSÁRÓL

Reflexiók*

[2009. Oct. 1.]

"Kedvem támadt a Képmutatók cselszövése című előadásunk felújítására, azonos címmel és új szövegkönyvvel."

Kedves Hamlet.ro!

Szíves tudomásodra hozom, hogy véleményem szerint Lőrincz Ágnes Izgalmas ötlet? című írásának közreadása meggondolatlan, felszínes és szembeszökően gyáva tett. Nem Ágnes vizsgamunkájáról beszélek, hangsúlyozom, hanem arról a módról ahogyan egy tanulmányai legelején álló diákot mind a szerkesztőség, mind pedig a közelebbről meg nem nevezett, a szerkesztésben tevőlegesen közreműködő vezető tanár a nyilvánosság elé visz, mintegy rutingyakorlatnak tüntetve fel, hogy az éber szaksajtó egy tisztességtelenül eljáró, sőt a közvéleményt szándékosan átverő közintézményt leghatékonyabban szemináriumi dolgozatok közreadásával leplez le. Iskolapélda nyilván, hemzseg tőle a sajtótörténet.

Az Izgalmas ötlet? arról tudósít, hogy Visky Andrást e-mailben kerestük meg kérdéseinkkel, de egyelőre nem válaszolt. Hogyan lehetséges az, hogy engem mindenki megtalál, aki keres, csak a Hamlet.ro nem? Lehetséges, fogadjuk el, mindazonáltal örömmel venném, ha a keresés bizonyítékait a szerkesztőség a számítógép memóriájából előhívná és a nyilvánosság elé tárná. Az elmúlt héten, nagyjából gondolom ugyanakkor, amikor a Hamlet.ro, állítása szerint legalábbis, keresett engem, könnyedén megtalált a Scena.ro, interjút is kért a Visszaszületésről, mi több, a kérdések tárgyilagosak voltak, szakmai érdeklődést mutattak. A lap főszerkesztője persze, noha látta a Hosszú pénteket, megnézte a Visszaszületést Avignonban, ő tudja, miért. És azonmód meg is írta a tudósítását. Sajátságos módon, de ez már végképp túlzás valóban, az előadás új szövegkönyvére is kiváncsi volt. Talán a tények és a saját szakmája iránti tisztelete ragadtatta ilyen, a mi kis szakmai újságírásunkban szokatlan, és bizonyára etikailag is kifogásolható cselekedetekre.

A szerző elektronikus levele (a cím helyes, arról érkezett a most közölt reflexió)

A külső szem verdiktuma különösen érdekes passzusa a Hamlet.ro szövegének. Csakhogy nem hiszem el, hogy Köllő Katalintól származik a nyilatkozat. Nem hihetem el azok után, hogy Köllő Katalin részt vett azon az Avignon előtti sajtótájékoztatón, ahol Tompa Gáborral együtt elmondtuk a Visszaszületés létrejöttének a történetét, és amit most Gábor, hozzáadva a szöveg színházi életének a tapasztalát, pontosan és tényeket közölve elismétel. Köllő akkor kérdést is intézett hozzánk, majd a sajtótájékoztató után hosszasan beszélgetett velem, mint ahogy ezt gyakran megtesszük máskor is. Nem hiszem el egy gyakorló színikritikusról, Köllő Katalinról különösen nem, hogy ne tudná, a kísérlet azért mehetett végbe, mert a francia fél fenntarások nélkül támogatta az egyébiránt részükről is szakmailag kockázatosnak, de igazán érdekesnek ítélt vállalkozást. A munkafolyamatba egyébiránt Georges Banu-t is bevontuk, aki látta Kolozsváron a Hosszú pénteket, és persze megnézte Avignonban is az előadás visszaszületését, a szöveg megírása idején meg több alkalommal beszélgetett velem és tanácsaival látott el. (Lásd a Visszaszületés műsorfüzetében publikált írásomat.) Nem hiszem el, hogy Köllő Katalin az Avignoni Fesztivál szervezőiről és a Théâtre des Halles vezetőiről azt feltételezi, hogy az európai színjátszás tyúkudvara módján működnének, és avec nonchalence belemennek egy, a nyilatkozatban etikátlannak, tisztességtelennek, átverésnek ítélt eljárásba. Nem hiszem el, hogy a színháztudományban képzettségénel fogva jártas kritikus komolyan gondolhatja, hogy a szöveg nem a színházi forma organikus része, tehát, hogy csak úgy mellékesen valakik írtak egy új szövegkönyvet, és, akik az új szövegkönyvet írták felteszem, megszállták az avignoni színház játékterét, és nem hagyták magukat, amíg le nem nyomtak 23 előadást, a közismerten naiv és alulképzett európai színházi szakma, jelesül a francia mindezt persze bevette és fennen ünnepelni kezdte a produkciót. Nem hiszem el, hogy a kísérletet – új szöveg megalkotása egy létező előadásra – Köllő ne tekintené szakmai és morális alapokon önmagában legitimnek, és hogy lendületes ítéletet mondana még mielőtt látta volna magát a művet, olvasta volna a szöveget.

Végül nem hiszem el, hogy Köllő Katalin, aki diákom volt, biztos ítéletét láthatóan különösebb megfontolások nélkül beadná egy jószándékú, az igazságosság iránt fogékony, de még szakmailag érthető módon felvértezetlen másodéves diáknak, hogy aztán majd – a redaktorok pokolian humoros szószerkezetével élve ismét – a vezető tanár a külső szem élességére való hivatkozást mintegy végső érvnek fogadva el, a dolgozatot beajánlja a Hamlet.ro-nak, és a szerkesztőség felkérésére odaadóan közreműködjék a vizsgamunka végső formájának a megállapításában. A szerkesztőség pedig, egy érezhetően sietős színházellenes összefogás gesztusaként, napokkal a Visszaszületés bemutatója előtt, mikor máskor, meg is jelenteti az írást, amely záradékában a (mindenestől fogva külső) szem lehunyásában ismeri fel az előadás megértésének legmegfelelőbb módját.

Kedvem támadt a Képmutatók cselszövése című előadásunk felújítására, azonos címmel és új szövegkönyvvel.

Visky András

Grand Rapids MI, 2009. szeptember 29.

*A szerző kérésére a szerkesztőség által fogalmazott alcímet eltávolítottuk. (2009.10.05 20:58. A szerk.)

Az előadás plakátja az Avignoni Fesztiválon

kapcsolódó írások

IZGALMAS ÖTLET?

» Korábbi cikkek