HAMLET

Hegyi Réka

UTE-FESZT 7

Pillanatképek a Gombrowicz-workshopról

[2008. Nov. 25.]

Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja

A sajtó belefáradt a fesztiválozásba, a színészek viszont csúcsformában vannak

Újabb programváltozás eredményeként vasárnap este 10 órára hozták előre a Tadeusz Bradeckivel szervezett közönségtalálkozót. Bizonyára nem mindenki szerzett tudomást a változásról – ez egy lehetséges magyarázat arra, hogy miért nem volt ott egy sajtós kolléga sem. Fagyban, sötétben, vasárnap késő nekem sem volt kedvem felkerekedni és beülni egy füstös kocsmába... dolgozni. Az elfogyasztandó ital(ok) mellett taxiköltségre is áldozni kellett volna a családi kasszából, így lebeszéltem magam erről a programról. Meg is bántam: másnap egy-két szervező beszámolója alapján úgy tűnt, izgalmas vitáról maradtam le. És azzal sem kárpótolhatom a mulasztást, hogy más beszámolót olvasok/hallgatok meg, mert – mint már említettem – egyetlen sajtós sem volt ott.

Tadeusz Bradecki Bizonyára sovány vigasz, de azért egy kicsi jutott nekünk is Bradeckiből, a tegnapi nyílt leckén. A lengyel színész-rendező öt napon keresztül workshopot vezetett a fesztivál fiatalabb résztvevőinek, színészeknek és rendezőknek. Bár a lehetőséget meghirdették az Európai Színházi Unió tagszínházaiban, és általában sok fiatal jelentkezik, hogy szakmai tapasztalatot szerezzen, hogy izgalmas barátságokat kössön más országbeli kollégákkal, idén különös helyzet állt elő: két spanyol (egy rendező lány és egy színész) kivételével a további tizenhat résztvevő a kolozsvári társulat tagja (egy rendező, tizenöt színész és egy színis).

A műhelymunka vezetője pár szavas felvezetőjében fontosnak tartotta aláhúzni, hogy nem produkciót, nem előadást mutatnak be, hanem lehetővé teszik, hogy a kis közönség (szám szerint negyvenheten voltunk, egyik színész nyílt színen megszámlált) láthassa az öt napos munkafolyamat utolsó akkordját. Bár arra is felkészített, hogy ő vagy fiatalabb rendezőkollégái le is állíthatják a színpadi munkát, erre nem került sor, így – néhány jelentéktelen technikai részletet leszámítva – mégis előadásélményben lehetett részünk. Akkor is, ha nagyon rövid jeleneteket mutattak be, akkor is, ha nagyon rövid idő állt rendelkezésükre, akkor is, ha nem előadásnak szánták, akkor is ha sok improvizáció tarkította a többé-kevésbé felépített jeleneteket. Sőt, azt is megkockáztatnám, hogy ezért a stúdiómunkáért már rajongani is lehet, végre!

#i#Operett#/i# - kicsit másképp

Hogy mitől maradandó élmény az a néhány szösszenet? Attól, hogy Tadeusz Bradecki megcsillantotta Gombrowicz-ismeretét, és kedvet kaptam az olvasásához. Attól, hogy a legtöbb színész, aki részt vett a munkában, kispadon ült eddig, nem volt lehetőségünk hosszabb szerepben látni őket, most pedig kiderült róluk, hogy sok rejtett képességük van. Kár, hogy nem láthatta őket egy-egy rendező, aki az elkövetkező hónapokban rendez majd Kolozsváron, mert ez a 3-4 kis jelenet felér egy bemutatkozóval, egy ajánlással. (Nem sorolom fel a kedvenc pillanataimat, mert mindenkinek volt olyan arca, ami meglepett, ámulatra késztetett.) Azért, mert izgalmas volt látni, hogy egy spanyol rendező mennyire nem tiszteli a szöveget, mégis a szöveg lényegét ragadja meg. Azért, mert a kolozsváriak nagyon kedvesen befogadták és segítették spanyol kollégájukat, aki más nyelven szólalt meg, de szinte fel sem tűnt, hogy ez nem szándékos rendezői ötlet. És persze azért, mert jókat lehetett nevetni mindannyiukon.

Jelenet az #i#Yvonne, burgundi hercegnő#/i#ből

kapcsolódó írások

UTE-FESZT 1 UTE-FESZT 2 UTE-FESZT 3 UTE-FESZT 4 UTE-FESZT 5 UTE-FESZT 6

» Korábbi cikkek