HAMLET

Kérdezett: Fülöp Noémi

SOROMPÓK NÉLKÜL

HOPPart: Shakespeare-től a szappanoperáig

[2011. May. 23.]

V. Sorompók Nélkül Nemzetközi Multikulturális Fesztivál, Szatmárnémeti

„Sokan kérdezgetnek bennünket, hogy mi a HOPPart társulat arculata, ilyenkor azt szoktuk válaszolni: nem biztos, hogy szükség van ilyesmire.”

A magyarországi HOPPart társulat két előadással vendégszerepel a szatmárnémeti színházi fesztiválon. Az első, Szörprájzparti című produkció mottója az is lehetne, szakíts, ha bírsz – a budapesti lakásokban játszódó darabot általában lakásokban is adják elő. A ma este sorra kerülő, „Eljövök érted” - A kezdet című előadás pedig a Jóbarátok című tévésorozat újramesélése – operában.

De nem mindennapi maga a HOPPart története sem: egy végzős színis évfolyam tagjaiból alakult, akiknek sikerült független társulatként együtt maradniuk. A Szörprájzaprtiról Nagy Zsoltot, az előadás főszerepét játszó szabadúszó színészt, a társulat történetéről pedig Herczeg Tamást, a HOPPart társulatvezetőjét kérdeztük.

Szakíts, ha bírsz

– A plakáton Kárpáti Péter szerepel szerzőként, illetve a társulattal együtt rendezőként – mit fed ez a megfogalmazás?

Nagy Zsolt: Kárpáti Péter nem szereti magát rendezőnek hívni, közösen dolgozunk, közösen beszéljük meg a problémákat. Ő írja a szöveget, és külső szemmel nézi az egészet. Elmondta, hogy egyáltalán nem gondol olyan kérdésekre, amik felvetődnek bennünk az előadás születése közben.

Mi más szögből látjuk az előadást, a szerepeket, a karaktereket, amiket eljátszunk. Számára élvezetes kutatómunka velünk dolgozni, és azt gondolja, nagyképűség lett volna kiírni a plakátra, hogy ő rendezte – de tulajdonképpen ő rendezte velünk együtt.

Nagy Zsolt a Szörprájzpartiban Fotók: Szatmárnémeti Északi Színház

– Nézőként nem egyértelmű, mennyire alapul előre meghatározott, illetve improvizációs elemeken az előadás...

– A darab kilencven százaléka meg van írva, ez a darab textúrája, erős váza, és a tíz százaléka improvizáció: főleg Gergő improvizál sokat.

– Az előadás végén egy pillanatra mintha az összes többi szereplő ellened fordulna – te hogy érzed, pozitív vagy negatív főhőst játszol?

– Ezt nehéz eldönteni, olyan, mintha magadnak tennéd fel a kérdést, hogy jó vagy rossz ember vagyok? Vannak bizonyos helyzetek, amikben az ember gyűlöli magát, és legszívesebben letagadná, hogy az is ő volt. De ilyenek vagyunk, sok hibát követünk el, és vannak olyan helyzetek is, amikor megveregetjük saját magunk vállát, mert valami jó dolgot tudtunk összehozni.

Az előadás témája, hogy szakíts, ha bírsz. Hogy tudunk-e egyáltalán szakítani, el tudunk-e menni úgy valakitől, hogy el is engedjük azt az embert? Kárpáti Péter alapfelvetése az volt, hogy az emberek nem tudnak szakítani. Szakítanak, aztán egy hét múlva megint találkoznak, aztán folytatják, aztán nem bírnak egymás nélkül élni, akkor pityeregnek... ahelyett, hogy azt mondanák: nem megy, zárjuk le, csináljuk mind a ketten tovább szabadon, máshogy, mással, más helyszínen.

Ez nagyon nehéz, mert bátortalanok az emberek, félnek attól, hogy elveszítenek valamit. Az előadásban minden kimondott szakítás, minden kemény pillanat elmosódik később. Nagyon nehezen mondja ki az ember a véleményét egy másik embernek, nehezen mond nemet. A darab nem akar ítélkezni, csak felmutatja a képet: ez van, emberek, folyamatosan melegítjük a töltött káposztát.

„Nincs arculatunk, de közben mégis van”

– Együtt végeztetek az egyetemen – milyen út vezetett oda, hogy később társulatként is együtt maradjatok?

Herczeg Tamás

Herczeg Tamás: 2007-ben végeztünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés szakán, az osztályfőnökeink Ascher Tamás és Novák Eszter voltak. Azzal szembesültünk, hogy nem működik az a régi rendszer, amiben végeznek az egyetemen a színészek, és elmennek különböző színházakba játszani. Nem ennyire automatikus a folyamat, és egyre kevésbé lesz az, biztosan azért is, mert túltermelés van a színészképzésben.

A társaság kilencven százalékának nem volt munkahelye – ez most úgy tűnhet, mintha azt mondanám: azért álltunk össze, mert nem volt munkánk. Részben ez is igaz, de azért is maradtunk együtt, mert maradt még bennünk annyi kíváncsiság a másik iránt, hogy úgy gondoltuk, tudunk együtt dolgozni.

Amikor egy éve együtt dolgoztunk, megfordult az arány, a társaság kilencven százalékának volt munkalehetősége, a maradék tíz százalék meg én voltam, aki úgy döntöttem, hogy ha már elkezdtük a HOPPart társulatot, én folytatom. Néhányan velem tartottak, akik úgy gondoltuk, hogy tudjuk főállású színészként művelni ezt a műfajt.

– Pontosabban miben áll ez a műfaj?

– Nem kőszínházként funkcionálunk, nincs saját épületünk, az előadásunkat elsősorban befogadó helyszíneken játsszuk. A pénz, amiből működünk – vagy inkább nem működünk –, az jelen pillanatban a független színházaknak járó támogatás. Ebbe a rendszerbe szerettem bele néhány emberrel együtt, akik velem tartottak: azt csináljuk, amit gondolunk, amit szeretünk, teljesen függetlenül és szabadon. Ez a lényeg, ami miatt még él ez a társulat.

Nagyon sok vendéggel dolgozunk, egyrészt mert azok, akik elmentek kőszínházakba dolgozni, egyre kevesebb alkalommal érnek rá, másrészt nem gondoltuk soha, hogy a társulatnak belterjesnek kell maradnia. Kíváncsiak voltunk más emberekre is, mint ahogy ők is egyre kíváncsibbak lettek ránk, arra, hogy mit tudunk egymásnak nyújtani.

Jelenleg tulajdonképpen egy négyfős mag jelenti a HOPPart társulatot: Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Barabás Richárd és jómagam. Azokról pedig, akik vendégként vannak jelen, azt szoktuk mondani, hogy az adott produkciót illetően ők is a társulat tagjai – mint ahogy azok is a társulat tagjai, akik osztálytársak voltak, de nem vesznek részt annyira aktívan a társulat munkájában.

Kiss Diána Magdolna a Szörprájzpartiban

Ha össze akarom számolni, legalább negyven fős a társulat, mindenkit beleértve – és négyen vagyunk, akik főállásban a HOPPartban tevékenykedünk. Van egy munkatársunk, aki produkciós vezetőként dolgozik velünk, de mi négyen is folyamatosan ellátunk nem művészeti feladatköröket is: én pályázatokat írok, Kata egyeztet, Kiss Dia kellékekkel, jelmezekkel foglalkozik, Ricsi pedig PR-feladatokkal.

– Voltak kockázatai annak, hogy az egyetem elvégzése után is együtt dolgoztatok tovább?

– Annyira ismerjük egymást: négy évig napi 16-18 órákat próbáltunk – ha csúnyán akarnám kifejezni magam, azt mondanám, a szagáról is megismerjük a másikat. Persze, ez jelentett bizonyos biztonságot, de unalmassá is teheti az egészet. Ennek veszélyét próbáljuk azzal kiküszöbölni, hogy sokat dolgozunk együtt másokkal.

– Milyen művészeti irányt neveztek a sajátotoknak?

– Sokan kérdezgetnek bennünket, hogy mi a HOPPart arculata, ilyenkor azt szoktuk válaszolni: nem biztos, hogy szükség van ilyesmire. A magam részéről szeretem az eklektikusságot, hogy mindenbe belekóstolunk a nagyon komolytól a nagyon viccesig. Zenés osztályban végeztünk, bármilyen anyaghoz nyúlunk, annak előbb-utóbb köze lesz a zenéhez: akár kórus, akár zenekar formájában megjelenik az előadásban a zene. Nincs arculatunk, de közben mégis van.

– A fesztiválon játszott két előadásotokból egyiknek sincs külön rendezője – mennyire jellemző ez a társulatra?

– Az arculatnélküliség azt is jelenti, hogy nincs olyan, hogy jellemző. Van olyan előadás, amit közösen alkotunk meg: a tanárainktól azt kaptuk, hogy a színész is rendező, mert ha ő nem gondol az előadásról semmit, akkor megette a fene. Ha pedig olyan rendezőre akadunk, aki szeretné megmondani, hogy mit akar, a kezére adjuk magunkat – persze ha bízunk benne (és olyant hívunk, akiben bízunk). Az adott produkciótól függ, hogy ki áll az élére.

A Szörprájzpartit Kárpáti Péter drámaíró fogta össze produkcióként, de nem írtuk ki a nevét rendezőként, hiszen mégiscsak közösen dolgoztuk ki az előadást. A mai előadásunkban pedig ötletgazdaként lehet szerepeltetni Máthé Zsoltot, aki beugrik az előadásba, de rendezői szemmel is próbálta egyengetni a sorsát.

Eljövök érted

Az Eljövök érted a Jóbarátok című sorozat első részének operásított változata, erőteljesen meghatározza a szerkezetét, hogy végig énekelünk. Mivel szappanoperáról van szó, a szituációk, a párbeszédek adták magukat. Az ötletgazda célja az volt, hogy inkább érvényesüljön a szappanopera szövege és az opera összefonódása – ne terelje el a néző figyelmét, hogy ki mit akar belerendezni az egészbe.

– Fél füllel hallottam, hogy most érkeztetek Bécsből...

– A vendégszereplés nem csak úgy működik, hogy hozzánk jönnek vendégek, hanem tőlünk is mennek más produkciókba: Kiss Dia rendszeresen vendégszerepel Mundruczó Kornél előadásaiban, nekik volt fellépésük Bécsben. Ha viszont megnézi valaki a honlapunkat, azt láthatja, nem is játszunk olyan sokat – pont azért, mert annyira szerteágazó a működésünk. Rengeteg átfedés van a független csapatokat illetően: szerintem jó, hogy vannak ilyen átjárások, és mégis tisztán meg lehet határozni, hogy ez most Pintér Béla és Társulata vagy HOPPart.

– És megtudtam azt is, hogy újra Kárpáti Péter-darabon dolgoztok...

– Nem akarjuk kihagyni a sorból a volt osztályfőnökeinket, most Novák Eszter következett.. Felmerült, hogy csináljuk meg a Háry Jánost – de ne egyszerűen magát a daljátékot, hanem inkább olvassunk sok Háry János- és Münchausen-mesét, és ezen kezdjünk el agyalni. Kárpáti Pétert, akit kedvenc házi szerzőnknek is nevezhetek, kértük fel, hogy a hazugságversenyt öntse darabformába. Gondolom, ez is alakul majd próba közben – szerencsére vele lehet így dolgozni, mert találkoztam olyan szerzőkkel is, akik megtiltották, hogy akár egy névelőt is kihúzzunk a szövegből.

– Hogyan határoznád meg a két végletet, ami között az előadásaitok mozognak?

– Shakespeare-től a szappanoperáig, ebbe sok minden belefér. Van mai modern magyar darab, akciófilm-adaptáció, szappanopera-adaptáció, van dokumentumszínházi előadás, infantilis meseadaptáció, musical... Amúgy volt egy zenekarunk, ugyancsak az osztály tagjaiból alakult, és amikor megkérdezték, mit szoktunk játszani, azt feleltük: Beatlestől Britney Spears-ig mindent. És négyen, kiegészülve néhány emberrel, létrehoztunk egy HOPPart Klub nevű kórust, amivel a capella dolgozunk fel modern popslágereket.

kapcsolódó írások

SOROMPÓK NÉLKÜL SOROMPÓK NÉLKÜL

» Korábbi cikkek